Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is, én pedig hüledezem.
A kedves Olvasó szerint vajon mennyire lenne bölcs döntés egy csoportot kiküldeni az esőbe, majd elvenni tőlük az esernyőt, hogy el ne fáradjon a kezük, miközben tartják? Nos, esetünkben pont ez történik. A diákok ugyanis nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak pár órákat, hanem mert a rendszer erre kényszeríti őket. Én például azért kezdtem el nyolcadikos koromban energiaitalt inni, mert általános iskolám utolsó évében kisérettségit kellett tennem.
A probléma ilyen irányú kezelési kísérlete egy nagyon kontraproduktív felületes szemléletet tükröz.
És ahogy nekem is volt szerencsém egy évet olyan gimnáziumba járnom, ahol teljesen abszurd módon tiltva volt a kávéivás (a tanárok azért ihattak), úgy a probléma világszerte nagyon sok helyütt jellemző, nálunk is nagyon erősen jelen van. Ha tehát a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább következetes), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken és racionalizáljuk azokat!
Részben az év eleji sok ezres diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik a diákság túlterheltségének arról a formájáról, amelyet a magas óraszám okoz - idén tanév eleji felhívásunkra rengeteg diák fotózta le sajátját ezt bizonyítandó.
Ez mindenképpen örömteli, ám érdemes beszélni a probléma másik két oldaláról is.
Az egyik a túlzott mértékű lexikális tananyaggal való terhelés, a másik pedig a diákok túlstresszelése. Aki nem szakosodik nagyon hamar, hanem például általános gimnáziumba megy el, ahogyan én is tettem, az egy sor tantárgyból nagyon részletes szakmai magasságokig kell elmenjen a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik belőle, ha nem -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyakra nem jut ilyen szintig idő és óraszám. Így azt különóraként kell felvennie - itt tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - lenyilatkozza, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. Persze, csak a kötelező tananyag miután egyrészt merev, másrészt pár irányba nagyon részletes, közvetve mégis maga idézi el ezt azoknál a diákoknál, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulna tovább, melyeknek tanulását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.
Emellett - és erről kevesebb szó esik - a “poroszos” iskolarendszer (amelynek a neve is hibás, mert az egykori Poroszország helyén a mienknél már sokkal modernebb szisztémában tanulnak) elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat.
A tesztrendszere a memóriát kéri számon, azon is elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló.
Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, főleg ha a nagyon hierarchikus oktatási struktúrát nézzük - nem egy esetben megszégyenítő helyzetbe hozva az egész osztály (akikkel a diák hétje nagy részét tölti) előtt azt, aki egyik vagy másik kérdésre éppen nem tud helyesen felelni.
Erre jönnek még rá az antidemokratikus igazgatók, akik között amióta egyre több a politikailag kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekig elmenve nyomják el a diákönkormányzatot és hallgattatják el saját iskolájukat - de ez egy másik cikk témája lesz majd.
Mindenesetre annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen pár diákkal, esetleg töltsön el egy napot egy közoktatási intézmény tanulói között, látogasson el pár órára, nézze meg őket másnapra készülés közben. Garantálom, hogy másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.