"I wanna contribute to the chaos / I don’t wanna watch and then complain" (The Front Bottoms)

Saját láb

2018. november 28. - Kristóf Tarnay

“A liberális médiumok a csőd szélén állnak, Soros pénze nélkül nagy bajban lennének. Nemhiába kuncsorognak folyton pénzért, egyikük sem tud megállni a lábán.” - írja a most éppen az egyetemisták politikai befolyásolásán aggódó, és tanárok feljelentésére buzdító 888.hu (persze csak ha a tanár nem a kormány mellett foglal állást). Annak kapcsán született meg ez az írás, hogy bejelentették: az összes kormánypárti médium egy holding alá fog tartozni.

Nagyjából egy hónapja az Echo Tévé esti műsorában egy, kezében a fő kormánylap internetes oldaláról kinyomtatott helyreigazítást lobogtató jobbikos képviselőt azzal reagált le a tévé méltán hírhedt nyelvtantanári afférokkal kacsingató műsorvezetője, hogy “ön szerint mi egy cég vagyunk a Magyar Időkkel?” Nos, Velkovics úr kérdésére mostatnól igen lesz a válasz, egy cég lesz az összes fideszes médiatermék - egy nagy, állami hirdetésekkel bőségesen ellátott cég.

Abszurd, hogy talán bele sem gondolt a 888 munkatársa, mennyire tökéletesen fogalmaz, amikor saját lábat emleget. Épp olyan saját láb ez ugyanis mint Orbán Réhelé elhíresült nyilatkozatában. Tízmillióan állunk a hatalmas, és a magyar médiának nevezett valamicsodából egyre nagyobb szeletet elfoglaló, egyre több pénzt felemésztő "saját lábuk" alatt.

Ugyanis míg ők “tarhálásnak” gúnyolják a független online lapok adománygyűjtő kampányait, addig ezeket a médiumokat mindannyian támogatjuk, nem is egyszer, hanem rendszeresen, minden magyar állampolgár, azáltal, hogy befizeti az éves jövedelemadóját. Ebből aztán jó busásan megszórják ezeket a fideszes lapokat az állam és a temérdek állami cég hirdetésével. Van olyan lap, amiben szinte csak ilyen hirdetések jelennek meg, ami azt jelenti, hogy kormányzati lélegeztetőgép nélkül már réges-régen csődbe mentek volna piaci bevételek híján.

A különbség csak annyi, hogy míg a független médiumok esetén ez választás kérdése, itt nincs más lehetőség, mindenki kötelező jelleggel támogatja, akkor is, ha nem is hallott az adott médiatermékről, mert mondjuk elérése minden kormányzati támogatás ellenére elég karcsú, és a liberális értelmiség többet jár oda bosszankodni, mint a Fidesz-közeli olvasók tájékozódni.

Persze nem lehet elmenni a dolog igazságtalansági vonulata, a folyamatos politikai kettős mérce mellett sem. Ugyanis anno a Népszabadság bezárásakor mindenki harsogta a kormányoldalon, hogy itt bizony a piac diktált, miközben pontosan láttuk, hogy kormányzati körök vezényelték le az egészet, a lap pedig nem csak piacvezető volt, de az utolsó évében már nyereséges is. Most pedig olyan médiumokat tartanak mesterségesen életben állami pénzen, amire nem csak hirdetői, de olvasói részről is alig mutatkozik igény.

A másik pedig természetesen a médiatúlsúly. Amikor két független médiacsoport, az RTL és a 24.hu-t is kiadó Central Digitális Média Kft. szeretett volna fúzióra lépni, az NMHH Médiatanács szakhatósági állásfoglalásában megtagadta, majd ebből következőleg a Gazdasági Versenyhivatal megtiltotta az akvizíciót. Akkor arra hivatkoztak, hogy ez “tulajdonosi koncentráció jelentős erősödésével járna, az összefonódás eredményeként a véleménybefolyásolási képesség a releváns piacon olyan mértékben változna, amely veszélyeztetné a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését”.

A kedves olvasó tippelhet, hogy a mostani gigaholding esetén lesznek-e ilyen aggályai a hatóságoknak.

Idióta cenzúra és a kellemetlen Puzsér

Először is nagyon gáz dolognak tartom a névtelen észosztást. Na, nem a kommentelőkről beszélek, ott már megszoktam, hanem Tibi atya blogjára gondolok. Amíg az ember mémoldalt vezet, megértem, hogy névtelen, amikor blogján viszont komoly témákban foglal (egyébként időnként abszolút józanul és támogathatóan) állást és emberekbe áll bele, akkor ezt név nélkül tenni olyan Origó-szint, még ha alapítójuk már ismert is, de gondolom, az oldalt többen szerkesztik, és korábban még pályázat is volt, hogy lehet hozzájuk beküldeni külsős cikket. Továbbá a Blogstaron blogolni halálciki, ha te vagy a következő Nobel-díjas író, akkor is kellemetlenné teszi, amit írsz, hogy Bayer Zsolt játszóterén publikálsz.

Persze az oldalon vannak ennek ellenére - a kezdeti igéreteknek megfelelően - kormánykritikus kontentek is, ám miután ezek persze nem kerülnek ki a főoldalra, csak ami illik “a képbe”, érzek némi megfelelési szándékot, hogy a Tilos Rádió idióta cenzúrája kapcsán rögtön fontosnak tartja megemlíteni, hogy a rádiót Soros alapítványa támogatja. (Mondjuk a “Soros György által támogatott” megfogalmazás de facto hülyeség, mert az alapítványának kuratóriuma van, nem ő lép be a netbankjába, és utalgat pénzt embereknek).

Ennek ellenére (ezt vegyük disclaimernek, két bekezdés “hogyhabár” elhatárolódás után már hivatkozhatok Tibi Atya blogjára forrásként) az általuk kitett videóban hallható tilosrádiós idióta cenzúra vérciki. Legalább annyira, mint Blogstaron blogolni. Hallgasd meg, utána folytatjuk.

A Tilos Rádió 7térítő című műsorában tilos kiejteni Puzsér nevét

„Mindenki eladó, csak az ára kérdéses szerintem."

Nos, miért használom az “idióta cenzúra” szót? Mert nem arról van szó, hogy Puzsér valami titkos igazság birtokában lenne, ami ha éterbe kerül, akkor másnap elhallgatna a Tilos Rádió. Még arról sem, hogy valami hülyeséggel megbélyegezték, ezért konkrét ok miatt képtelenek vele vitába elegyedni, de még róla sem lehet szó.

Puzsér egyszerűen kellemetlen.

Pontosan arról van szó, amiért anno a politikai elit nem ült le vitatkozni az akkor még gárdamellényben masírozó Vonáékkal. Nem azért, mert millióegy vállalhatatlan mondatot lehet tőluk előtúrni mindenhonnan, azért, mert számomra nem vállalható a véleménye erről vagy arról. Nem az a baj Puzsérral, hogy mit gondol a nőkről és a nemek közti egyenlőségről, milyen érzéketlen dolgokat mond néha, stb. Nem.

Puzsérral az a baj, hogy hangos, kellemetlen, az embernek ki kéne mozdulnia a saját kis komfortzónájából, állandóan tabukat akar döntögetni, és vitatkozni kéne vele.

Ezt nevezem én komformista elitizmusnak, de hogy az Index címlapon valaki rá is kattintson a cikkemre, ezt egyszerűsíthetjük idióta/lusta cenzúrának. Sajnos nem fért már bele az adásidőbe, de ez a gondolat is annak kapcsán ötlött fel bennem, amikor egy új internetes vitaműsorban az én részvételem mellett a passzív és aktív értelmiségről beszéltünk.

Itt egyszerűen arról van szó, hogy a lusta elitista véleményformáló a legegyszerűbb megoldást választja az ő világába kényelmesen nem passzoló vitapartnerekkel szemben: a lenézést. Ez a lenézés a leginkább megengedhetetlen módja annak kifejezése, ha valakit nem tartunk szalonképesnek.

Persze addig alapvetően nincs baj azzal, ha valaki egyszerűen meg akarja magát kímélni más emberektől, esetleg a fél ország véleményétől, amíg ezt csak privát körben teszi. Én mondjuk kifejezetten nehezen viselem a legegyszerűbb út választásának ezt a formáját.

A gond ott kezdődik, amikor ez a hozzáállás megjelenik a közbeszéd alakítói között.

Ez pont ugyanaz a kategória, amikor Orbán fakenews-ozza az Indexet, vagy a Jobbik nem nyilatkozik az Echónak. Persze ez előbbieknél annyival problémásabb, hogy míg közpénzől eltartott honatyák ezt egyszerűen nem tehetik meg, munkaköri kötelességeik elmaradásáról van gyakorlatilag szó, egy magán rádióra, amíg az közpénzt nem kap, végülis egy szavam nem lehetne. Ha van igény erre a fajta beszűkült gondolkodásra, akkor a piac logikája szerint oké, elégítsék ki azt. Széttárt kar.

Amiért mégis megszületett ez a poszt, hogy ha egy magán rádión nem is lehet kötelesség-elmulasztásként ezt számon kérni, a káros társadalmi hatása akkor is ugyanolyan erős. Bár gondolom, ilyen mentalitással a Tilos nem is sajnálja, hogy Budapesten kívül nincs frekvenciájuk, és vélhetően kicsi a hatása annak, ami ott elhangzik, minden egyes ilyen idióta cenzúra hozzájárul ahhoz a társadalomhoz, amelyben már most is komplett alternatív valóságok léteznek.

Nem lesz vita

Orbán Viktort nagyon rég nem láttuk valóban komolyan érvelni, vitázni. Miniszterelnöki vitára az emlékezetes Gyurcsány-Orbán tévévita óta nem állt ki, nem kormányközeli médiumnak interjút nem sokkal a kormányváltás után adott utoljára, azóta már a parlamentben is csak gúnyos odamondogatásokkal reagál az ellenzék kritikájára.

Figyeljetek csak!

"(...) ami pedig az ellenzéki téeszeket illeti, az ott dolgozók politikai nézeteit titkosszolgálati eszközökkel kutatni teljességgel fölösleges, hiszen ők a véleményüket amúgy is folyamatosan közzéteszik. Vagyis a téeszeket legjobb esetben is csak figyelni, azaz nézni, hallgatni, olvasni célszerű, mármint egy csekély hányadukat, megfigyelni viszont egyiket se, már ha ép ésszel gondolkodunk."

- írta Váncsa István pár nap híján három éve az ÉS-ben, akkor annak a felmerült fantasztikus ötletnek a kapcsán, hogy megfigyelő "kémeket" ültessenek újságok szerkesztőségeibe. Az ötletből végül nem lett semmi, nekem viszont ez a vezércikk volt az első dolog, ami eszembe jutott, mikor az Átlátszó hírére kijött az a hír, hogy Rogán Antalék propagandaminisztériuma "kulcsszavak alapján figyelteti az internetet".

A hír aztán a közösségi médiában kb. azzal a narratívával kezdett terjedni, hogy akkor most jön Orwell meg a Nagy Testvér. Pedig véleményem szerint erről szó sincsen. Számomra ez csupán azt jelenti, hogy a propagandaminisztérium tényleg az égvilágon semmi hasznosat nem csinál a rábízott ötven-hatvan, ki tudja, hány milliárdból.

Mit csinálnak ugyanis azontúl, hogy kamukonzultációkkal spammelnek bennünket és agyrohasztó plakátokkal szórják meg az országot kéthavonta, azaz, amit eddig tudtunk róluk? Figyelik a közösségi médiát, és a legnagyobb híroldalakat? Hát, kéremszépen. Igazán remek munka. Ezt a hazai sajtó olvashatóbb felével (ahol az egyszerre a monitoromra kiférő címlapfelületen legalább a képernyő felén találok migránsozásoktól eltérő híreket is, de amúgy tőltengő mazochizmusomban sokszor az olvashatalan felével is) ezt én is megteszem, csak nem kapok utána pénzt, és nincs erre egy minisztériumom, aki híreket olvas nap mint nap.

De jó, legyünk igazságosak, szépen, precízen kulcsszavaznak, mondjuk, hogy akkor nem csak simán olvassák a médiát, hanem mondjuk azt csinálják, mint bármelyik magáncég, aki sajtófigyeléssel foglalkozik bármilyen okból (kutatásiból, egy adott cég megjelenéseit nézi, stb.) 

Hogy miért kell erre egy millárdos minisztérium is, az egy igen fogas kérdés.

Ez tehát messze nem azt jelzi számomra, mint ahogyan sokan beállították, vagyis, hogy félnünk kéne. Inkább látom magam előtt, ahogyan ég a pénz, miközben ezeket a sorokat olvasom. (Most majdnem írtam egy spoileres hasonlatot, hogy hogyan, de még időben észbe kaptam.) A propagandaminisztérium ezzel, az Átlátszónak írt gúnyos válaszával valószínűleg nem fenyegetni, hanem bizonyítani akart. Azt, hogy hasznos az a munka, amit milliárdokért végeznek, vagy legalább bármi értékelhető tevékenységet fel tud sorolni, ami meggyőzhet bárkit, hogy érdemes mondjuk oktatási minisztérium helyett őket fönntartani. Nem sikerült.

De ezt leszámítva figyeljék csak nyugodtan. Akik most rettegnek, azoknak azt üzenem: könyörgöm, srácok, internetre fölrakott nyilvános dolgokról beszélünk. Nem azért rakod ki, hogy elolvassák? Olvassák csak. Ide is írok egy csomó kulcsszót, hogy biztosan megtalálják:

soros, györgy, gyuri, gyurika, gyurcimurci, george, dzsordzsó, viktor, orbán, felcsút, kisvasút, geci, lajos, elios, tiborcz, migráns, pénzike, betelepítés, propaganda, világuralom, hatalom, illuminátusok

Ja, srácok, ne felejtsetek el feliratkozni a jobb felső sarokban, akkor ha mondjuk az Indexet olvassátok, akkor is megjelenik a kis szám értesítésként, hogy új posztot írtam. Mert azt is figyelitek szorgalmasan, ugye? Ja, még valami! Ha már ott vagytok, átküldhetnétek pár cikket a Rendőrségnek, úgy látom, pár ügyben nehezen megy nekik az infógyűjtés...

Balkáni állapotok a MÁV-nál: tucatnyi utas nem fért föl a Nyugatiba tartó vonatra

mav_tomeg.jpgLegközelebb így utazhatunk?

Tegnap, azaz hétfőn reggel párommal Ferihegyről a Nyugatiba szerettünk volna utazni. A vonat megérkezett a szokásosnál egy leheletnyivel több késéssel, ám arra nem fértünk föl. Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy nem volt ülőhely, vagy hogy kényelmesen nem tudtunk, utazni, hanem, hogy egyáltalán sehogy. A járat ajtóiban is tömve álltak az emberek. Nem csak mi, úgy 15-20 ember nem fért föl a járatra (akik előre jegyet vettek, egyre többen alkalmazásból tettük meg ezt, amit már korábban is látnak).

Rá egy kicsivel némileg több késéssel beért a Szegedről indult Intercity. Ide is megpróbáltunk a hoppon maradt több tucat emberrel felszállni – ismét sikertelenül. Konkrétan az is kérdéses volt, hogy a kalauz fölfér-e egyáltalán a szerelvényekre. Mi „csak” úgy negyedóra-20 percet késtünk (persze, hogy utána nem vette be a BKK-automata a papírpénzt, és állhattam végig a sort az aluljáróban), a várakozók közt azonban volt egy cukorbeteg hölgy, aki azt mondta, lehetnek komolyabb komplikációi is, ha nem ér be időben a városba.

A Vonatinfó appban vett jegynél a jobb felső sarokban ott figyelő visszatérítés gombra koppintva rögtön visszautasított, ezért mindezeket emailben jeleztem a MÁV-Start Zrt-nek. Nem számítok visszatérítésre, nem is a kevesebb, mint 200 forintos jegyár érdekel, hanem, hogy ha már egyre többen előre megvesszük a jegyet (a pár gyermekbetegségét leszámítva alapvetően jól működő alkalmazásban – erről lesz majd külön poszt), akkor nagyságrendileg próbálják már meg eltalálni a várható utasszámot.

Nem ártana már a MÁV-nak egy kis konkurencia.

Válasz Gábor Lászlónak

Gábor László, az Origo helyén azonos néven futó, három éve propagandalapokat is inkább csak parodizáló szennyblogocska főszerkesztője (mondjuk nem tudom, a propagandamédiában mit takar ez a titulus, neki küldi le Habony a kopipésztelendő címlapsztorit?) a 888 nevű szennyportálra hányt oda pár bekezdést (csak erős idegzetűek klikkeljenek) arról a közös ellenzéki és civil korrupcióellenes tüntetésről, amelyet október 23-án tartottunk, és amellyel kapcsolatban nem csak arról tartotta fontosnak hosszan elbüszkélkedni, hogy nem emlékszik a nevemre, hanem, hogy a kritizált felszólalók beszédéből sem jegyzett meg semmit.

Origo, az acetonos vodkanarancs

Beszéljünk egy kicsit az Origóról! Pardon, az Origo lassan három éve halott, szóval az azóta azonos néven a helyén futó valamiről (nekem így szerepel a könyvjelzőim közt), ami ugye először csak olyan tetszhalott volt a nem politikai alapú vezetőcsere, majd abszolút nyomás nélküli eladás után, majd...

Mindenki másra büszke, volt magyartanárom szörnyűlködött néha azon, amikor a villamoson (a szegedin, mert az Origó főszerkijével ellentétben, aki csak beszél a vidék fontosságáról, én itt is élek, ki is vetítettük annak a helyi civil szervezetnek a nevét, amelyet alapítottam, és erről szólt a beszédem nagy része, de nem lep meg, ha ez sem maradt meg) pár diák arról beszélt, hogy azt se tudják, ki a köztársasági elnök, és mondjuk miért híres József Attila. Nagyjából ehhez tudnám hasonlítani ezt  "publicisztikát", vagy tudja fene, minek szánt betűhalmazt (nem tudom, hogy fizetnek neki érte, de ez azért csak nagy jóindulattal egy flekk). 

Nos, igen, kiabáltam, ez egy ilyen műfaj. Tarthattunk volna kerekasztal-beszélgetést mondjuk a  mindenhová beszivárgó propaganda társadalmi hatásairól, meg konferenciát a felsőoktatási esélyegyenlőség módszeres kinyírásáról, esetleg kiselőadást arról, hogyan alkalmaz kettős mércét a kormány a különböző kormányokra vonatkozó OLAF-jelentések kapcsán, hogy megírjátok, hogy na, már megint csak a Klubrádió hallgatóit és a Spinoza-ház körét érdekli a dolog, de nem tettük. Nem tettük, mert van elég ok, ami miatt dühösek lehetünk, ezt ki kell fejezni, és igen, fel kellett rázni a tömeget.

Mert a beszédemben alapvetően hozzájuk szóltam, nem a médiához, és inkább a jelenlevőket akartam lelkesíteni, mint idézhető mondatokat gyártani az esti híradóba. Nehezen indult, elismerem, de fokozatosan egyre jobb volt, és a végén a tömeg már spontán kezdett skandálni, és világítani - ezt te is elismered, amikor némi önellentmondásba keveredve miután arról beszélsz, hogy én húsz év múlva is mennyire sikertelen leszek, azt írod, hogy a tömeg megtapsol a beszédem végén.

Legyünk a világosság apró fénypontjai!

Azt a rendszert, amely elveszi az emberek szabadságát, közpénzen torzítja a piacot, gazdaságilag próbálja megfojtani a független sajtót, társadalmi célú hirdetésnek hazudva gyűlöletpropagandával tartja fenn hatalmát, pártembereket ültet fontos intézmények élére, torzítja a választási rendszert, gyakran illetik a sötétséggel kapcsolatos képekkel.

Apropó, siker. Te beszélsz itt sikerről, és sikertelenségről, te ecseteled, hogy Lukácsi Katalint tekinthettük-e politikusnak anno a KDNP-ben, aki most kávét sem főzhetnél az Origóban, ha anno Lázár János nem veszi meg neked a Telekomtól, és nem zülleszti le udvari propagandalappá? Te beszélsz sikeres életutakról, akinek a karrierje csúcsát jelenti, hogy az élettársát PR-cikkekkel promózza saját lapjában?

Te beszélsz arról, hogy kiből lesz népvezér politikus, amikor reggeltől-estig azon fáradoztok a TV2-től az Origóig, hogy a szerencsétlen, három mondatot felolvasni képtelen fidelitasosok "sajtótájékoztatóját" úgy vágjátok össze, hogy ne rajtuk röhögjön mindenki?

Abban a szennylapban, amelynek, ha olvasókból és reklámbevételekből kellene megélnie közpénzből odaöntött támogatások nélkül, akkor már réges-régen el is feledtük volna, hogy valaha volt egy ilyen gyenge és hamar csődbe ment próbálkozás?

Azon, amit írsz, csak az a szűk közönség tudja magát fölidegesíteni, aki ezeket a szennyportálokat olvassa, de az, hogy ez a mi adónkból van finanszírozva, egészen vérlázító és felháborító. Talán már kezded érteni, miért kiabáltam a színpadon.

Legyünk a világosság apró fénypontjai!

Azt a rendszert, amely elveszi az emberek szabadságát, közpénzen torzítja a piacot, gazdaságilag próbálja megfojtani a független sajtót, társadalmi célú hirdetésnek hazudva gyűlöletpropagandával tartja fenn hatalmát, pártembereket ültet fontos intézmények élére, torzítja a választási rendszert, gyakran illetik a sötétséggel kapcsolatos képekkel.
 
"Ez már a teljes sötétség nyelve" - írta a 444 a hazai xenofób propagandáról, "A sötétség nem tart örökké" - hirdették a HVG imázsplakátjai, és az Orbánnal most elvben barátságban lévő Trump médiához való viszonyulása kapcsán pedig a Washington Post szedte elő a "A demokrácia meghal a sötétben" mondást szlogenként.
 
A tavaszi sok tízezres „Mi vagyunk a többség” tüntetésekkel párhuzamosan Szegeden is tartottunk két tüntetést. Mikor az elsőt megszerveztük, úgy éreztük, valami különleges egység bontakozott ki, amit nem szabad veszni hagyni. Ezért arra hívtunk mindenkit, hogy csatlakozzon egy olyan közösségszervezéshez, amely alkalmas lesz helyi ügyek végig vitelére, a helyben aktív polgárok összefogására, a helyiek érdekének képviseletére. Így született meg a Szegedi Civil Háló.
21200288_db1af19e46ec9d0e56c74004b41f4ea2_wm.jpg
Kiemelt kép: Index.hu
 
„A világosság légy te magad” – a Gandhira és József Attilára nem véletlenül hajazó jelmondatunk kétszeresen is szimbolikus. Arra buzdítjuk minden telepulésen a helyben aktív civileket, szerveződjenek, legyunk mi magunk egy-egy apró fény a sötétségben, amelyet közvetlenül is megjelenítenek a háttérben látható, az egyik tüntetés fotóján felvillanó telefonfények.

Szeretett hazánk ugyanis fuldoklik a korrupció sötétségében. Egész országrészek zuhannak bele oligarchák zsebeibe, komplett médiabirodalmakat térítenek el egyik hónapról a másik, és úgy tűnik, a fideszes korrupt elit már nem is akarja eltitkolni, milyen szégyentelen mennyiségű vagyont halmozott fel a mi pénzünkből.

A kormány nem akar csatlakozni az Európai Ügyészséghez, mert akkor nem tudná Polt Péter leállítani a nyomozást olyan ugyekben, ahol a Napnál is világosabb a lopás – vagy éppen sötétebb, ha az ELIOS-ledekre gondolunk. Ez a kormány elobb állít bíróság elé hajléktalanokat, mint korrupt politikusokat.
 
Álljunk hát bele ebbe az ügybe, álljunk ki pultozni, osszuk meg ismerőseinkkel, beszélgessünk róla! Mert van-e az államnak pénze? Vagy csak azok az adóforintok vannak, amit mi fizetünk be, hogy azt például jó egészségügyre, hatékony iskolaákra vagy éppen össze nem omló és nem kőkorszaki ügyintézési rendszerre költsék? Kinek a pénze ez?

A MI PÉNZÜNK!

Legyünk a világosság apró fénypontjai a korrupció sötétségében helyi civil közösségeinkkel, baráti társaságainkkal, független civil szervezeteinkkel és a változásért tenni akaró helyi ellenzéki politikusokkal!
 

Kitiltották a kávét a dél-koreai iskolákból - tényleg ez a megoldás?

Koffein és túlstresszelés az oktatásban

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is, én pedig hüledezem.

A kedves Olvasó szerint vajon mennyire lenne bölcs döntés egy csoportot kiküldeni az esőbe, majd elvenni tőlük az esernyőt, hogy el ne fáradjon a kezük, miközben tartják? Nos, esetünkben pont ez történik. A diákok ugyanis nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak pár órákat, hanem mert a rendszer erre kényszeríti őket. Én például azért kezdtem el nyolcadikos koromban energiaitalt inni, mert általános iskolám utolsó évében kisérettségit kellett tennem.

A probléma ilyen irányú kezelési kísérlete egy nagyon kontraproduktív felületes szemléletet tükröz.

És ahogy nekem is volt szerencsém egy évet olyan gimnáziumba járnom, ahol teljesen abszurd módon tiltva volt a kávéivás (a tanárok azért ihattak), úgy a probléma világszerte nagyon sok helyütt jellemző, nálunk is nagyon erősen jelen van. Ha tehát a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább következetes), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken és racionalizáljuk azokat!

jason-briscoe-152943-unsplash.jpg

Részben az év eleji sok ezres diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik a diákság túlterheltségének arról a formájáról, amelyet a magas óraszám okoz - idén tanév eleji felhívásunkra rengeteg diák fotózta le sajátját ezt bizonyítandó.

Ez mindenképpen örömteli, ám érdemes beszélni a probléma másik két oldaláról is.

Az egyik a túlzott mértékű lexikális tananyaggal való terhelés, a másik pedig a diákok túlstresszelése. Aki nem szakosodik nagyon hamar, hanem például általános gimnáziumba megy el, ahogyan én is tettem, az egy sor tantárgyból nagyon részletes szakmai magasságokig kell elmenjen a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik belőle, ha nem -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyakra nem jut ilyen szintig idő és óraszám. Így azt különóraként kell felvennie - itt tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - lenyilatkozza, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. Persze, csak a kötelező tananyag miután egyrészt merev, másrészt pár irányba nagyon részletes, közvetve mégis maga idézi el ezt azoknál a diákoknál, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulna tovább, melyeknek tanulását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.

Emellett - és erről kevesebb szó esik -  a “poroszos” iskolarendszer (amelynek a neve is hibás, mert az egykori Poroszország helyén a mienknél már sokkal modernebb szisztémában tanulnak) elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat.

A tesztrendszere a memóriát kéri számon, azon is elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló.

Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, főleg ha a nagyon hierarchikus oktatási struktúrát nézzük - nem egy esetben megszégyenítő helyzetbe hozva az egész osztály (akikkel a diák hétje nagy részét tölti) előtt azt, aki egyik vagy másik kérdésre éppen nem tud helyesen felelni.

Erre jönnek még rá az antidemokratikus igazgatók, akik között amióta egyre több a politikailag kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekig elmenve nyomják el a diákönkormányzatot és hallgattatják el saját iskolájukat - de ez egy másik cikk témája lesz majd.

Mindenesetre annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen pár diákkal, esetleg töltsön el egy napot egy közoktatási intézmény tanulói között, látogasson el pár órára, nézze meg őket másnapra készülés közben. Garantálom, hogy másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.

Ötletek a családokról szóló nemzeti konzultációhoz

A családokról szól majd az új nemzeti konzultáció - harsogja a népnemzeti Origó. 

A kormány nem titkolt célja, hogy Magyarországot családbarát hellyé tegye, az ehhez szükséges további lépéseket egy nemzeti konzultáció keretében szeretnénk közösen eldönteni

- idézi az MTI Dömötör Csabát, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkárát. Nos, akkor rendben. Lenne egy pár ötletem, milyen kérdéseket tehetnének föl a családokkal kapcsolatos konzultáción. Csak pár, a teljesség igénye nélkül, nem fontossági sorrendben:

  • Vannak, akik szerint a háromnál kevesebb gyermeket nevelő családoknak is kellene, hogy járjon az adókedvezmény, figyelembe véve az elszállt ÁFA-mértéket és az egyre növekvő fogyasztói árakat. Ön mit gondol?
  • Vannak, akik szerint a diákhitel elengedése gyermekvállalás esetén nem csak a nőkre kellene, hogy vonatkozzon, hiszen egy gyermeket egy pár mindkét tagja nevel föl, ahol erre lehetőségük van. Ön mit gondol?
  • Vannak, akik szerint nem az állam feladata megmondani, hogy ki számít családnak és ki nem. Szerintük teljesen nonszensz, hogy az alkotmány diszkriminál egy sor párt csak azért, mert nem heteroszexuálisak. Ön mit gondol?
  • Vannak, akik szerint teljesen abszurd, hogy az állam szerint jobb egy gyereknek, ha árvaházban nő fel, mintha LMBT-párhoz kerül. Egy leszbikus pár egyik tagja ha mesterséges megtermékenyítést szeretne, azt kell hazudja, hogy szingli, hogy megkapja, sokak szerint ez teljesen indokolatlan, megalázó és szürreális. Ön mit gondol?
  • Vannak, akik szerint ha a jövő tényleg fontos nekünk, akkor költenünk kéne az oktatásra, nem fizetőssé tenni lassan a teljes felsőoktatást, és végre meghallgatni a diákok, tanárok és szülők véleményét ahelyett, hogy posztokat osztunk meg arról, melyik EP-képviselőnek nincs gyereke. Ön mit gondol?
  • Vannak, akik szerint teljesen abszurd, hogy míg a nyugdíjasoknak fűt-fát megígér a teljes politikai paletta, addig a fiatalokat, az egyetemistákat, az Y-generációt már meg sem próbálja meggyőzni, sőt lassan elérni sem a politika. Mások szerint mivel az egyetemisták többsége rossz anyagi helyzetben van, nekik is járhatna ingyenes utazás a tömegközlekedésen, ösztöndíj tandíjas képzésen is, olyan feltétellel, hogy ne csak húszan kapjanak egy ezrest havonta, és olyan rendszerben, amelynek a szerverei nem fagynak ki minden harmadik kattintásra. Ön mit gondol?

Birságfeudalizmus

Régi közhely, hogy az Egyesült Államok fele abból él, hogy perli a másik felét, a maradék kis hányadot pedig ügyvédek és bírók teszik ki. Nos, Magyarországon a lakosság egyik fele abból él, hogy megbirságolja a másik felét. De persze ő nem tehető ezért felelőssé, mert csak a főnöke utasítása szerint járt el, aki szintén nem hibáztatható semmiért, ő csak a papírforma szerint megalkotta, hogy elvileg hogyan kell dolgozni, amit más végrehajt, és a középvezetők lelkiismerete is tiszta, hiszen ők csak tovább alkották a mások által megírt szabályok részleteit, amit megint mások alkalmaznak majd.

Szokták mondani, alibiország vagyunk. De mi igazából “én csak a munkám végzem”, “ez a szabály” “sajnálom, ide ez van írva” és “nem tudok segíteni, a főnököm ezt tette elém” ország vagyunk. Soha senki nem felelős semmiért, nem lehet senkit hibáztatni, ő csak azt csinálta, amit mondtak neki, mindenki ugyanolyan kiszolgáltatott, mint azok, akik őket megbirságolják, ezért - leginkább kompenzációképp - azzal a minimális hatalommal, amivel rendelkeznek, ők pedig megbirságolnak más, “alattuk lévőket”.

Ez a nemzeti birságfeudalizmus, Magyarország államformája, immáron senki se tudja, mióta, mert az már nem az ő asztala, nem lát rá, és a világért se lépné túl a hatáskörét, mert a végén még megbirságolnák.

Hétköznapi éjszakai járatokat Szegedre!

“Szelfi az éjszakain?” - teszi föl a kérdést az egyik mobilszolgáltató plakátja, majd alatta meg is adja rá a választ, hogy melyik náluk kapható mobil milyen előlapi vakuja teszi ezt lehetővé. Már ahol ez egyáltalán releváns. Hétköznap kizárólag a fővárosban, e mellett néhány vidéki városban, köztük Szegeden is vannak elvétve éjszakai járatok, nálunk például szombat-vasárnap hajnali kettőkor a “biztonságosan haza” koncepció jegyében.

Elég felszínes marketingnek éreztem ezt a plakátot kitenni pl. a szegedi buszmegállókba is, főleg, hogy az egyik konkurencia az ügyfélszolgálatai asztalait az adott város motívumaival dekorálta ki. (Én pedig elfogulatlanul a sztoriból kimaradó harmadik meg nem nevezett szolgáltató ügyfele vagyok mellesleg.) Ez volt az első gondolatom a hirdetést nézegetve. Később visszagondolva a második pedig az, hogy

ha a szegedi diákbérlet 550 forinttal drágább a budapestinél, vajon miért nincsenek nálunk hétköznap rendszeresen közlekedő éjszakai járatok legalább évközben

(meg esetlegesen a SZIN alatt már elindulhatnának)?

Szeged egyetemváros, ennél fogva jelentős az éjszakai életünk (amely egyébként a városnak komoly adóbevételt termel), úgy gondolom, igény és kereslet mindenképpen lenne erre: üresen nem konganának éjjel a járatok, az biztos.

Már a vonatközlekedésben sem értem, hogy miért van, hogy bár az első járatok már hat óra előtt elindulnak (sokszor messze nem tömve), az utolsó 8-9 óra körül elmegy, holott kizártnak tartom, hogy mondjuk hétköznap nagyvárosok között ne lenne igény rá később is. Igen ám: de itt az ember tud telekocsizni (én is így kezdtem el, nemes egyszerűséggel lekéstem az utolsó járatot haza Szegedre).

Ám városon belül egyedül taxival tudunk közlekedni, ha elment az utolsó busz. Az viszont elég drága, akárhogy is vesszük, és bizony az egyetemistáknak ehhez azért sokszor nem elég vastag a pénztárcájuk.