"I wanna contribute to the chaos / I don’t wanna watch and then complain" (The Front Bottoms)

A szex nem bűn

2018. július 30. - Kristóf Tarnay

De az erkölcsök kisajátítása és összemosása teljesen hétköznapi dolgokkal szerintem az. De kezdjük az elején! A házasság előtti szexualitás tiltásának történelmi hagyományai és okai vannak. Anno nyilván a születendő gyermeket egyrészt nem tudták eltartani család nélkül, kivetette az (amúgy elég álszent) társadalom, mert “zabigyerek” volt, stb. Amióta azonban könnyen és viszonylag olcsón hozzáférhető mindenki számára a fogamzásgátlás, ez teljesen értelmét vesztette.

Más kérdés, hogy az egyház mai napig tiltja pl. az óvszerhasználatot, aminek olyan mellékhatásai vannak, hogy az ilyen segélyszállítmányokat nem viszik tovább, ami mondjuk segíti az AIDS terjedését Afrikában, de alapvetően ennek a mindennapi életünkre sok jelentőssége nincs, hiszen a hívek sem tartják be. (Valami olyasmivel magyarázzák, hogy Isten akaratát nem szabad megfúrni. Én ezt ateistaként biztosan nem érthetem, de akkor gondolom, esernyőt sem használnak, és ha Isten úgy akarja, akkor engedelmesen bőrig áznak.)

Itt jönnek az összemosások. Manapság a párok többsége harminc éves koruk környéke előtt nem házasodik meg, semmi értelme eddig szűznek maradni (védekezni pedig utána is érdemes, senki nem szeretne harminc gyereket). Óriási balgaság ezt összemosni azzal, hogy egyrészt akkor nyilván az illető meg fogja csalni, másrészt értelemszerűen akkor fűvel-fával dugni fog. Nem, ez óriási butaság.

Az egyházak egyik legerősebb eszköze arra, hogy pszcihésen magához láncolja tagjait az, hogy bűntudatot kelt bennük egy sor teljesen hétköznapi dolog után, amit aztán természetesen csak ő tud feloldani. Megdöbbenve olvastam ezt az elvileg modern és fiatalos keresztény oldalt, és őszintén nagyon sajnáltam a szerzőit, és akik ilyen érzelmi bilincsben élik életüket. Egy boldog párkapcsolatot abszolút jobbá tesz az egészséges szexualitás, egyetlen hátránya van: kiderülne, hogy a képletben semmi szükség a csak öncélúan károgó egyházakra, mert a két ember együtt boldog és harmonikus kapcsolatban él. Nem fogja ettől jobban vagy kevésbé megcsalni, ez a két ember személyiségén és kapcsolatuk minőségén fog eldőlni.

Az egyházak itt tehát nem csak álszent módon kisajátítják az erkölcsöket, de összemosnak egy valódi erkölcsi negatív tettet (megcsalás) egy teljesen hétköznapi dologgal (óvszerhasználat) és megtiltanak egy teljesen normális dolgot (házasság előtti szex). Most ide se citálnám Nietzsche-t, aki azért is nevezte szolgaerkölcsnek a kereszténységet, mert a szex hiányát "tisztaságként" aposztrofálta, hiszen nem föltétlen értek egyet a gondolatmenetével (pl. hogy a békesség a bosszúállás lehetőségének hiányának rossz elfogadása, alapvetően nagyon pacifista ember vagyok), de amikor a tengerentúli incel-mozgalmak a szex alapjogként való újrafelosztásáról elmélkednek, talán érdekes lesz ebből az irányból is megközelíteni a témát.

Az egyházi esküvő 5 romboló hatása

Válasz a 777 blog A házasság előtti szex 16+1 romboló hatása c. cikkére Az, hogy olyan velem született, megváltoztathatatlan és akaratom ellenére is létező tulajdonság, mint a szexuális orientáció dönti el, hogy házasodhatok-e vagy sem, függetlenül a transzcendencia-hitem lététől, nagyjából olyan, mint ha a 180 centi alattiak nem vehetnének lakást, vagy a kékszeműek nem vezethetnének autót.

Apropó házasság: ne feledjük el, az egyházi házasság mennyire kirekesztő intézmény például az LMBT-párok számára. Korábban írtam már erről a blogomon, nem ismételném önmagam, csak a klasszikus mondást idézném: az egyházaknak két problémájuk van: hogy a melegek házasodni akarnak, és hogy senki nem akar házasodni.

A szerző ex-keresztény

A Momentum szórakozóhely-bojkottjáról

Az, hogy az ember nyolc éve a NER-ben él, az elsősorban azt jelenti, hogy megpróbálja ép ésszel kibírni ezt az egészet. Már az utcára nem lehet kimenni sorosozós plakátok nélkül, ha az ember a médiában dolgozik, naponta többször végig kell kínlódnia azokat a borzalmas betűhalmazokat, amelyeket a kormánypárti holdudvar médiának csúfol, vagy civil aktivistaként reggel az ATV-ben is adásba kerülés előtt azt kell végig néznie, hogy Kárász Róbert milyen csillogó szemekkel lapszemlézi a reggeli Magyar Időket. A NER mindent leuralt, gyakorlatilag két lépést nem tudok úgy tenni, hogy ne használjak valamit, amin most vagy az elkövetkező években már „Mészáros Lőrinc” valamely cége gazdagodna.

És akkor most ezek után azt mondjátok nekem, hogy még akkor is erre gondoljak, amikor este leülök meginni egy sört egy stresszes, fárasztó nap után. Mert igen, sajnos igazatok van, a szórakozóhelyek jelentős része is NER-tulajdonban van, sőt: tovább megyek. Az ember valószínűleg olyan hazai zenei fesztivált sem talál, ahol nem az MVM és az MTVA a fő szponzorok, és ahol a nagyszínpadtól húsz méterre nem a Paks kettőt népszerűsítő kamionba botlasz bele. A legtöbb nagyobb szórakozóhely nettó NER-kompatibilis, az A38-on lemegy a WNTS, de amúgy a hét nagy részén ott forog a Petőfi tévé. Nálunk Szegeden is az egyik legjobban berendezett szegedi kis kocsma is tudtommal egy fideszes úr tulajdonában van, és bár tartottam már ott független diákparlamentes rendezvényt, bizony ezzel a tudattal kell sajnos ott esti csapoltsörömet kortyolgatnom.

Mert erről szól ez az egész ország. Gyakorlatilag ezzel kelünk fekszünk, nem csak a szórakozóhelyeink, eseményeink, fesztiváljaink NER-kompatibilisek, de lassan az egész országra kitehetjük, hogy tulajdonos: Mészáros és Mészáros Kft. Ne értsetek félre, nagyon klassz, hogy vannak olyan alternatív helyek, mint Pesten az Auróra, vagy nálunk a Grand Café, és tényleg felháborító, ha a hatalom megpróbálja megfojtani őket (más kérdés, hogy ez utóbbit épp lehet, hogy a Botka-féle balos önkormányzat zajrendelete fogja megtenni akarva-akaratlanul is). Ugyanakkor ezek a helyek nem kezelhetők egy szinten azokkal a helyekkel, amelyeket szerintetek most bojkottálni kell a tulajdonosuk miatt.

A legtöbb ember nem arra gondol este egy sör kortyolgatása közben, hogy az adott helyről hova folyik be a haszon, nem is tudja. Sajnos én is ahhoz a kisebbséghez tartozom, aki tudom, és ha időről-időre eszembe jut, és egy zenei fesztiválon is, ha koncert közben meglátom az MTVA-logót a színpad tetején a molinón, akkor tudok bosszankodni a teljes leuraláson. Csak az a helyzet – és ezt mondtam a CBA- és a Heineken-bojkottra is anno – hogy ez már ép ésszel nem bírható. Lehet ezt csinálni, csak akkor az ember a végén tényleg bele fog őrülni az egészbe, és értelme sincsen, hiszen az adott oligarcha nyilván nem azon a két sörön és egy unikumon fog megbukni, amit te nem vettél meg ott nála, egyszerűen azon túl, hogy most a témát lehet csámcsogni egy pár hétig abban a pár tévéstúdióban, ahol még erre igény van, ennek abszolút semmi értelme.

Tetszettek volna kormányt váltani, vagy tetszenének ezen agyalni a jövőre nézve, és akkor ennél komolyabb eszközeik lennének az oligarchák visszavágására, de ez így nem megy. Lehet ellenzékiként tevékenykedni, kell is, de az ellenállás nem emésztheti föl az embert magát.

Zöld iskolabüféket!

Az olyan mondatok végtelen valóság-leegyszerűsítésétől, mint a “senki nem szeretné sem Magyarországon, sem máshol, ha a gyermeke ahhoz szokna hozzá, hogy a reggelije egy energiaital, a tízóraija pedig chips” (Rétvári Bence államtitkár) a hideg kiráz. Ha az ember megfelelően ügyel a túlzásba nem vitt napi szénhidrát-bevitelére, akkor a csipszadó óta egyébként is taurin-mentesített energiaitalok nem tudom, mennyiben lennének ártalmasabbak egy automatás kávénál. Ennek ellenére azzal a gondolattal összességében megbarátkoztam, hogy az Emmi visszavágja az iskolai büfékben eladott termékek só- és cukortartalmát. Elhízott nemzet vagyunk minden felmérés szerint, a nagy kóláscégek is már lassan csak zéró termékekkel rukkolnak elő (nyilván a könyvelés, a vállalati CSR és az iskolabüfés eladások egyszerre járnak jól ezzel a lépéssel). Szóval összességében azt gondolom, ez az irány alapvetően jó.

Ne igyunk semmit

A jövő héten három napot Berlinben töltök egy klímavédelmi cselekvéseket oktató képzésen, így gondoltam, előtte kicsit hangolódjunk rá, tegyünk úgy, mint ha ezzel kelnék-feküdnék, ergo olvasgatok kicsit a témában, kinyitom a Guardian Environment rovatát. Rögtön megakad a szemem ezen, mely szerint a jegeskávé egyszerre vágja tönkre a Földet, és az én kis testemet.

És ha idáig eljutottunk, érdemes lenne az iskolai étkezés fenntarthatóságát egy másik aspektusból is megvizsgálni:

környezettudatossági szempontból.

Egy ilyen intézményben ugyanis rengeteg hulladék keletkezik, amellyel kezdeni kell valamit, de legjobb, ha megelőzzük őket. Először is ilyenek a műanyag poharak és szívószálak. Talán nem kell túlzottan sokat magyarázni, hogy - főleg ez utóbbi - mostanában első számú problémaforrásként közismert. Azonban első körben semmiképpen sem a tiltás és a megregulázás, inkább a kreatív megoldások és a támogató fenntartók oldaláról közelíteném meg. Érdemes lenne az iskolabüfék kiválasztásakor ez elbírálásnál figyelembe venni az adott jelentkező bérlő vállalásait fenntarthatóság terén. A fenntartónak pedig előnyben kellene részesíteni azokat a pályázókat, akik tesznek ilyeneket.

A műanyag poharak és szívószálak helyett érdemes lenne ösztönözni a saját kulacsok és sokszor használatos kávésbögrék, termoszok használatát, melyekből nagyon klassz darabok kaphatók. A bérlő cég helyében én biztosan kedvezménnyel adnék el üdítőt annak, aki a saját poharába kéri. Családi napokon, iskolai zöld heteken pedig lehet közös kávéspoharak készítése. Amíg pedig nincs mindenki számára jobb megoldás a műanyagnál, addig pedig érdemes azt szelektíven gyűjteni. Az iskolákban működő intézmények fenntarthatóvá tétele a közvetlen szénlábnyom-csökkentésen túl azért is nagyon fontos, mert az ebben felnövő generációk továbbviszik ezt a szemléletmódot az élet minden területére.

Hogyan ne járasd le a Pride-ot?

Azzal semmi gond nincs, ha valaki vitatkozik azzal, amit az ember ír, képvisel. A gondok ott kezdődnek, amikor hiába próbálom kérlelni a drága olvasókat, hogy ezt azzal tegyék, ami a cikkben tényleg szerepel, amit egy rendezvény valóban képvisel, ne pedig azzal, amit a saját fantáziájukkal beleképzelnek.

Ugyanezt tette a Pride-kapcsán a DUE-elnök Kecskés István is az örökbecsű Blogstaron, miután egy videóból kiragadott egy részletet, és megpróbálta megmagyarázni, szerinte mi a baj Novák Katalin homofób kijelentéseivel, amelyeket pont sikerült pár nappal a Pride elé időzíteni.

Alapvetően ha egy hírportál videót készít egy eseményről, akkor ha abban valaki valami meglepőt, netán megosztót mond, azt általában bevágják, elvégre érdekes, hozza a kattintásszámot, ha meg még vitatkoznak is rajta az emberek, akkor azt minden Index-blogketrecen szocializálódott blogger tudja, hogy jól föl tudja pörgetni a megtekintési számokat. 

Viszont utána jön a Blogstar, aki szándékosan ezt emeli ki a videóból csak és kizárólag, majd jön a PestiSrácok, aki szándékosan az ilyen megszólalókat keresi meg - mondjuk négyet-ötöt egy sokezres tömegben, úgy beállítva a nézőknek, akik jelentős része nem volt ott, és az ilyen médiatartalmakból alakít ki képet a rendezvényről, hogy ilyen volt a többség, ez volt az általános jellemzője a rendezvénynek.

Pedig mi következik abból, hogy egy-két ember faszozik-e vagy sem egy sok ezres rendezvényen? Az égvilágon semmi.

Ahogy korábban leírtam, a mazsolázgatós érvelési hibához hasonlóan típikus átlátszó lejáratási módszer a lakájmédiában, hogy keresnek egy-két vállalhatatlanabb figurát, és úgy állítják be, mint ha ez lett volna az általános. Persze önmagában már mindenfajta videó manipulál rengeteg szempontból, de ez ebben az esetben a saját olvasók konkrét átverése.

Útmutató kezdő propagandistáknak: hogyan tudósíts egy több tízezres kormányellenes tüntetésről megfelelően

Sok tízezren tüntetnek a kormány ellen, láthatóan olyan sokfélék, hogy elég nehéz lenne bekamuzni, hogy egy párt vagy érdekcsoport szervezte őket. Buszok is maximum saját pénzből mennek, inkább telekocsival, vonattal jönnek kisebb baráti társaságokban. Semmi gond, íme néhány tipp, hogy főnökeid ne...

Novák Katalinnal pedig nem az volt a baj, hogy nem jött ki a Pride-ra (az csak Bősz Anett klassz fricskája volt), hanem, hogy homofób. Amit felőlem csinálhat otthon a négy fal között, de miután egy egész ország államtitkára, ráadásul pont család- és ifjúságügyért felelős, ezért én, mint az ifjúság része határozottan kikérem magamnak, hogy ezen kirekesztő nézeteit terjessze. 

Házassági egyenlőséget!

El tudja képzelni a kedves Olvasó, hogy holnap reggel kap egy emailt, miszerint mostantól nem vezethet autót, mert alacsonyabb 180 centinél? Esetleg a holnapi újságból értesül arról, hogy ha ön kék szemű, akkor mostantól nem indíthat vállalkozást? Abszurd lenne, igaz?

Az, hogy valaki örül-e annak, hogy az LMBT-párok ma jogfosztottak Magyarországon, az nem a világnézeten múlik. Nem kell ahhoz liberálisnak lenni, hogy az ember a házassági egyenlőséget fontosnak tartsa. Hadd idézzem Nádasdy Ádámot

“Éppen azért támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok. Mi lehetne konzervatívabb annál, hogy az ember tartósan, egy életre elkötelezi magát ahelyett, hogy naponta váltogatja a partnereit?”

Egyébként érintettnek sem kell lenni, külön kifejezés - az "ally" - van arra, aki hozzám hasonlóan heteroszexuálisként egyszerűen hisz az egyenlő jogokban és támogatja az LMBT-párok diszkriminációinak megszűntetését. Sokan voltunk így kinn szombaton az idei Pride-on.

Ahol egyébként - ki kell ábrándítsak mindenkit - nem volt több hiányos öltözékű résztvevő, mint bármely random zenei fesztivál egy színpada előtt. Nem voltak meztelenül csókolózó férfiak, sem pedofilok által megrontott gyerekek, sem semmi hasonló, amik Budaházy Edda fantáziájában élnek

Volt ott viszont rengeteg pár, idősek, kisgyerekek, színes öltözékek, színes lufikkal díszített, vagy éppen kézzel körbeszőtt (!) kamionok, egy rakás támogató magáncég, és rengeteg vidám, felszabadult felvonulók. Akik - és ismét nem tudom mással zárni, mint önmagam ismétlésével - nem akarnak semmi mást, csak az ember legalapvetőbb létszükségletét, amelyet nem lehet elvenni senkitől ezen a bolygón: szeretni.

Házassági egyenlőséget!

El tudja képzelni a kedves Olvasó, hogy holnap reggel kap egy emailt, miszerint mostantól nem vezethet autót, mert alacsonyabb 180 centinél? Esetleg a holnapi újságból értesül arról, hogy ha ön kék szemű, akkor mostantól nem indíthat vállalkozást? Abszurd lenne, igaz?

Pedig ugyanez a helyzet a házasság intézményével Magyarországon, és a világ számos országában még mindig. Én, heteroszexuális férfiként köthetek házasságot. Ha meleg férfi lennék, ezt nem tehetném meg, akárcsak leszbikus nőként sem. Pedig a szerelem ugyanaz. Csodálatos, és az emberek legjobb oldalát összekötő kapcsolat, amely egyenértékű, legyenek bármilyen neműek is a pár tagjai. A törvény mégis diszkriminál.

peter-hershey-282615-unsplash.jpg

Ne igyunk semmit

3000.jpgForrás: The Guardian

A jövő héten három napot Berlinben töltök egy klímavédelmi cselekvéseket oktató képzésen, így gondoltam, előtte kicsit hangolódjunk rá, tegyünk úgy, mint ha ezzel kelnék-feküdnék, ergo olvasgatok kicsit a témában, kinyitom a Guardian Environment rovatát.

Rögtön megakad a szemem ezen, mely szerint a jegeskávé egyszerre vágja tönkre a Földet, és az én kis testemet. Na, remek, mindmeghalunk, kattintok. Ellenpontozó bevezetőként rögtön azzal kezd, mostanában ugye népszerű ilyen itókával hűsíteni magunkat a nagy melegben, mostanában kiváltképp tartós rozsdamentes acél szívószállal, mert a műanyagért bizony már kinézik az embert, mintha egy Jaguár terepjáróból dobálnám ki az energiaitalos konzerveket összenyomatlanul a bazsarózsák éppen csírázni készülő bimbóira.

Na, gondolom, acél szívószál, ezt is tőlünk boldogabb helyeken írják. De sebaj, megvagyok én szívószál nélkül, barátnőm egy ideje már úgyis azzal sokkol, hogy ha elmegyünk gyorsétterembe, szívószál nélkül kortyolja a kólát. Jó, szóval akkor a szívószál kuka, elfelejtettük. Betiltva, kitiltva, elfogyott, kifogyott.

Na, de megy tovább. A benne lévő koffeint úgy sem tudom teljes egészében megemészteni, a vizeletemen át pedig tönkreteszi a helyi vízi élővilágot. Ajj, nézek, mint ha éppen Polt Pétert hallanám a korrupcióüldözés hatékony technikáiról beszélni. Nem tudom az egészet feldolgozni? Drága cikkszerző kolléga, az általános iskolám kisérettségije kézen fogott, és egyenes úton elvezetett oda, hogy ma már gyakorlatilag immunis vagyok a koffeinre. Két doboz Monster után fél óra és alszom.

Jég. Ez bizony tele van szarva. A patinás lap itt szemérmeskedik, hogy a BBC anno fekáliát talált benne, de mit szépítsünk: a jég jó eséllyel szaros. Hát ezt pont el tudom hinni idehaza, és nem is nagyon kell győzködnötök, hogy ez annyira nem tesz jót. Na, tessék, akik természetellenes táplálkozással jönnek. A szar és a cián is természetes anyag. Mégse ennéd meg. Kivéve ha egy jó frappéba bújtatják.

De akkor gondolom, a víz is az, a cikkszerző meg is jegyzi, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, szóval nincs mese: ezt - képletesen és szó szerint - le kell nyelni. Pedig olyan lelkesen ad tippeket, mit fogyasszunk az inkriminált jegeskávé helyett, amiről most már tudjuk, hogy kis képzavarral egyenlő a pokol kénköves bugyraival.

Először is valami borsóalapú tej. Kis guglizás után kiderül, egészen pontosan sárgaborsó-alapú. Itt konkrét márkanevet is ír, ami nekem kissé reklámgyanús, de most nézzük el. Tökmindegy, itthon úgysem kapható, maximum Árpi néha hazahoz pár flaskával Ibizáról.

Használjunk újratölthető poharat és újrahasználható szívószálat. Ezt az utóbbit már megbeszéltük, az első viszont klassz. Ilyenem pont van, és a cikkíró szerint ezért még kedvezmény is jár. Wow. Nem rossz, de itt a cikknek vége is. Ötletek szintjén nem váltottuk meg a világot. A fenntarthatósági harc szívószál- és jegeskávé-fronton folytatódik, addig is mindenkinek javaslom, hogy ne igyanak semmit.

Kritika: A Snapchattől nem leszünk szellemek

Vendég a háznál, Gyerekekről felnőtteknek, Kossuth Rádió

Ha nem lenne rádiós ismeretek tárgyam az egyetemen, sose hallgattam volna meg a Kossuth Rádió Vendég a háznál c. “gyerekekről felnőtteknek” szóló roppant kínos, és az elvileg hozzám hasonló korosztályú szereplők iránt egyre inkább az exponenciálisan növekvő szekunder szégyen érzetemet növelő műsort. De van.

A kezdetén az unásig unt (unalmasan uncsi, csak hogy alkalmazkodjak a közrádió frissch fiatalosch stílusához) Ákos-szignált random Avicii-számrészletre cseréltek föl, mert “az tökre fiatalos, nem?”, és amúgy is “Vajnáék is ezt játsszák a rádióegyen”. Ezután felvezető vagy egyáltalán riporteri kérdés nélkül elindul a műsor, ahol nem is nevesített random gyerekek kezdik coelhói magasságokban osztani az észt. Persze van szerkesztő-műsorvezetője is ennek a csodának, ha már a nevét vállalta hozzá, és még díjat is kapott érte, a hangját nem tudom, mért vágatta ki, talán nem lenne vele eléggé nemzeti fiatalos. Mindenesetre az ilyen módon csak a végén és az impresszumból megismert Keresztes Ilona amikor épp nem a vele készült interjúm összes érdekes részét cenzúráztatja ki, akkor feltesz kérdéseket is. De olyan stílusban, mint ahogy volt általános iskolai igazgatóm mondott ballagási beszédet, vagy ahogyan a random telefonos ügyfélszolgálat gépszövegét mondják fel: mint ha egy pszcihológus éppen egy fogyatékos bölcsistől kérdezné meg: akarsz-e róla beszélni.

Szóval hashtag in medias res, és az egyik gyerek már vezeti is fel, így anonim, mennyire izgi, hogy mi már beleszülettünk a digitális technika korába. Mármint nem születtünk bele, de hamar beleéltük magunkat (sic!). Ezután páran azért később kifejtik ennek az ellenkzőjét, vagyis hogy mekkora különbség beleszületni ahhoz képest, amikor gyerekkorodban a vindózkilencvennyolc volt a létező nyugati világok legnyugatibbika. De persze érdemi vita itt igazából nincs, mert csak egymás után vannnak vágva emberek mondatfoszlányai.

Óráknak tűnő percekkel később kifejtik, milyen aranyos, hogy nagyszüleink csak úgy tanulgatják az informatikát, és az ő nagyapja informatikatanár, de csak a Comoddore 64-eshez ért (RIP oktatási rendszer), a maiakhoz nem. Szóval ez hashtag czuky, de azért az már ultragáz, amikor elkezdik a könyvből bemagolt alkalmazásnevekhez emlékezetből társítani, melyik milyen függőséget okoz, és ez hány éven belül halálos kimenetelű. Aztán azért kissé bizonytalanabbul felmondják ők is ugyanazt a leckét: ma már nem tehetem meg, hogy ne legyek bárkinek bármikor elérhető. (Dehogynem, ha hajnal háromkor visszaírsz random embereknek, akkor te vagy a hülye, nem a Snapchat.)

A végére az egész olyanná fűződik össze, mint amikor nem jön a tanár, és vontatott, pár hangadó által dominált beszélgetést folytatnak közepesen érdektelen témákról, ahol azért végig érzékelhető, kell ide valami felsőbb erő, hogy ne húzzon haza mindenki az első busszal. A műsor végén bemondják az ezáltal tehát megismerhető szerkesztőt, elhangzik a nagyon fiatalos végefőcím, és rájövünk, hogy a közrádióban van kínosabb műsor Orbán péntek reggeli igehirdetésénél is.

Itt meghallgatható.

Mi lenne, ha a kormánysajtó úgy kezelné Orbánt, mint Demszkyt?

Feltűnő a különbség: ha Orbán Viktor igyekszik pökhendien kikerülni a riporteri kérdéseket, akkor saját lakájmédiájában ő a legnagyobb király, ha azonban egy ellenzéki politikus teszi ugyanezt, akkor tök jogosan teszik fel a kérdést: mégis hogy képzeli ezt?

Ezen felbátorodva nézzük meg, milyen lenne a 888.hu Demszky echótévés performanszáról szóló cikke, ha azt átvetítjük Orbán mai indexes mutatványára!

Orbán Viktor végképp elvesztette a kapcsolatát a valósággal

Arra a performanszra, amit a bukott fideszes miniszterelnök előadott Nagykovácsiban tegnap, egyszerűen nincsenek szavak.

Tegnap ismét a porondra lépett a Fidesz-KDNP bűnkoalíció mára főállású bohóccá átvedlett tagja, Orbán Viktor. A bukott miniszterelnök Nagykovácsiba látogatott, ahol a cserkészeket és saját stábját szórakoztatta performanszával. Az Index.hu stábja utána is eredt, hogy megkérdezze, pontosan mit csinál (mármint azon kívül, hogy hülyét magából – a szerk.).

Demszky értelmes válasz helyett inkább menekülni kezdett, majd artikulálatlanul fröcsögött a riporternek. Végül megpróbálta annyival lerázni a kérdezőt, hogy ahol dolgozik, az nem más, mint „fake news-gyár”.

A show-műsor legnagyobb durranása azonban csak ezután következett, hiszen a csapzott külsejű Orbánhoz az egész stábja is csatlakozott, akik testükkel védte a politikust annak érdekében, hogy elhárítsák a tudósítókat.

Elért a NER-depresszió

„Mondtam neked, hogy tartsd a szád
Kell a francnak az igazság”

(Zorán: Mondtam Neked)

Lassan egy éve, hogy elbasztam. Egy éve, hogy az egyetem gyakornoki programjával felvettek volna a Délmagyarhoz fizetett gyakornoknak, aztán felvásárolta az Andy Vajna, szép lassan kicsontozta, kibelezte, míg a gerinc, sajtóetika és egyéb zavaró tényezők megmaradt elemeit is eltávolítva tökéletesen jól kezelhető propagandalapot formált belőle. Én meg elbasztam.

Mert az egyetem tanszékvezető-helyettesével közösen úgy döntöttünk, jegeljük. Nem akarják a szélmalomharcot, félnek. Mármint még konkrétan nem, de akkor majd elkezdenek. Hogy kapunk a nyakunkba egy remekbe szabott fideszes rektort, aztán szépen újra és újra elővesznek minket. Aztán egyik nap azon kapjuk magunkat, hogy pont a mi szakunkra nincs elég jelentkező, hogy az állami fejkvótából el lehessen indítani a képzést. Pech. Micsoda pech. Aki jövőre indul a Befutó nevezetű ösztöndíj-programban itt Szegeden, az valószínűleg már kettővel kevesebb helyre pályázhat. Egy kezelhetetlen tulajdonos esküvős portálja, és a Délmagyar kiesik. Meg úgy egyáltalán nem lehet sehova elmenni, aminek némi halvány köze is lenne a nyomtatott sajtóhoz, nem is véletlen, hogy idén én vagyok az egyetlen, aki erre a szakra jelentkezett, nagyon úgy néz ki, hogy emiatt csúszni is fogok, mert egy ember kedvéért nem indultak kurzusok. De nem baj, annyival később leszek munkanélküli.

Elbasztam, kell a francnak a HírTV-ben pattogni a NER egyeduralma ellen, kell a francnak demokrácia, sajtóegyensúly, igazságos választási rendszer, alkotmánybíróság, és efféle elefántcsonttoronyban tanyázó liberális értelmiségi vircsaft. Mentem volna el a Délmagyarhoz, azaz annak a helyén működő azonos nevű valamihez propagandistának, és most lenne biztos állásom, ha nem nagyon pofázok vissza, gyakornokból felvesznek rendes állásra, amúgy is káderhiány van, nem kicsit.

Írtam volna szépen a fű kinyílásáról, a tavaszi húsvéti tojásokról, a sonka árfekvéséről. Na, az ÁFA-kulcsról már nem, mert azt már vélhetően nem engedte volna a Magyar Időktől érkezett menedzsment, de helyette mondjuk arról, milyen klassz dolog biciklivel iskolába járni. Mert ez környezetbarát, mint a megújuló energia, de ezt Paks miatt inkább ne bolygassuk. Amúgy is fontosabb, hogy gyorsan beérhetsz vele az iskolába, ahol kinyitod a tankönyvet, jó, hogy milyet és hogyan használsz, azt ne firtassuk, meg azt se, hány tanár, mennyiért, hány évesen. Szóval maradjunk az eredményeknél, az a biztos. De lehetőleg ne úgy tűnjön, hogy a baloldali önkormányzat érte el, sőt, az ELI is igazából Orbán érdeme. Jó, ezt majd megoldjuk, jó a fotós, maximum majd levágjuk a képet. Fotó, természet, környezet, emberek. Ez mind mehet, kivéve a szegények. Meg az öregek, akiket elhagyott a családjuk, mert a fiatalok kivándoroltak.

Meg a leszakadt falvak, azok se, ahol nincs közmű se rendesen, nem is akarnak korszerűsíteni az államosítás óta, azt ne, de legalább nincsenek migránsok. Jó, ezt nem nekem kéne megírni, arra ott van az a nő a kormányhivataltól, meg az új menedzsment, meg a volt szegedmások, szóval én elég, ha nem írom le, és csöndben örülök, hogy nincs. Sőt, igazából csöndben szomorkodhatok is. Tulajdonképpen csöndben még teljes a sajtószabadság. Ott ülnék a gép előtt, leírnám, amit mond a pesti központi utasítás, de közben azt gondolok, amit akarok. Ki nem nagyon mondom, az már felejtős, de gondolom. Azt többé-kevésbé lehet. Sőt, azt egészen lehet.

Sőt, amikor nem néznek oda, lehet csúnyán nézni, fanyalogni, becsukni a szemem kopipésztelés közben, lesütni a szemem a küldés gomb megnyomása alatt, befogni az orrom, míg kijön a papír a nyomtatóból, lemondani az újságokat, mert csak megzavarnak a tényekkel, kikapcsolni a négygét a mobilomon, mert állandóan pittyegnek azok a hülye hírek olyan külföldi lapokból, amiket még nem vett meg Mészáros Lőrinc, és leszedni otthon a tükröket. Meg olyan ablakokat venni, amik nem tükröződnek vissza, ergo most már van rá pénzem.

Igen, van pénz, lehet albit bérelni, speciálisan olyat, ahol nincs tükör. Posztolom is „tükörmentes albérletet keresek Szegeden, középáron”. Figyelték, hogy nem „olcsót” írtam? Bizony, már elengedhetem magam, néha hetente egy pár szelet Pick szalámi is jut, ki tudom fizetni a telefonszámlát, vagy még jobb, ha lemondom, az utasítást megadják vonalason, a mobilnetre úgysincs szükség.

Elbasztam, pedig jó lenne, rendes propagandista lennék, elköltözhetnék végre a szüleimtől, nem halnék éhen, rendesen megélnék. De én elbasztam. Tud valaki egy olcsó jegyet valahová Nyugatra?

Tinder-generáció

Most, hogy a megalakult új kormányban Szeged második örökifjú büszkesége Novák Katalin (az első természetesen Török Márk) vagina- és demográfiaügyi államtitkár lett, ünnepélyesen be is jelenti az első Nemzeti Népesedéspolitikai Kerekasztalt, melynek szlogenje: “mi döntjük el, hogy kivel élünk együtt, de ha már eldöntöttük, dugjuk is meg”.

De csak házasság után! - kiáltja a mikrofonba Novák, miután a dögunalmas élő választási műsort, és az eredmény megismerését attól el nem választhatóan követő alkoholmámort feldobó, a NER ízléstelensét, és szervilizmusát egyetlen kiegészítőben ötvöző hatalmas fideszes fülbevalóiban feltipeg a Mészáros és Mészáros Kft. által ácsolt színpadra, miközben az Echo TV fáradhatatlan munkatársai már izzítják is be az élő közvetítést, végre full hádéban, hogy a államtitkár asszony vonását tökéletes képminőségben élvezhessük.

“És lehetőleg gumi nélkül” - settegi egy tag a hátul álló “inner circle” részlegből, kihasználva a kis időt, míg Novák belekortyol egyet, a pódiumra kihelyezett, és persze szintén Lőrinc érdekeltségébe tartozó Vivien ásványvízbe - “ne fölöslegesen csináljuk már ezt a hacacárét”.

Ezt követően a Rogán Antal által találmánya által hitelesít jelszóval való bejelentkezés után a kivetítőn már ott is vibrál az est programja tele izgalmasabbnál izgalmasabb eseményekkel. Beköszöntőt természetesen Orbán Viktor mond, aki miután a kijárónál nagyobb tisztelettel üdvözölte a hölgyeket, végig csókolja a kezüket, majd ünnepélyesen szerződést köt velük.

Ezután a szerződött nők izgalmas életvezetési tanácsokat hallgathatnak. Először Semjén Zsolt közkedvelt vadász tart előadást a migránsmentes miniviseletről hétig az M1 Rúzs és Selyem c. műsorának együttműködésével, majd fél nyolctól következik Milo Yiannopoulos “Én meleg vagyok, de ti ne legyetek azok” című workshopja, ami után nyolctól már be is ülhetünk Jeszenszky Zsolt “orális technikáim fideszes csajokkal avagy menthető-e egy kapcsolat, ha kiderül, hogy a lány jobbikos, tehát szörnyen szop?” című panelbeszélgetésére.

Az est zárásaként közösen meghallgatjuk a nap himnuszának átírt “Csinálj sok-sok nemzeti gyermeket” című fiatalos popslágert, mely után kezdetét veszi az n+1-edik Nemzeti Mostmáraztántényleg Párválasztó, amelynek elején az okostelefonunkról közösen a Tindert letörölve a 888-generáció végre átadja magát a népesedéspolitika helyes irányának.