„Sosem volt a Délmagyar független, rövidebb pórázon tartották Botkáék, mint amit bárki el tudna képzelni” - írja a változatlanul, és kitartóan szervilis kormánylapként működő SzegedMa.hu. (Azért jó, hogy vannak ilyen gránitszilárdságúan egy pártnak aládolgozó lapok, mert mégis csak kell valami stabilitás ebben a megőrült médiapiaci helyzetben.)

Nos, ennél tényleg nagyon kevés hiteltelenebb dolgot tudnék elképzelni. Az is autentikusabb lenne, ha én egy egyetemi előadásról húsz percet késve elkezdenék arról beszélni, hogy bizony, jellemzően - reprezentatív felmérésem alapján - senki nem szokott időben beérni órára.

Ahogy nagyszüleink szokták volt mondani: bagoly mondja - jelen helyzetünkben inkább üvölti. Tényleg van egy fajta diszkrét bája annak, amikor a legszervilisebb pártsajtó beszél a függetlenség hiányáról, amikor az Origó (pardon, az Origó két éve halott, szóval az azonos néven futó meghatározhatatlan műfajú PR-valami) propagandázza az Indexet, a 444-et, a 24.hu-t, stb, amikor az „Mészáros Lőrinc” tévéjében beszélnek pártsajtóról, és amikor a SzegedMa hiányolja a függetlenséget.

Két olyan interjú közt, amely után a Pravda szerkesztőinek is vöröslően dagadna a keble, olyan anyagok után, amikor kicentizve hagyják ki a szerencsétlen helyi fideszes órákig terjedő őzését, mert egy épkézláb sajttájt nem tud megtartani, a fővárosi pártirodában is érzik a potentátok a szekunder szégyent, de azért másnap megjelenik a címlapon, hogy „keményen odacsapott az ellenzéknek”, na meg persze - nem találják ki - Sorosnak. Aki esetleg gyengébb felfogással rendelkezne, azok kedvéért a fejlécben mindjárt közvetlen egymás mellett két hirdetésen is üvöltik, ki a fő ellenség. (A szerver sincs ingyen.)

Ezek után vezércikkben sajnálkoznak a függetlenség hiányáról, és sorolják, hogy a bugyuta ellenzékiek által sztárolt sajtó valójában mennyire pártos, Orbán-fóbiás, és mennyire nem független.

A bagoly tehát üvölt, és nem nagyon hallunk semmi mást. Főleg, hogy a verében már rég betömték a csőrét. Soros-bérenc volt.