„Szociális demokrácia 10 pontban” – ígéri Karácsony Gergely „miniszterlenök” (sic!) abban az alig háromezer megtekintéssel és letiltott komment szekcióval rendelkező 57 perces (!) YouTube-videóban, amely akkor fogad bennünket, ha a Népszava online felületén lévő MSZP-s bannerre rákattintunk. Ugyan alatta van némi próbálkozás a pontok rövidebb összefoglalására, de az az elborult politikafüggő ínyenc, aki komolyan végignézné a pontokat, vélhetően örül, hogy csak tíz van belőlük.

Nyilván a pártban egy grafikus rettenetesen kreatívnak érzi magát eme csodás hirdetések megalkotása után, és a világ legnagyobb ötlete volt, hogy az MSZP és a PM színvilága közösen épp kiadja a trikolórt, hogy aztán rendkívül hitelesen követeljen változást, márpedig most. Zseniális. Arany Oroszlánt neki!

Pont olyan erőtlen, hiteltelen, koncepció és vízió nélküli ez, mint az egész magyar ellenzék.

Ugyanezt a remek hirdetést láthatjuk már egyre több helyen, sok helyen az LMP és néhol az Együtt hirdetéseivel együtt abszurd módon közvetlenül a kormány és a Fidesz hirdetései után legördülve a felületváltós óriásplakátokon (elvégre szükség is van rá, a rendkívüli választéknak alig jut ugye felület), mivel a fideszes plakátcégek miután a Simicska-birodalmon túl gyakorlatilag leuraltak mindent, és rájöttek, hogy ennyi felületet még ők sem biztosan tudnak kitölteni, tessék-lássék némi alamizsnaként odavetettek valamennyi plakáthelyet az ellenzéknek is.

Ott van még az LMP, amelyről a köztéri plakátokról semmit nem tudunk meg azon túl, hogy a miniszterelnökét Szél Bernadettnek hívják, és láthatunk róla egy képet is, hogy ha szembejön velünk az utcán, felismerjük. Mondjuk erre a Fidesz kerítésvágós plakátjai is jók, igaz, azon a pártok neveit nem tűntették föl. (A legszürreálisabb az, amikor közvetlen egymás alatt legördül két kerítésvágós, majd harmadiknak egy LMP-s Szél Bernadett arcképével.)

És akkor ott vannak, részben szintén egy váltós plakáton, de jól elkülöníthetően a Simicska-plakátok, amin lassan már egyetlen forprofit cégnek sem jut hely, hiszen végig ki van tapétázva a Jobbik most éppen zöld-fehér színezetű, kis változó szöveggel (mit kaptok, ha nyerünk), de egy kaptafára épülő plakátjaival. Nyilván itt is van a háttérben egy marketinges, akinek dagad a keble, hogy mekkora ötlet volt a néppártoskodás kampányát személyes névmásainkra felfűzni.

Fotó: 24.hu

És ott vannak a kormány kampányai. Egyszer a rendre a Facebookos kamuoldal-hálózatukon terjesztett posztokat idéző kerítésbontós (ami mögött egy Photoshop-maisternek duzzad a melle a büszkeségtől, mert újra talált kulcsgeneráló szoftvert, amivel ezt a remekművet legyárthatta a pártnak). Meg persze ugyanez kékben, amihez természetesen a Fidesznek semmi köze, ők, és a kormány ugyebár különálló entitás, hiszen másképp hogyan kampányolhatnának három éve közpénzen, társadalmi célúnak hazudva propagandájukat. Az üzenet persze csak véletlenül ugyanaz.

Állok plakátmagányomban telekocsim érkezésére várva a Népligetben a háromnál jóval több plakát között Budapest határában, és eltűnődöm. Elfog egy furcsa gondolat, és nem tudom ereszteni. Akármennyire hazugok a kormány plakátjai, hogy legszívesebben haza sem jönnék, hanem helyben beiratkoznék egy kisgépkezelői tanfolyamra, és markolóval helyből döngölném földbe az összeset, egy valami tagadhatatlan. Ez az egyetlen, ami valami tartalmat is rejt magában a grafikusok sziporkázása mögött. Igaz, nem magukról, hanem mindenki másról, és nem azt, hogy mi lenne jó, hanem hogy mi az, ami bizonyosan nem, de legalább rejt.

Karácsony print és online hirdetései legalább, ha a maguk suta módján igyekeznek pártjuk senki által el nem olvasott háromezer-hatszázötvenegy oldalas programját röviden összefoglalni, de a plakátok tényleg semmit nem állítanak. Az Együtt plakátjáról még megtudjuk, hogy Baranyai Krisztina a legesélyesebb ellenzéki erő a körzetben, később a Facebookon a Momentum állítja ezt magáról hasonló kontextusban, miszerint a legértékesebb ellenzéki szavazat listán, amit rájuk adunk le. Alapozzák e két kijelentést akármire is, elvégre nem statisztikusok, hanem politikusok, és plakátot írnak, nem doktori disszertációt.

Próbálok elgondolkodni, vajon most ennek így mi értelme. Aztán rájövök, hogy amúgy is semmi. Ha valaki komolyan a plakátok alapján akarná eldönteni, kire szavaz, az nagyjából olyan lenne, mintha valaki az Educatio alapján akar egyetemet választani. És hogy mennyire tudna eligazodni? Semennyire, nagyjából olyan lenne, mint a harmadik évadtól elkezdeni a House of Cards-ot, nem értene belőle semmit. Mondjuk, lehet, jobban is jár.