Fegyvertelen

Jegyzet: Robi

2018. május 02. - Kristóf Tarnay

Ne mosolyogjál - ezt kiabálta trágár szavak kíséretében Sallai R. Benedek párttársának, Hadházy Ákosnak azon, a 444.hu-ra kiszivárgott hangfelvételen, melyen ezután dulakodás hangja és riadt “Robi, Robi!” kiáltás hallatszik, amely megerősíti azt, amit korábban az ATV stúdiójában már elismert: “lehet, hogy hozzájárult” ahhoz, hogy Hadházy leessen a székről, amikor a párton belül a taktikai szavazást elvileg segíteni hivatott visszalépésekről vitatkoztak.

Ezzel az LMP a héten két dologban is átvette a DK szerepét. Először is átlag ember számára feldolgozhatatlanul sok internetes mémet generáltak ezzel a veszekedéssel, amely általában Gyurcsány Ferencre jellemző. Másrészt most úgy látszik, ők azok, akikben az ellenzéki együttműködés, és ezáltal most éppen a 2018-as választási vereség okozóját látják sokan. Abszurd, hogy a párt elvileg épp ebbe próbált volna beleállni, amikor ez a majdnem ismét pártszakadásig fajuló vita előállt. Az LMP ugyanis tényleg demokratikus párt, amit néha kicsit túl is tolnak. Ez azt jelenti, hogy a pártban az elnökséget lényegében le lehet szavazni, ez történt most is: hiába akart a két társelnök visszalépéseket, a többség nem támogatta, így kisebbségben kezdtek el önhatalmúlag erről tárgyalni, ez pedig megszülte a már ismert konfliktust.

Hogy ezt mi követi, nehéz megjósolni. Az LMP-nek már van tapasztalata a pártszakadásokban, nem csak országosan - itt Szegeden például egymás után kétszer sikerült lényegében feloszlatni önmagukat eltérő tagsággal. Ezek alapján ha azt gondolnánk, tudnak tanulni a korábbi hibákból, akkor ez hiú ábránd. Sallaival egyébként a fent említett nyilatkozat tétele előtt találkoztam az ATV stúdiójának várójában. Egyáltalán nem tűnt vállalhatatlan, vagy veszélyes figurának, ahogyan Hadházytől sem rándul görcsbe a gyomrom. Aki dolgozott már életében öt percet bármilyen szervezetben, az tudja, hogy nem olyan egyszerű elvileg azonos célért bárkivel együtt dolgozni, egyszerűen van egy emberi kompatibilitási oldala is a történetnek, nem elég csak szakmailag rátermett embereket egymás mellé rakni, és várni, hogy megcsinálják az évszázad világmegváltó pártját, ami elzavarja a NER-t, de úgy, hogy elfelejtjük, hogy valaha is létezett.

Megírta ezt a zseniális svéd gyerekversek szerzője, Ingrid Sjöstrand is már jó rég: “A felnőttek / furcsák néha. / Azt hiszik, / elég összeterelni / két "alkalmas korú" gyereket, / és a két gyerek / automatikusan jó haver lesz.” Hát Robi és Ákos nem lett.

De nem is feltétlen kell. Egyelőre az ellenzéknek inkább valami fajta vízión kellene gondolkodnia, ha nem szeretné, hogy Orbán Viktor a kormányfői székből menjen nyugdíjba. Mondjuk a vidékre, vagy a helyi lapok ügyében, mert ezeket már ki ötöltük-hatoltuk utólag nagy bölcsen az esti hírműsorok stúdióiban, hogy ez a baj. Mondjuk, ez is.

Amíg ilyen nincs, tényleg nincs ok mosolyogni.

A bejegyzés trackback címe:

https://fegyvertelen.blog.hu/api/trackback/id/tr213885760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása