Fegyvertelen

Mi marad? - Gondolatok az újranyitásról

2021. április 04. - Kristóf Tarnay

Most az életünkért küzdünk, amit utána újra meg kell töltenünk tartalommal, akár generációk szokáskészleteit újratanulva.

endri-killo-tvwqbeoajnw-unsplash.jpg

Üresen álló osztályterem. Visszavár? (Illusztráció: Endri Killo, Unsplash)

„mikor felülsz az ágyban az éj közepén
nem látja senki azt, hogy egyedül élsz”

(Felső Tízezer: Minden/semmi)

Közhely, hogy a dolgokat akkor tanuljuk meg értékelni, amikor elmúlnak. Akkor döbbenünk rá, mennyivel jobb volt a párkapcsolatunk, mint azt a legnehezebb napokban hittük róla, miután már véget ért, reggel munkából késésben tűnődünk el azon, mennyivel jobb volt gyerekként azon aggódni, hogy a szüleink engedik-e, hogy tovább fennmaradjunk. Azt hiszem, így döbbenünk most rá, mennyit értek azok az apró, alig említett találkozásaink, amelyeket most elvitt a nyavalya és fogalmunk sincs, mikor ad vissza és lesznek-e még pont olyanok, mint azelőtt.

Egy barátokkal megivott sör olyan összekacsintós dolog, poénkodunk azon, hogy addig isszuk a kávét, amíg a társadalom nem engedi a bort. Nem igazán érezzük a jelentőségét, hogy emberekkel találkozunk az egyetemen, gondolkodunk, hogy vajon a Spotify korában megéri-e még koncertekre járni és panaszkodunk, hogy ez a meeting egy email is lehetett volna. Aztán bezárnak minket több mint egy évre. Időről-időre elhaladunk a lesötétített kocsmák, lelakatolt színházak előtt, felpakolt székek, élettelen kertek között.

És ott maradunk az otthonainkban. Ki hol. Mondanám, hogy szerencsésebbek a családjukkal, hiszen szeretném hinni, hogy a többségben ez szerencsés és nem csak a fejünkben igyekszünk egy idilli képet fenntartani. Mert van, akinek inkább teher és fájdalom a családja, a párja, azok, akikkel most össze lett zárva. Másnak meg épp a legnagyobb fájdalom, hogy önmagával, a magánnyal van összezárva, ahonnan este nyolc után már hivatalosan sincs kijárás.

Talán hamarosan két és fél, talán hamarosan tíz óra, fél tízes bolttal. Talán hamarosan óvatosan majd már lehet valamit, másfél méterre, vakcinaigazolással, maszkban, oda se nézve, picit még rettegve. Közben lediplomáznak évfolyamok, akik még nem is látták élőben a szaktársaikat, amihez képest semmi, hogy én postán kaptam meg a diplomámat.

Emberek szakadnak el mindenféle kapcsolattól és még ez a jobbik eset, mert különben ki tudná elviselni a terhét, hogy lehet, hogy az ő átadott vírusa miatt temettük el a nagymamát?

Az összezártság alatt tönkrement kapcsolatokra könnyen, fölényesen legyinthetünk, hogy a távolság fényes üveggolyó volt esetükben. A létre nem jött kapcsolatok, az éjjel egyedül az ágyon fölülés, a szkeptikus tinderezés, a villamoson maszk fölött szemezés pedig valami súlyosabbat mutat, mint hogy megmarad-e a kézfogás. A kérdés már, hogy mi hogy maradunk meg. Hiszen most az életünkért küzdünk, amit utána újra meg kell töltenünk tartalommal, akár generációk szokáskészleteit újratanulva.

Milyen lesz, miután újra le lehet szedni a székeket, ki lehet tárni az épületek és a kertek kapuit? Vajon merünk-e majd idegenekben bízni? Vajon milyenek lesznek az első újra megtartott koncertek? Vajon mindenki három fesztiválra akar majd egyszerre jegyet venni, vagy az újranyitó kocsmákba mindenki félszegen néz majd rád egy halk tüsszentés után? A világ boldogabb, jobban átoltott (ez a kettő most szinonima) helyein már tart a teszt. Ezúttal az eredmény jó lenne, ha pozitív lenne, de ez sem lesz egy könnyű menet.

A bejegyzés trackback címe:

https://fegyvertelen.blog.hu/api/trackback/id/tr9816490514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ulpius66 2021.04.05. 11:48:19

Kedves Tarnay Kristóf Ábel!

Gratulálok!

Nagyon jó, és elgondolkodtató írás!

odamondó 2021.04.06. 12:59:32

Sajnos a tegnapi BoJo bejelentés után ha a többi ország is így gondolja az 'újranyitást' akkor a felvetett problémákra még jó sokáig nem kell gondolni.

Bázió 2021.04.06. 13:18:18

"A világ boldogabb, jobban átoltott" Mi ez itt, oltásboldogság? Boldoggá oltott tömegek?
Akkor a "légy boldog" szinonimája a "takarodj oltakozni"!

Kristóf Tarnay · http://fegyvertelen.blog.hu 2021.04.06. 13:22:06

@Bázió: hát abból kiindulva, hogy Izraelben már koncertek vannak, nyitnak újra a színházak, most úgy tűnik...

Exploiter 2021.04.06. 20:50:00

@Kristóf Tarnay:

Izraelben a fele lakosság látogathat dolgokat, a másik fele meg... van.
Brave New World.
süti beállítások módosítása