"I wanna contribute to the chaos / I don’t wanna watch and then complain" (The Front Bottoms)

Bibliaégető melegek üldözik a keresztényeket Debrecenben matricákkal?

2018. augusztus 14. - Kristóf Tarnay

Nemrég a kormányközeli média egy teljesen névtelen szélsőjobbos trashblogról átvéve, és azt a fősodorba emelve (nem először teszik ezt) kiált vallásüldözést egy sztorival, mely szerint közelebbről nem ismert debreceni LMBT-aktivisták Biblia-égetésre buzdítanak matricáikon annak homofób tartalma miatt.

Szándékosan induljunk kicsit messzebről, válasszuk külön, és tegyük helyére a dolgokat! Először is akárki írta ki ezeket a feliratokat, betűt nem égetünk. Semmilyen körülmények között. Ezt a megboldogult Népszabadság szerkesztősége fogalmazta meg így, kénytelen vagyok lemásolni, mert ennél pontosabban nem tudom ezt leírni. Egyrészt azért nem, mert az nagyon rossz időket idéz (ahogyan Heinrich Heine megjövendölte még sokkal a vészkorszak előtt, sajnos pontosan: “Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.”). Másrészt azért, mert betűt megcáfolunk, ha nem értünk vele egyet, nem eltüntetünk. Ha ez utóbbival próbálkozunk, az csak a vitatott állítások szerzőjének magabiztosságát, és érveink hiányának bizonyítékait erősíti.

Másodszor vallást szabad kritizálni. Ahogyan az ateizmust, az agnoszticizmust, a konzervativizmust, a marxizmust, a nihilizmust vagy éppen az ananászos pizza iránti rajongást is szabad. Az embert csak azért, mert egy adott világnézetet oszt, nem szabad. Ritka alkalom, amikor egyetértek a legnagyobb és lassan egész életünket kéklően betöltő közösségi oldal moderációs elveivel, de e téren ők is ezt vallják, és ebben igazuk van.

A Biblia melegekkel kapcsolatos állításait ha szó szerint vesszük, azok bizony kőkeményen homofóbok, ez is tény. Nekem személy szerint az egyik első lépcső ez volt a kereszténységből való kiábrándulásom során, amely végül az ateizmusomhoz vezetett, azonban ennek ellenére önmagában nem érzem társadalomra veszélyesnek a vallásokat, mert ilyen szerepel szentnek elfogadott könyvükben. A Biblia ugyanis egy sor dolgot tilt a szakállnyírástól (III Móz 19, 27) a kétféle anyagból készült ruhákig (III Móz 19, 19), amelyeket senki nem vesz komolyan, ezért ártalmatlanok. (Ahogyan általánosságban maguk a keresztény felekezetek, hiszen már túl vagyunk azon, hogy a törvényhozásunkat hozzá igazítsuk, és mindenkit a betartására kényszerítsünk, véleményem szerint ezért okoz lényegesen kevesebb konfliktust ma, mint például az iszlám vallás, nem pedig azért, mert kevesebb értelmetlen és irracionális előírása lenne. Persze ezt vallásos polgártársaim bizonyosan másképp látják.)

Ha valaki azonban akár vallásos vagy annak mondott elvek miatt, vagy azoktól függetlenül homofób, azaz nem tudja elfogadni LMBT polgártársainkat, az egy védhetetlen álláspont. (Persze az is, hogy a jelenleg Alaptörvényben van lefektetve a diszkriminációjuk, de erről már írtam korábban.) Ez ellen az álláspont ellen lehet, és kell is tiltakozni, természetesen a fenti elvek megtartásával, elsősorban észérvekkel (a homofóbia mellett racionális jó érveket ugyanis felhozni lehetetlen, hiszen nem léteznek).

Na, és most térjünk rá a konkrét esetre! Ismeretlenek kiragasztották az inkriminált, Biblia-égetésre uszító feliratokat. Majd hamar kiderült, hogy a Magyar LMBT Szövetségnek nincs is hivatalos tagszervezete Debrecenben, és a feliratoktól elhatárolódik. Mi történt tehát? Néhány figyelmre éhes, de anonimitásban maradt személy (sőt, az is lehet, hogy egy ember) kirakott egy sor feliratot, amely egy valós jelenségre vállalhatatlan uszítással reagált. Rendben van ez? Nincs. És az rendben van, hogy ezt összemossuk mindennel, és vallásüldözést kiáltunk néhány infantilis falragasz miatt? Nos, az sem.

Az utóbbi időben számos LMBT-barát keresztény közösség létezik, és egyre aktívabbak, ezt még fontosnak tartom megemlíteni, ezt egy nagyon pozitív tendenciának tartom.

Szóval a tanulság: hangulatkeltés helyett egy kis higgadtság mindig előbbre visz.

Kit érdekel, mit gondol az egyház a szexről?

Jó lett, de megdöbbent, hogy ez ma még téma lehet... negyven-ötven éve nem volt téma. Ennyit ment visszafelé a világ?

- írta egy kommentelő a legutóbbi blogbejegyzésem egyik megosztása alá. Egy szegedi pap pedig az alábbit kommentelte alá:

Kedves Kristóf! Szexeljél nyugodtan( már ha van mivel és kivel) de az egyházakat hagyd ki ebből.

A stílus maga az ember, amúgy egy ideális világban mindkettejüknek lényegében igaza lenne. Az egyház ellenne a híveivel, megmondaná neki, mit tegyenek, aki akarja, követi, aki nem, nem. Aki pedig ezen kívül áll, mert ateista/agnosztikus/vallásos a maga módján az egyházakon kívül, az nem kellene, hogy foglalkozzon mindezzel.

Csakhogy tudjuk, hogy a világunk messze nem ideális - ha az lenne, tüntetésekre sem lenne szükség, mert ugyebár nincs miért - így szó sincs erről. Nézzük tehát meg, miért érint mindenkit az, amit az előző posztomban fejtegettem, aki még nem olvasta, előbb tegye meg!

A szex nem bűn

De az erkölcsök kisajátítása és összemosása teljesen hétköznapi dolgokkal szerintem az. De kezdjük az elején! A házasság előtti szexualitás tiltásának történelmi hagyományai és okai vannak. Anno nyilván a születendő gyermeket egyrészt nem tudták eltartani család nélkül, kivetette az (amúgy elég...

A mostani hatalom azon kedvelt tételmondata, miszerint Magyarország keresztény ország, alapvetően nem igaz, mivel vallásilag sokszínű az ország, és relatíve számottevő az ateisták/agnosztikusok aránya is (még ha ez utóbbit a legutóbbi mérésen sem mérték még normálisan). Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a keresztény vallásoknak számos hatása van az országunkra, mindennapi életünkre. 

Magyarország hány százaléka ateista?

Sokféle számadatot szoktunk hallani hazánk világnézeti összetételéről. Van, aki kerek-perec kijelenti, keresztény ország vagyunk, van, aki szerint az ország többsége ateista, van, aki szerint ez csak a fiatalokra igaz. Ha kicsit utánakeresünk, azonban az jön ki, ez a terület nincs is olyan jól...

Erre van egy csomó pozitív példa, a karácsony egy iszonyú kedves családi ünnep (igen, mi, ateisták is ünnepeljük, hiszen mára vallásiból egy társadalmi-kulturális hagyománnyá vált, és amúgy nem is keresztény eredete van), egy pár szabadnap vallásos ünnepeken, stb. Ugyanakkor ami ennél kevésbé könnyed és örömteli az, hogy a vallás dogmatikája bizony beszivárgott a magyar gondolkodásba leginkább vidéken, és az idősebb réteget érintően - nem egyszer egy nagy adag álszentséggel és áskálódással meghintve.

Megbélyegzés

Ma még mindig egy csomó családban jelen van az a mentalitás, hogy - noha nem gyakorolják egyik keresztény felekezet vallását sem életvitelszerűen - legalább hallgatólagosan megbélyegzik és kinézik a házasság előtt szexuális kapcsolatot folytató fiatal párokat. Bár nem gyakorolják vallásukat, mégis a vallás intézményeit (elsőáldozás, bérmálás, egyházi esküvő, stb.) felveszik és a gyerekekkel is felvetetik "presztízs céllal", ami persze együtt jár azzal, hogy időnként - főleg az idősebb családtagok - megvetően néznek azokra, akik nem a vallási előírások szerint élnek a mindennapokban.

Én is nagyon viszolyogtam attól, hogy előálljak a tágabb családom előtt azzal, hogy ateista lettem, nyilván gondot okoz ez azoknál is, akiket esetleg ateistaként nem tud elfogadni párjuk mélyebben vallásos/nem vallásos, de sznobizmus miatt bizonyos szelektált előírásokat betartó, vagy inkább másokkal betartató családja.

Tehát amíg embereket látens módon megbélyegeznek, ferde szemmel néznek rájuk az egyébként sokszor nem követett felekezetek különböző előírásai kapcsán, addig igen is van létjogosultsága annak, hogy erről beszéljünk.

Hogy elmondjuk, miért következetlen és értelmetlen szabályok ezek, amelyeket nem erkölcsi züllésből és szörnyű XXI. századi kényelemből nem tart be a - mondjuk így - "modern ember", hanem mert semmi értelmük. Ugyanúgy, ahogyan ha a családban mégis előkerül a téma, nem győzöm hangsúlyozni, hogy racionális megfontolásból lettem ateista, nem pedig azért, mert lusta vagyok vasárnaponként eljárni templomba.

Bár én habitusomnál fogva szívesen állok bele a tabudöntögető szerepbe, nem hiszem, hogy ez alapvetően ateista feladat lenne. Azt gondolom, világnézettől függetlenül szükség van arra, hogy az ilyen velünk élő, és társadalmunkat  mérgező álszent tabukról beszéljünk, és végre egyszer s mindenkorra ledöntsük azokat.

Nem ettől leszünk erkölcstelenek

Alapvetően az összes olyan dolog, amit a mai "romló" világban kritizálnak a vaskalapos konzervatívok, azok mindeddig is léteztek, csak azért most kell szembe néznünk ezek bonyolult megoldásaival, mert anno egy nagyon egyszerű megoldás volt rá: a hazugság.

Régen is volt homoszexualitás, csak kénytelenek voltak eltitkolni és léthazugságban saját identitásukat fel nem vállalva leélni egy életet az LMBT-emberek az álszent társadalom miatt. Régen is voltak rossz, mérgező házasságok, csak nem lehetett belőlük kilépni, mert nem volt válás, így benne kellett maradni akkor is, ha bántalmazta az egyik fél a másikat - szavakban vagy tettekben is.

Az egyházi esküvő 5 romboló hatása

Válasz a 777 blog A házasság előtti szex 16+1 romboló hatása c. cikkére Az, hogy olyan velem született, megváltoztathatatlan és akaratom ellenére is létező tulajdonság, mint a szexuális orientáció dönti el, hogy házasodhatok-e vagy sem, függetlenül a transzcendencia-hitem lététől, nagyjából olyan, mint ha a 180 centi alattiak nem vehetnének lakást, vagy a kékszeműek nem vezethetnének autót.

Régen is ugyanúgy voltak az embereknek szexuális vágyaik egymás iránt - teljesen természetesen, és ugyanúgy gondolkodtak volna erről, mint most, csak egy álszent világban nem tehették, rejtegetniük kellett. Hogy a "gondolkodtak volna" nem történelmietlen megfogalmazás, azt megtudja mindenki, aki megtekinti az HBO zseniális Szerelempatak című filmjét, melyben idős vidéki emberek mesélnek szexuális életükről - meglepően kendőzetlenül. Mindenkinek ajánlom.

A szex nem bűn

De az erkölcsök kisajátítása és összemosása teljesen hétköznapi dolgokkal szerintem az. De kezdjük az elején! A házasság előtti szexualitás tiltásának történelmi hagyományai és okai vannak. Anno nyilván a születendő gyermeket egyrészt nem tudták eltartani család nélkül, kivetette az (amúgy elég álszent) társadalom, mert “zabigyerek” volt, stb. Amióta azonban könnyen és viszonylag olcsón hozzáférhető mindenki számára a fogamzásgátlás, ez teljesen értelmét vesztette.

Más kérdés, hogy az egyház mai napig tiltja pl. az óvszerhasználatot, aminek olyan mellékhatásai vannak, hogy az ilyen segélyszállítmányokat nem viszik tovább, ami mondjuk segíti az AIDS terjedését Afrikában, de alapvetően ennek a mindennapi életünkre sok jelentőssége nincs, hiszen a hívek sem tartják be. (Valami olyasmivel magyarázzák, hogy Isten akaratát nem szabad megfúrni. Én ezt ateistaként biztosan nem érthetem, de akkor gondolom, esernyőt sem használnak, és ha Isten úgy akarja, akkor engedelmesen bőrig áznak.)

Itt jönnek az összemosások. Manapság a párok többsége harminc éves koruk környéke előtt nem házasodik meg, semmi értelme eddig szűznek maradni (védekezni pedig utána is érdemes, senki nem szeretne harminc gyereket). Óriási balgaság ezt összemosni azzal, hogy egyrészt akkor nyilván az illető meg fogja csalni, másrészt értelemszerűen akkor fűvel-fával dugni fog. Nem, ez óriási butaság.

Az egyházak egyik legerősebb eszköze arra, hogy pszcihésen magához láncolja tagjait az, hogy bűntudatot kelt bennük egy sor teljesen hétköznapi dolog után, amit aztán természetesen csak ő tud feloldani. Megdöbbenve olvastam ezt az elvileg modern és fiatalos keresztény oldalt, és őszintén nagyon sajnáltam a szerzőit, és akik ilyen érzelmi bilincsben élik életüket. Egy boldog párkapcsolatot abszolút jobbá tesz az egészséges szexualitás, egyetlen hátránya van: kiderülne, hogy a képletben semmi szükség a csak öncélúan károgó egyházakra, mert a két ember együtt boldog és harmonikus kapcsolatban él. Nem fogja ettől jobban vagy kevésbé megcsalni, ez a két ember személyiségén és kapcsolatuk minőségén fog eldőlni.

Az egyházak itt tehát nem csak álszent módon kisajátítják az erkölcsöket, de összemosnak egy valódi erkölcsi negatív tettet (megcsalás) egy teljesen hétköznapi dologgal (óvszerhasználat) és megtiltanak egy teljesen normális dolgot (házasság előtti szex). Most ide se citálnám Nietzsche-t, aki azért is nevezte szolgaerkölcsnek a kereszténységet, mert a szex hiányát "tisztaságként" aposztrofálta, hiszen nem föltétlen értek egyet a gondolatmenetével (pl. hogy a békesség a bosszúállás lehetőségének hiányának rossz elfogadása, alapvetően nagyon pacifista ember vagyok), de amikor a tengerentúli incel-mozgalmak a szex alapjogként való újrafelosztásáról elmélkednek, talán érdekes lesz ebből az irányból is megközelíteni a témát.

Az egyházi esküvő 5 romboló hatása

Válasz a 777 blog A házasság előtti szex 16+1 romboló hatása c. cikkére Az, hogy olyan velem született, megváltoztathatatlan és akaratom ellenére is létező tulajdonság, mint a szexuális orientáció dönti el, hogy házasodhatok-e vagy sem, függetlenül a transzcendencia-hitem lététől, nagyjából olyan, mint ha a 180 centi alattiak nem vehetnének lakást, vagy a kékszeműek nem vezethetnének autót.

Apropó házasság: ne feledjük el, az egyházi házasság mennyire kirekesztő intézmény például az LMBT-párok számára. Korábban írtam már erről a blogomon, nem ismételném önmagam, csak a klasszikus mondást idézném: az egyházaknak két problémájuk van: hogy a melegek házasodni akarnak, és hogy senki nem akar házasodni.

A szerző ex-keresztény

A Momentum szórakozóhely-bojkottjáról

Az, hogy az ember nyolc éve a NER-ben él, az elsősorban azt jelenti, hogy megpróbálja ép ésszel kibírni ezt az egészet. Már az utcára nem lehet kimenni sorosozós plakátok nélkül, ha az ember a médiában dolgozik, naponta többször végig kell kínlódnia azokat a borzalmas betűhalmazokat, amelyeket a kormánypárti holdudvar médiának csúfol, vagy civil aktivistaként reggel az ATV-ben is adásba kerülés előtt azt kell végig néznie, hogy Kárász Róbert milyen csillogó szemekkel lapszemlézi a reggeli Magyar Időket. A NER mindent leuralt, gyakorlatilag két lépést nem tudok úgy tenni, hogy ne használjak valamit, amin most vagy az elkövetkező években már „Mészáros Lőrinc” valamely cége gazdagodna.

És akkor most ezek után azt mondjátok nekem, hogy még akkor is erre gondoljak, amikor este leülök meginni egy sört egy stresszes, fárasztó nap után. Mert igen, sajnos igazatok van, a szórakozóhelyek jelentős része is NER-tulajdonban van, sőt: tovább megyek. Az ember valószínűleg olyan hazai zenei fesztivált sem talál, ahol nem az MVM és az MTVA a fő szponzorok, és ahol a nagyszínpadtól húsz méterre nem a Paks kettőt népszerűsítő kamionba botlasz bele. A legtöbb nagyobb szórakozóhely nettó NER-kompatibilis, az A38-on lemegy a WNTS, de amúgy a hét nagy részén ott forog a Petőfi tévé. Nálunk Szegeden is az egyik legjobban berendezett szegedi kis kocsma is tudtommal egy fideszes úr tulajdonában van, és bár tartottam már ott független diákparlamentes rendezvényt, bizony ezzel a tudattal kell sajnos ott esti csapoltsörömet kortyolgatnom.

Mert erről szól ez az egész ország. Gyakorlatilag ezzel kelünk fekszünk, nem csak a szórakozóhelyeink, eseményeink, fesztiváljaink NER-kompatibilisek, de lassan az egész országra kitehetjük, hogy tulajdonos: Mészáros és Mészáros Kft. Ne értsetek félre, nagyon klassz, hogy vannak olyan alternatív helyek, mint Pesten az Auróra, vagy nálunk a Grand Café, és tényleg felháborító, ha a hatalom megpróbálja megfojtani őket (más kérdés, hogy ez utóbbit épp lehet, hogy a Botka-féle balos önkormányzat zajrendelete fogja megtenni akarva-akaratlanul is). Ugyanakkor ezek a helyek nem kezelhetők egy szinten azokkal a helyekkel, amelyeket szerintetek most bojkottálni kell a tulajdonosuk miatt.

A legtöbb ember nem arra gondol este egy sör kortyolgatása közben, hogy az adott helyről hova folyik be a haszon, nem is tudja. Sajnos én is ahhoz a kisebbséghez tartozom, aki tudom, és ha időről-időre eszembe jut, és egy zenei fesztiválon is, ha koncert közben meglátom az MTVA-logót a színpad tetején a molinón, akkor tudok bosszankodni a teljes leuraláson. Csak az a helyzet – és ezt mondtam a CBA- és a Heineken-bojkottra is anno – hogy ez már ép ésszel nem bírható. Lehet ezt csinálni, csak akkor az ember a végén tényleg bele fog őrülni az egészbe, és értelme sincsen, hiszen az adott oligarcha nyilván nem azon a két sörön és egy unikumon fog megbukni, amit te nem vettél meg ott nála, egyszerűen azon túl, hogy most a témát lehet csámcsogni egy pár hétig abban a pár tévéstúdióban, ahol még erre igény van, ennek abszolút semmi értelme.

Tetszettek volna kormányt váltani, vagy tetszenének ezen agyalni a jövőre nézve, és akkor ennél komolyabb eszközeik lennének az oligarchák visszavágására, de ez így nem megy. Lehet ellenzékiként tevékenykedni, kell is, de az ellenállás nem emésztheti föl az embert magát.

Zöld iskolabüféket!

Az olyan mondatok végtelen valóság-leegyszerűsítésétől, mint a “senki nem szeretné sem Magyarországon, sem máshol, ha a gyermeke ahhoz szokna hozzá, hogy a reggelije egy energiaital, a tízóraija pedig chips” (Rétvári Bence államtitkár) a hideg kiráz. Ha az ember megfelelően ügyel a túlzásba nem vitt napi szénhidrát-bevitelére, akkor a csipszadó óta egyébként is taurin-mentesített energiaitalok nem tudom, mennyiben lennének ártalmasabbak egy automatás kávénál. Ennek ellenére azzal a gondolattal összességében megbarátkoztam, hogy az Emmi visszavágja az iskolai büfékben eladott termékek só- és cukortartalmát. Elhízott nemzet vagyunk minden felmérés szerint, a nagy kóláscégek is már lassan csak zéró termékekkel rukkolnak elő (nyilván a könyvelés, a vállalati CSR és az iskolabüfés eladások egyszerre járnak jól ezzel a lépéssel). Szóval összességében azt gondolom, ez az irány alapvetően jó.

Ne igyunk semmit

A jövő héten három napot Berlinben töltök egy klímavédelmi cselekvéseket oktató képzésen, így gondoltam, előtte kicsit hangolódjunk rá, tegyünk úgy, mint ha ezzel kelnék-feküdnék, ergo olvasgatok kicsit a témában, kinyitom a Guardian Environment rovatát. Rögtön megakad a szemem ezen, mely szerint a jegeskávé egyszerre vágja tönkre a Földet, és az én kis testemet.

És ha idáig eljutottunk, érdemes lenne az iskolai étkezés fenntarthatóságát egy másik aspektusból is megvizsgálni:

környezettudatossági szempontból.

Egy ilyen intézményben ugyanis rengeteg hulladék keletkezik, amellyel kezdeni kell valamit, de legjobb, ha megelőzzük őket. Először is ilyenek a műanyag poharak és szívószálak. Talán nem kell túlzottan sokat magyarázni, hogy - főleg ez utóbbi - mostanában első számú problémaforrásként közismert. Azonban első körben semmiképpen sem a tiltás és a megregulázás, inkább a kreatív megoldások és a támogató fenntartók oldaláról közelíteném meg. Érdemes lenne az iskolabüfék kiválasztásakor ez elbírálásnál figyelembe venni az adott jelentkező bérlő vállalásait fenntarthatóság terén. A fenntartónak pedig előnyben kellene részesíteni azokat a pályázókat, akik tesznek ilyeneket.

A műanyag poharak és szívószálak helyett érdemes lenne ösztönözni a saját kulacsok és sokszor használatos kávésbögrék, termoszok használatát, melyekből nagyon klassz darabok kaphatók. A bérlő cég helyében én biztosan kedvezménnyel adnék el üdítőt annak, aki a saját poharába kéri. Családi napokon, iskolai zöld heteken pedig lehet közös kávéspoharak készítése. Amíg pedig nincs mindenki számára jobb megoldás a műanyagnál, addig pedig érdemes azt szelektíven gyűjteni. Az iskolákban működő intézmények fenntarthatóvá tétele a közvetlen szénlábnyom-csökkentésen túl azért is nagyon fontos, mert az ebben felnövő generációk továbbviszik ezt a szemléletmódot az élet minden területére.

Hogyan ne járasd le a Pride-ot?

Azzal semmi gond nincs, ha valaki vitatkozik azzal, amit az ember ír, képvisel. A gondok ott kezdődnek, amikor hiába próbálom kérlelni a drága olvasókat, hogy ezt azzal tegyék, ami a cikkben tényleg szerepel, amit egy rendezvény valóban képvisel, ne pedig azzal, amit a saját fantáziájukkal beleképzelnek.

Ugyanezt tette a Pride-kapcsán a DUE-elnök Kecskés István is az örökbecsű Blogstaron, miután egy videóból kiragadott egy részletet, és megpróbálta megmagyarázni, szerinte mi a baj Novák Katalin homofób kijelentéseivel, amelyeket pont sikerült pár nappal a Pride elé időzíteni.

Alapvetően ha egy hírportál videót készít egy eseményről, akkor ha abban valaki valami meglepőt, netán megosztót mond, azt általában bevágják, elvégre érdekes, hozza a kattintásszámot, ha meg még vitatkoznak is rajta az emberek, akkor azt minden Index-blogketrecen szocializálódott blogger tudja, hogy jól föl tudja pörgetni a megtekintési számokat. 

Viszont utána jön a Blogstar, aki szándékosan ezt emeli ki a videóból csak és kizárólag, majd jön a PestiSrácok, aki szándékosan az ilyen megszólalókat keresi meg - mondjuk négyet-ötöt egy sokezres tömegben, úgy beállítva a nézőknek, akik jelentős része nem volt ott, és az ilyen médiatartalmakból alakít ki képet a rendezvényről, hogy ilyen volt a többség, ez volt az általános jellemzője a rendezvénynek.

Pedig mi következik abból, hogy egy-két ember faszozik-e vagy sem egy sok ezres rendezvényen? Az égvilágon semmi.

Ahogy korábban leírtam, a mazsolázgatós érvelési hibához hasonlóan típikus átlátszó lejáratási módszer a lakájmédiában, hogy keresnek egy-két vállalhatatlanabb figurát, és úgy állítják be, mint ha ez lett volna az általános. Persze önmagában már mindenfajta videó manipulál rengeteg szempontból, de ez ebben az esetben a saját olvasók konkrét átverése.

Útmutató kezdő propagandistáknak: hogyan tudósíts egy több tízezres kormányellenes tüntetésről megfelelően

Sok tízezren tüntetnek a kormány ellen, láthatóan olyan sokfélék, hogy elég nehéz lenne bekamuzni, hogy egy párt vagy érdekcsoport szervezte őket. Buszok is maximum saját pénzből mennek, inkább telekocsival, vonattal jönnek kisebb baráti társaságokban. Semmi gond, íme néhány tipp, hogy főnökeid ne...

Novák Katalinnal pedig nem az volt a baj, hogy nem jött ki a Pride-ra (az csak Bősz Anett klassz fricskája volt), hanem, hogy homofób. Amit felőlem csinálhat otthon a négy fal között, de miután egy egész ország államtitkára, ráadásul pont család- és ifjúságügyért felelős, ezért én, mint az ifjúság része határozottan kikérem magamnak, hogy ezen kirekesztő nézeteit terjessze. 

Házassági egyenlőséget!

El tudja képzelni a kedves Olvasó, hogy holnap reggel kap egy emailt, miszerint mostantól nem vezethet autót, mert alacsonyabb 180 centinél? Esetleg a holnapi újságból értesül arról, hogy ha ön kék szemű, akkor mostantól nem indíthat vállalkozást? Abszurd lenne, igaz?

Az, hogy valaki örül-e annak, hogy az LMBT-párok ma jogfosztottak Magyarországon, az nem a világnézeten múlik. Nem kell ahhoz liberálisnak lenni, hogy az ember a házassági egyenlőséget fontosnak tartsa. Hadd idézzem Nádasdy Ádámot

“Éppen azért támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok. Mi lehetne konzervatívabb annál, hogy az ember tartósan, egy életre elkötelezi magát ahelyett, hogy naponta váltogatja a partnereit?”

Egyébként érintettnek sem kell lenni, külön kifejezés - az "ally" - van arra, aki hozzám hasonlóan heteroszexuálisként egyszerűen hisz az egyenlő jogokban és támogatja az LMBT-párok diszkriminációinak megszűntetését. Sokan voltunk így kinn szombaton az idei Pride-on.

Ahol egyébként - ki kell ábrándítsak mindenkit - nem volt több hiányos öltözékű résztvevő, mint bármely random zenei fesztivál egy színpada előtt. Nem voltak meztelenül csókolózó férfiak, sem pedofilok által megrontott gyerekek, sem semmi hasonló, amik Budaházy Edda fantáziájában élnek

Volt ott viszont rengeteg pár, idősek, kisgyerekek, színes öltözékek, színes lufikkal díszített, vagy éppen kézzel körbeszőtt (!) kamionok, egy rakás támogató magáncég, és rengeteg vidám, felszabadult felvonulók. Akik - és ismét nem tudom mással zárni, mint önmagam ismétlésével - nem akarnak semmi mást, csak az ember legalapvetőbb létszükségletét, amelyet nem lehet elvenni senkitől ezen a bolygón: szeretni.

Házassági egyenlőséget!

El tudja képzelni a kedves Olvasó, hogy holnap reggel kap egy emailt, miszerint mostantól nem vezethet autót, mert alacsonyabb 180 centinél? Esetleg a holnapi újságból értesül arról, hogy ha ön kék szemű, akkor mostantól nem indíthat vállalkozást? Abszurd lenne, igaz?

Pedig ugyanez a helyzet a házasság intézményével Magyarországon, és a világ számos országában még mindig. Én, heteroszexuális férfiként köthetek házasságot. Ha meleg férfi lennék, ezt nem tehetném meg, akárcsak leszbikus nőként sem. Pedig a szerelem ugyanaz. Csodálatos, és az emberek legjobb oldalát összekötő kapcsolat, amely egyenértékű, legyenek bármilyen neműek is a pár tagjai. A törvény mégis diszkriminál.

peter-hershey-282615-unsplash.jpg

Ne igyunk semmit

3000.jpgForrás: The Guardian

A jövő héten három napot Berlinben töltök egy klímavédelmi cselekvéseket oktató képzésen, így gondoltam, előtte kicsit hangolódjunk rá, tegyünk úgy, mint ha ezzel kelnék-feküdnék, ergo olvasgatok kicsit a témában, kinyitom a Guardian Environment rovatát.

Rögtön megakad a szemem ezen, mely szerint a jegeskávé egyszerre vágja tönkre a Földet, és az én kis testemet. Na, remek, mindmeghalunk, kattintok. Ellenpontozó bevezetőként rögtön azzal kezd, mostanában ugye népszerű ilyen itókával hűsíteni magunkat a nagy melegben, mostanában kiváltképp tartós rozsdamentes acél szívószállal, mert a műanyagért bizony már kinézik az embert, mintha egy Jaguár terepjáróból dobálnám ki az energiaitalos konzerveket összenyomatlanul a bazsarózsák éppen csírázni készülő bimbóira.

Na, gondolom, acél szívószál, ezt is tőlünk boldogabb helyeken írják. De sebaj, megvagyok én szívószál nélkül, barátnőm egy ideje már úgyis azzal sokkol, hogy ha elmegyünk gyorsétterembe, szívószál nélkül kortyolja a kólát. Jó, szóval akkor a szívószál kuka, elfelejtettük. Betiltva, kitiltva, elfogyott, kifogyott.

Na, de megy tovább. A benne lévő koffeint úgy sem tudom teljes egészében megemészteni, a vizeletemen át pedig tönkreteszi a helyi vízi élővilágot. Ajj, nézek, mint ha éppen Polt Pétert hallanám a korrupcióüldözés hatékony technikáiról beszélni. Nem tudom az egészet feldolgozni? Drága cikkszerző kolléga, az általános iskolám kisérettségije kézen fogott, és egyenes úton elvezetett oda, hogy ma már gyakorlatilag immunis vagyok a koffeinre. Két doboz Monster után fél óra és alszom.

Jég. Ez bizony tele van szarva. A patinás lap itt szemérmeskedik, hogy a BBC anno fekáliát talált benne, de mit szépítsünk: a jég jó eséllyel szaros. Hát ezt pont el tudom hinni idehaza, és nem is nagyon kell győzködnötök, hogy ez annyira nem tesz jót. Na, tessék, akik természetellenes táplálkozással jönnek. A szar és a cián is természetes anyag. Mégse ennéd meg. Kivéve ha egy jó frappéba bújtatják.

De akkor gondolom, a víz is az, a cikkszerző meg is jegyzi, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, szóval nincs mese: ezt - képletesen és szó szerint - le kell nyelni. Pedig olyan lelkesen ad tippeket, mit fogyasszunk az inkriminált jegeskávé helyett, amiről most már tudjuk, hogy kis képzavarral egyenlő a pokol kénköves bugyraival.

Először is valami borsóalapú tej. Kis guglizás után kiderül, egészen pontosan sárgaborsó-alapú. Itt konkrét márkanevet is ír, ami nekem kissé reklámgyanús, de most nézzük el. Tökmindegy, itthon úgysem kapható, maximum Árpi néha hazahoz pár flaskával Ibizáról.

Használjunk újratölthető poharat és újrahasználható szívószálat. Ezt az utóbbit már megbeszéltük, az első viszont klassz. Ilyenem pont van, és a cikkíró szerint ezért még kedvezmény is jár. Wow. Nem rossz, de itt a cikknek vége is. Ötletek szintjén nem váltottuk meg a világot. A fenntarthatósági harc szívószál- és jegeskávé-fronton folytatódik, addig is mindenkinek javaslom, hogy ne igyanak semmit.

Kritika: A Snapchattől nem leszünk szellemek

Vendég a háznál, Gyerekekről felnőtteknek, Kossuth Rádió

Ha nem lenne rádiós ismeretek tárgyam az egyetemen, sose hallgattam volna meg a Kossuth Rádió Vendég a háznál c. “gyerekekről felnőtteknek” szóló roppant kínos, és az elvileg hozzám hasonló korosztályú szereplők iránt egyre inkább az exponenciálisan növekvő szekunder szégyen érzetemet növelő műsort. De van.

A kezdetén az unásig unt (unalmasan uncsi, csak hogy alkalmazkodjak a közrádió frissch fiatalosch stílusához) Ákos-szignált random Avicii-számrészletre cseréltek föl, mert “az tökre fiatalos, nem?”, és amúgy is “Vajnáék is ezt játsszák a rádióegyen”. Ezután felvezető vagy egyáltalán riporteri kérdés nélkül elindul a műsor, ahol nem is nevesített random gyerekek kezdik coelhói magasságokban osztani az észt. Persze van szerkesztő-műsorvezetője is ennek a csodának, ha már a nevét vállalta hozzá, és még díjat is kapott érte, a hangját nem tudom, mért vágatta ki, talán nem lenne vele eléggé nemzeti fiatalos. Mindenesetre az ilyen módon csak a végén és az impresszumból megismert Keresztes Ilona amikor épp nem a vele készült interjúm összes érdekes részét cenzúráztatja ki, akkor feltesz kérdéseket is. De olyan stílusban, mint ahogy volt általános iskolai igazgatóm mondott ballagási beszédet, vagy ahogyan a random telefonos ügyfélszolgálat gépszövegét mondják fel: mint ha egy pszcihológus éppen egy fogyatékos bölcsistől kérdezné meg: akarsz-e róla beszélni.

Szóval hashtag in medias res, és az egyik gyerek már vezeti is fel, így anonim, mennyire izgi, hogy mi már beleszülettünk a digitális technika korába. Mármint nem születtünk bele, de hamar beleéltük magunkat (sic!). Ezután páran azért később kifejtik ennek az ellenkzőjét, vagyis hogy mekkora különbség beleszületni ahhoz képest, amikor gyerekkorodban a vindózkilencvennyolc volt a létező nyugati világok legnyugatibbika. De persze érdemi vita itt igazából nincs, mert csak egymás után vannnak vágva emberek mondatfoszlányai.

Óráknak tűnő percekkel később kifejtik, milyen aranyos, hogy nagyszüleink csak úgy tanulgatják az informatikát, és az ő nagyapja informatikatanár, de csak a Comoddore 64-eshez ért (RIP oktatási rendszer), a maiakhoz nem. Szóval ez hashtag czuky, de azért az már ultragáz, amikor elkezdik a könyvből bemagolt alkalmazásnevekhez emlékezetből társítani, melyik milyen függőséget okoz, és ez hány éven belül halálos kimenetelű. Aztán azért kissé bizonytalanabbul felmondják ők is ugyanazt a leckét: ma már nem tehetem meg, hogy ne legyek bárkinek bármikor elérhető. (Dehogynem, ha hajnal háromkor visszaírsz random embereknek, akkor te vagy a hülye, nem a Snapchat.)

A végére az egész olyanná fűződik össze, mint amikor nem jön a tanár, és vontatott, pár hangadó által dominált beszélgetést folytatnak közepesen érdektelen témákról, ahol azért végig érzékelhető, kell ide valami felsőbb erő, hogy ne húzzon haza mindenki az első busszal. A műsor végén bemondják az ezáltal tehát megismerhető szerkesztőt, elhangzik a nagyon fiatalos végefőcím, és rájövünk, hogy a közrádióban van kínosabb műsor Orbán péntek reggeli igehirdetésénél is.

Itt meghallgatható.

Mi lenne, ha a kormánysajtó úgy kezelné Orbánt, mint Demszkyt?

Feltűnő a különbség: ha Orbán Viktor igyekszik pökhendien kikerülni a riporteri kérdéseket, akkor saját lakájmédiájában ő a legnagyobb király, ha azonban egy ellenzéki politikus teszi ugyanezt, akkor tök jogosan teszik fel a kérdést: mégis hogy képzeli ezt?

Ezen felbátorodva nézzük meg, milyen lenne a 888.hu Demszky echótévés performanszáról szóló cikke, ha azt átvetítjük Orbán mai indexes mutatványára!

Orbán Viktor végképp elvesztette a kapcsolatát a valósággal

Arra a performanszra, amit a bukott fideszes miniszterelnök előadott Nagykovácsiban tegnap, egyszerűen nincsenek szavak.

Tegnap ismét a porondra lépett a Fidesz-KDNP bűnkoalíció mára főállású bohóccá átvedlett tagja, Orbán Viktor. A bukott miniszterelnök Nagykovácsiba látogatott, ahol a cserkészeket és saját stábját szórakoztatta performanszával. Az Index.hu stábja utána is eredt, hogy megkérdezze, pontosan mit csinál (mármint azon kívül, hogy hülyét magából – a szerk.).

Demszky értelmes válasz helyett inkább menekülni kezdett, majd artikulálatlanul fröcsögött a riporternek. Végül megpróbálta annyival lerázni a kérdezőt, hogy ahol dolgozik, az nem más, mint „fake news-gyár”.

A show-műsor legnagyobb durranása azonban csak ezután következett, hiszen a csapzott külsejű Orbánhoz az egész stábja is csatlakozott, akik testükkel védte a politikust annak érdekében, hogy elhárítsák a tudósítókat.