Fegyvertelen

A problémákat nem szabad a szőnyeg alá söpörni

2018. január 26. - Kristóf Tarnay

Előzmények

Viszontválasz Heincz Barnabásnak

Sajnálom, ha azt tapasztaltad a személyes környezetedben, hogy a „diáksztrájk” résztvevői közül nem mindenki ismerte a kezdeményezés céljait. Ezt egyébként nehezen tudom elképzelni, de fogadjuk el, hogy így történt. Nos, ebből még nem következik az égvilágon semmi a résztvevők egészére vonatkoztatva (ez az ún. anekdotikus érvelési hiba).

Ugyanúgy, ahogy abból sem, hogy néhány médium politikai szándékból sikerrel alkalmazta a „találtunk öt embert egy több ezer fős tüntetésen, aki nem tud kamera előtt beszélni” módszert, esetleg random évszámokat (!) kérdeztek tőlük, ezzel próbálva őket megszégyeníteni – mindezt elsősorban azért, hogy addig sem a tüntetés valódi témáiról, az oktatás problémáiról és a szükséges reformokról beszéljünk (lásd: 12+1 pont, és az FDP éves komplex javaslatcsomagjai).

Ugyanezt teszik rendre a világ autoriter populista vezetői is, amikor hozzád hasonlóan a „csendes többségre” hivatkozva próbálják meg szőnyeg alá söpörni a jogos problémák miatti jogos tiltakozásokat, és sajnos ugyanez történik most is, amikor rólunk, szervezőkről, emberekről és civil szervezetekről beszélünk ahelyett, hogy az oktatásügyről vitatkoznánk.

De természetesen ezekre a vádakra is szívesen válaszolok. A Független Diákparlament először tavaly áprilisban tartott a CEU Konferenciaközpontban plenáris ülést, éppen két héttel az – ahogy fogalmaztál – „CEU-kormány vita” kibontakozása előtt. (Egyébként igen, később ettől függetlenül kiálltunk a tanszabadság mellett, abszurd lenne, ha egy diákképviselet egy egyetem politikai indíttatású állami ellehetetlenítési kísérlete mellett foglalna állást.) Ahhoz, hogy ekkor már előre tudjuk, milyen vita fog kibontakozni, jóstehetségre lett volna szükségünk.

Ha ilyenünk lenne, akkor nyilván már lottómilliomosok is lennénk, ezért nem kéne arról vitatkozni, hogy milyen támogatásokból tudunk egy rendezvényt megszervezni, és nem próbálnák meg egyesek ezzel kétségbe vonni a legitimációját a demonstrációnak. Azt gondolom, hogy ha egy civil társaság egyrészt teljesen transzparens módon pályázatok útján elnyer bizonyos forrásokat, másrészt pedig adományokat gyűjt egy projektre, akkor, ha az adományozók nem szólhatnak bele a szervezet munkájába, nincs ezzel semmi probléma, ez a világon mindenhol így szokott működni.

Senki nem mutatkozott „főállású politikusokkal” (vannak mellékállású politikusok is?), azok, akik ott voltak, önként jöttek el a rendezvényünkre, és kérésünknek eleget téve nem hoztak magukkal pártjelvényeket. Nem egészen értem, mit értesz az „eredeti szándékkal ellentétes hatást kiváltó módon” megtartott demonstráció alatt, szerintem a tömegről készült fotók (na, nem azok, amelyek az üres Kossuth teret mutatják, miközben a demonstrációt az Alkotmány utcában tartottuk) többet mondanak mindenfajta számháborúnál.

Senki nem „gyalázott” téged a demonstráció előtt – kiváló időzítéssel és helyezkedéssel – publikált véleményed miatt, pusztán reagáltam az ott leírt, sokszor tárgyi tévedéseket tartalmazó vádakra, miközben te végig erős cinizmussal beszéltél pl. tévés szerepléseinkről – semmi gond, fogadjuk el, hogy én már „közszereplő” vagyok, nekem ezt viselnem kell. Rendben van.

Ezek a tévés szereplések egyébként, mint minden más civil szervezetnél alapvetően esetlegesek, ám, ha megkérdeztek bennünket, természetesen megszólaltunk akkor is, ha egy lépést üdvözlendőnek tartottunk – így tettünk pl. a már említett nyelvvizsga esetében.

Azonban azt gondolom, hogy az az általánosító, leegyszerűsítő és meglehetősen demagóg mondatod, miszerint „Mennyire lehet túlterhelt egy olyan diák, aki naponta három és fél-négy órát lóg az okostelefonján?” viszont rengeteg diáktársunkra nézve sértő és bántó.

Az okostelefon-használatot dénonizálni és céltalan játéknak minősíteni egyébként egy hatalmas közhely: egy ilyen eszközt a szórakozás mellett számtalan célra lehet használni: tanulásra, emberek közötti kommunikációra, információ keresésre, vagy éppen egy könyv digitális elolvasására – én a gimnáziumban és az egyetemen is egy sor rövidebb kötelezőt is elolvastam telefonról. A világ tudásanyaga épp az ilyen eszközök miatt hozzáférhető pillanatokon belül bárki számára.

Pont ez az, amiért egy 21. századi oktatási rendszernek már elsősorban nem a hatalmas mennyiségben bemagolt lexikális tudásra, hanem a keresésre, rendszerezésre és információk szűrésére kellene jelentős részben építenie. Ez az egyik a céljaink közül.

A szerző a Független Diákparlament kommunikációs koordinátora, a diákdemonstráció egyik szervezője

A bejegyzés trackback címe:

https://fegyvertelen.blog.hu/api/trackback/id/tr6513604967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása