Fegyvertelen

Még egy esélyt kérünk az ország jövőjének!

2018. február 09. - Kristóf Tarnay

Amikor január 31-én a Független Diákparlament sajtótájékoztatója után este az ATV-ben minden közéletben megfáradt embert arra kértem, adjon egy utolsó esélyt a diáktüntetéseknek, az Echo TV megpróbálta kiforgatni a mondataimat, hogy nem fejtettem ki, mire. (Talán azért nem értették, mert nem elemeztem azokat az adásban.) Pedig elég egyértelmű, sokszor elmondtuk: a 12+1 pontért küzdünk, amik a közoktatás leginkább égető problémáit tartalmazzák, és azért, hogy a kormányzat egyeztessen a diákszervezetekkel – itt pedig szó lehet már ennél részletesebb problémákról ahogyan az előző tanévben is 80 pontban foglaltuk össze javaslatainkat.

Önmagában ezért még nem ragadnék „tollat”, de a rosszindulatú műsorvezetőnő annyiban segítette munkámat, hogy rájöttem, ez a 12+1 pont ebben a formában nagyon nehezen megfogható. A 80 pont is az. Viszont sokkal emberközelibb, ha arcokat is látunk ezekhez. Ha látjuk azt az alsós gyereket, aki fáradtan érkezik haza délután, és még tanulnivalója van holnapra, hogy eljuthasson sikerrel a középiskoláig, ahol aztán időnként hajnalig készül egy-egy húzósabb témazáró dolgozatra. Láthatjuk azt a szakgimnazista diákot, akinek megnehezíttették a felsőoktatásba való felvételijét azzal, hogy a kötelező szakmai érettségi miatt egy tárggyal többre kell készülnie akkor is, ha nincs rá szüksége, ráadásul az előrehozott érettségit is elvették. A tankönyvek pedig hozzá sokszor olyanok, amilyenek, a tanárok ezért máshonnan kénytelenek összefénymásolni hozzá plusz anyagokat – már, ha épp papír és toner is van a nyomtatóban.

Látjuk azt a középiskolás diákot, aki nem tudott olyan szakra menni, ahova szeretett volna, mert annyira megemelték a ponthatárt a keretszámok miatt, és a családja nem tudja kifizetni a tandíjat, Láthatjuk azt a pedagógust, aki tudná, hogy tud jobban tanítani különböző gyerekeknek, de nem választhat a tankönyvek közt. Láthatjuk azt a testnevelőt, akinek a folyosón kell tornaórát tartania, mert egy fővárosi minisztérium ötödik emeletének légkondis irodájában jó ötletnek tűnt a mindennapos tesi, csak épp arra nem gondoltak, hogy tanárokat fel lehet venni, de egész egyszerűen ehhez nincs elég terem a legtöbb iskolában.

A listát hosszan folytathatnám, de legvégül láthatnánk a gőgöt és az elutasítást az oktatási államtitkárság részéről, amikor olvasatlanul a kukába dobják a diákok egy év alatt kidolgozott javaslatait, és küldenek válasz gyanánt egy hurráoptimista sablonlevelet, hogy minden rendben, mit nekik egyeztetés, vita meg efféle liberális vircsaftok!

Ezek ellen küzdünk, ezért vonulunk utcára ismét február 23-án. Ezért fordulok mindenkihez, aki már kiábrándult a politikából, aki unja a pártok sárdobálását, és a vita helyetti értelmetlen ellenségkép-mantrázásokat. Kérem Önöket, adjanak egy utolsó esélyt nekünk, diákoknak! A történelem folyamán a diákmozgalmak mindig tiszták voltak, lendületesek és általában sikeresek.

Váltsunk rendszert közösen az oktatásban #február23-án!

Váltsunk rendszert közösen az oktatásban #február23-án!

Jöjjenek ki velünk demonstrálni az oktatás szükséges reformjaiért, hiszen az oktatás mindenkit érint. Önöket, akiknek gyermekeik, unokáik ma iskolás, és közvetve az egész országot, hiszen a közeljövőben az élet minden területén olyan emberek fognak dolgozni, akik a ma iskolarendszerében tanultak. Így bátran kijelenthetjük: amilyen a ma oktatása, olyan lesz a jövő társadalma!

Médiatörténet: a kormánysajtó most már hivatalosan is a konteó sufniblogok színvonalán van

Bekövetketkezett az elkerülhetetlen. Már eddig is látszottak jelei a nagy fúziónak, de most végre megtörtént: a korábbi hasonlóságok és helyezkedések után mára teljesen egybe forrt a kormánypárti sajtó és az összeesküvés-elméleteket terjesztő sufniblogok. Utóbbiak egy része tetszhalottnak tűnt, pl. a idegörlő jogdíjmentes aláfestő zenék koronázatlan királya, a Piros Pirula Projekt eltűnt, de semmi gond, hisz hamvaiből főnixként turulként éledt újjá a Ripost című minőségi bulvárlap hasábjain.

A tegnapi magyar időkös "holtan találták a Sorost leleplező újságírót" még csak utolsó előtti jele volt a nagy fúziónak, de mára megszületett az egyesülés, amihez ezúton is szeretnék gratulálni. Mondjuk a mai címlap szellemi elődje nem tudom, hol lát piramist a Jobbik-logóban, de nem is ez a lényeg.

fuzio_300.png

A szabadkőműves-cinosta Index azon gúnyolódását természetesen minden turulnemzett mélymagyar visszautasítja, miszerint Soma-díjat érdemelne a felfedezés, hiszen ez a díj egyértelműen az illuminátus világkormány házi díja, helyette az Echo TV-re minden bizonnyal napokon belül visszatérő Szaniszló Ferenc alternatív díjának első kitüntetettje lesz a patinás bulvárlap szerkesztősége (különdíj: Jurák Kata jelenti). Ugyanitt alufólia-sisakot vennék olcsón szentkoronáért!

Elindult a blogom Facebook-oldala, csatlakozz és ne maradj le semmiről!

Kamuhír-oldalra hivatkozva riogat a Magyar Idők meggyilkolt „Sorost leleplező” újságíróval

Van a lapnak újabban egy „Jurák Kata jelenti” c. rovata, amely abból áll, hogy az éppen a legnagyobb print kormánylapnál dolgozó újságírónő átvesz és lefordít cikkeket külföldi lapokból. Most épp egy tavaly decemberi sztorit talált meg magának, amelyet a „még mindig nem tudjuk az igazságot” frázisokkal igyekezett némiképp aktualizálni.

A cikk szerint holtan találták Bechir Rabani újságírót, miután feltöltött egy „leleplező videót” Soros Györgyről és egyik „munkatársáról’ Robert Aschberg-ról. Nos, ha a kedves olvasó ebből az egy mondatból már gyanakodik, akkor nem jár rossz úton. A cikket olvasva tényleg nehéz eldönteni, hogy a Fidesz hivatalos ideológiai hátországának vezető lapját vagy valami sufni-konteó blogot olvas az ember. Na, de nézzük meg, mit találunk erről a – még egyszer: tavaly decemberi – sztoriról!

Maga a forrásként linkelt NeonNetle.com egy ismert hoax-oldal, azon szép számmal találni „leleplező” anyagokat chemtrailekről, globális időjárás-módosításról, Hillary Clinton pedofilhálózatáról, amit pizzázókban üzemeltet stb. Az oldal szerepel az angol Wikipédia kamuoldal-listáján is.

Az „alternatív médiában” dolgozó újságíró haláláról nem sok hitelesnek mondható információt találni. A fenti sztori leginkább csak hasonló „alternatív” (értsd: konteóhívő) híroldalakon, blogokon található meg, bár a legtöbb helyen inkább Hillaryhez kötik, Sorost a tengerentúlon azért valljuk be, kevesebben ismerik. De olyan oldalak is vannak, aki szerint a Moszad ölte meg Rabanit. Korábbi sztorikként pedig a fenti újságíró régebbi szélsőjobbos akcióiról találunk cikkeket. 

A legnagyobb külföldi híroldalakon rákeresve egy találat sincs az újságíró nevére, csak egy sor, a fentiekhez hasonló oldalon található meg, így bár elképzelhető, hogy van valóságtartalma a sztorinak, hegy hitelesnek mondható forrás sem erősítette azt meg eddig.

Maga a jelenség egyébként nem új, hisz az egész sorosozás a konteóblogok szubkultúrájából a kormánylapokon és államtitkárok sajtótájékoztatóin át került ki az úfóészlelések és a zsidó világuralom mellől a mainstreambe. Korábban a Csípősön egy tesztet is csináltunk erről, vigyázat, nehéz!

Elindult a blogom Facebook-oldala, csatlakozz és ne maradj le semmiről!

Három napra tiltott a Facebook, mert kiírtam, hogy nem kéne politikusokat fejbelőni

Siritől a Google legújabb kísérleti szolgáltatásaiig bezárólag egy sor dolog van, ami nem működik angoltól különböző nyelveken. Ez zavaró, de meg lehet érteni, sok idő, míg valamit lefordítanak használható minőségben más nyelvekre, és ebben az esetben is a magyar elég valószínűen sokadikként készül el.

Ennél sokkal zavaróbb, amikor annak ellenére élesítenek valamit, hogy az nem működőképes. Ez történik, amikor a Facebook mondjuk magyar nyelvű tartalmakat próbál meg szűrni. (A moderálás amúgy is neuralgikus pont az oldal életében sok szempontból.) Ugye azt nem tudjuk, hogy pontosan hogy csinálja, de egyre jobban úgy tűnik, hogy leginkább sültkrumpli-egyszerűséggel kulcsszavak alapján. Azaz ha egy magyar nyelvű szövegben sokszor szerepel a „buzi” szó, az biztos homofób, és ha leírják benne legnagyobb hazai neonáci portál nevét, akkor biztos neonáci – akkor is ha ennek épp az ellenkezője igaz, tehát épp a buzizást ítélik el szarkasztikus módon, és épp azon akadnak ki, hogy miért van egy náci hírportál volt szerkesztője egy országos tévé politikai műsorában állandó vendégként.

Pont ez történt velem is. Igazából a dolog minden szempontból örkényien abszurd, de kezdjük az elején. Megosztottam a Reflektor blog azon cikkét, amely leírta, hogy a Fidesz új – amúgy igazságot amúgy még nyomokban sem tartalmazó – plakátjának posztja alatt ellenzéki politikusok lelövésére buzdító kommentek vannak. Én ehhez posztomban hozzátettem, hogy ezek törlésében a kormánypárt közösségi oldalának moderátorai nem voltak koránt sem oly serények, mint amilyen rekord idő alatt törlik az egyet nem értő kommenteket annak szerzőjének bannolásával egyetemben.

img_1283.PNGEzután ezt a posztot kitettem az egyik legnagyobb kormánylap, a 888 csoportjába azzal a kissé naiv szándékkal, hogy miután épp a napokban volt botrány egy tahó MSZP-s Orbán fejbelövésén poénkodó „viccén”, meg tudunk egyezni párakkal abban, hogy mindkettő elítélendő, és nem elfogadható politikusok lelövésére buzdítani – sem ellenzéki, sem kormányoldalon. Kellemes meglepetésemre ebben egész sokakkal egyetértésre is jutottunk (bár volt aki szerint szocialista trollok lepték el a Fidesz oldalát). Egy kicsit vissza is adta a hitem az emberiség pár százalékában a hitem a dolog.

Egy darabig elvitatkozgattam velük, egy-kettő egész pozitív csalódást okozott (na, persze nem mindenki). Majd egy pár óra múlva kiléptetett a rendszer, majd mikor visszaléptem, jelezte: törölték a posztom, és három napig nem posztolhatok. Indoklás nincs, csak a corporate bullshit non-plus-ultrája, a „megsértette a felhasználási feltételeket”. Azt, hogy háromezer oldalas végeláthatatlan feltételeknek, amit élő ember még nem olvasott végig vajon melyik passzusát sértettem meg, természetesen nem árulták el, de vélhetően ugyanarról van szó, mint fent. Először arra gondoltam, hogy az ironikus címadás verte ki a biztosítékot, de mivel a posztot többen osztották, és azok fennmaradtak, úgy néz ki, a szöveg volt sok a cukorhegyen túl, sosem tudom meg.

Most erősen bosszankodom, mert még a posztolás nélkül valahogy meglennék, de az üzenetekre sem tudok válaszolni, és gyakorlatilag minden interakciótól el vagyok vágva. Csakhogy az oldal, amely amúgy minden senkire sem tartozó információt – pl. hogy mikor voltam fenn utoljára Instagramon – szeret a nagyközönségnek kikürtölni, véletlenül sem gondolt arra, hogy az ismerőseimmel esetleg közölje, hogy az üzenetekre, melyeket megkapok, látják, hogy elolvasok, nem bunkóságból nem válaszolok, hanem mert éppen szobafogságban vagyok. Erről természetesen posztot sem tudok kiírni, hiszen azt sem szabad most nekem, de még lájkolni sem lájkolhatok. (Valami furcsa oknál fogva az üzenetekre való react-ok megvannak, szerintem amikor ezt az egész bünti programozták, ez még nem létezett, és azóta elfelejthették frissíteni.)

Egy dologra jó talán: rájönni, mennyire a Facebook-köré koncentrálódik lassan mindennemű kommunikációnk – pont tegnap olvastam erről egy érdekes cikket, amit meg akartam osztani, de ugye… A másik szerintem: kijelenthetjük, ezt a nemzeti nyelvű Facebookot nem kéne erőltetni, mert nem megy.

Meghamisították a diáktüntetések egyik szervezőjének email-címét és kamu sajtónyilatkozatot küldtek szét a nevében

27072960_1650115401734626_4543180632420740206_n.jpgA Zoom.hu-n furcsa cikk jelent meg a mai napon. Az abban Gyetvai Viktornak, a Független Diákparlament szervezőjének tulajdonított nyilatkozathoz semmi köze nincs Viktornak, az email-cím sem az övé. Ismeretlenek ugyanis létrehoztak a nevében egy kamu email-címet, amelyről egyes médiumoknak kamu közleményeket küldözgetnek ki a diáktüntetésről. Még nem világos, hogy ezzel le akarnak minket járatni (teljesíthetetlen dolgokat ígérve a sajtónak, nyilván nem fog leállni a magyar internet), vagy csak simán feltűnést szeretnének kelteni.

Egyébként tudtommal legalább 4-5 kisebb-nagyobb hackerekből és egyéb aktivistákból álló formáció nevezi magát itthon a "magyar Anonymousnak", mivel a hackercsoportnak jellegéből adódóan nincs szigorú sruktúrája, az ahhoz való csatlakozáshoz elég az ideológiai egyetértés is. 

Egyelőre a diáktüntetés szervezőiként megvárjuk a január 31-ét, és ha addig nem reagál érdemben az Emmi a diákok 12+1 pontjára, akkor jelentjük be a folytatást. Az eseményeket itt lehet követni, oldalunkon pedig visszaszámláló is pörög.

Frissítés: azóta a Zoom.hu javította a cikket.

Egyeztetés helyett a rendőrséget küldi a sok ezres diáktüntetések egyik felszólalójára a hatalom

Rékasi Zsigmond középiskolás slammert, a január 19-i sok ezres diáktüntetés egyik legütősebb felszólalóját a demonstráció után a rendőrség vegzálja. Azért használom ezt a szót, mert a körülmények függvényében teljesen lehetetlen a történteket másképp értelmezni, mint megfélemlítésként.

Egy tavaly októberi (!) állítólagos szabálysértési ügye miatt vették most elő, amely során az általa vezetett Renegátlástalanok (egy lájkot adjon nekik mindenki támogatásból) nevű csoport logóját Budakeszin több helyre felfestették, amely szabálysértési értékhatárú kárt okozott. Akkor született feljelentés, érthetetlen, hogy miért most jutott eszükbe a hatóságoknak intézkedi.

Rékasi szerint ráadásul a nála lefoglalt graffiti-sablon nem is egyezik az aszfalton látható mintákkal, az pedig végképp érthetetlen, miért kell egy graffitis ügy miatt valakinek a laptopját lefoglalni, ráadásul mire mennek vele, ha a merevlemezt otthagyták. 

Ezért nem értelmezhető mindez másként, csak fenyegetésként. Pont ugyanolyan fenyegetés, mint amikor az Ökotárshoz látványos akció keretében rendőröket vezényeltek ki, mint utólag kiderült, Orbán Viktor személyes utasítására, iratokat foglaltak le, majd végül kiderült, hogy semmilyen szabálytalanságot nem találtak. Az is megfélemlítés volt, a hatóságok politikai izmozásra használata, ez folyik most is, sok korábbi példát föl lehetne még hozni.

Nem lehet mindezt máshogy értelmezni, mint hogy a hatalom megijedt. Eddig megpróbálta a diákokat udvari médiája párhuzamos galaxisán keresztül megpróbálni besározni és/vagy elbagatellizálni. Egyik sem sikerült, még az óvatosabb becslések is 2-3 ezer résztvevőt mondanak, bár szerintem ennél mindenképpen többen voltunk, meg kell csak nézni a képeket (na, nem azokat, amelyek az üres Kossuth teret mutatják, miközben a demonstrációt az Alkotmány utcában tartottuk).

Több ember ment ki a diáktdemonstrációra, mint amennyi az utóbbi idők pártok által tartott tüntetéseinek bármelyikére. Vagyis a fiatalság, amelyről már a teljes magyar politikai elit elkönyvelte, hogy teljesen apolitikusak, kiállt és megmutatta magát. A hatalom pedig megijedt, hogy azt a generáció, amelyet nem lehet üres lózungokkal hülyíteni, és ezért már lassan egyik párt sem próbál meg szólni hozzá, valójában komoly politikai tényező, akivel számolni kell. És mit tesz? Izmozik, mint mindig.

Uraim, ez komoly?

Tényleg ez a reakciója a magát "fiatal demokratáknak" nevező párt által vezetett kormánynak?

Higgyék el, ez így nem fog sikerülni. Ha mnegpróbálják erővel elnyomni a fiatalokat, egyre többen leszünk, amíg végre meg nem hallják a hangunkat. Végre le kellene ülni egyeztetni az oktatásról a leginkább érintettekkel, és nem megpróbálni karhatalmi erőkkel agyonnyomni a szervezkedő diákokat! Semmit rólunk nélkülünk, folytatjuk!

A szerző a Független Diákparlament kommunikációs koordinátora, a diákdemonstráció egyik szervezője.

A problémákat nem szabad a szőnyeg alá söpörni

Előzmények

Viszontválasz Heincz Barnabásnak

Sajnálom, ha azt tapasztaltad a személyes környezetedben, hogy a „diáksztrájk” résztvevői közül nem mindenki ismerte a kezdeményezés céljait. Ezt egyébként nehezen tudom elképzelni, de fogadjuk el, hogy így történt. Nos, ebből még nem következik az égvilágon semmi a résztvevők egészére vonatkoztatva (ez az ún. anekdotikus érvelési hiba).

Ugyanúgy, ahogy abból sem, hogy néhány médium politikai szándékból sikerrel alkalmazta a „találtunk öt embert egy több ezer fős tüntetésen, aki nem tud kamera előtt beszélni” módszert, esetleg random évszámokat (!) kérdeztek tőlük, ezzel próbálva őket megszégyeníteni – mindezt elsősorban azért, hogy addig sem a tüntetés valódi témáiról, az oktatás problémáiról és a szükséges reformokról beszéljünk (lásd: 12+1 pont, és az FDP éves komplex javaslatcsomagjai).

Ugyanezt teszik rendre a világ autoriter populista vezetői is, amikor hozzád hasonlóan a „csendes többségre” hivatkozva próbálják meg szőnyeg alá söpörni a jogos problémák miatti jogos tiltakozásokat, és sajnos ugyanez történik most is, amikor rólunk, szervezőkről, emberekről és civil szervezetekről beszélünk ahelyett, hogy az oktatásügyről vitatkoznánk.

De természetesen ezekre a vádakra is szívesen válaszolok. A Független Diákparlament először tavaly áprilisban tartott a CEU Konferenciaközpontban plenáris ülést, éppen két héttel az – ahogy fogalmaztál – „CEU-kormány vita” kibontakozása előtt. (Egyébként igen, később ettől függetlenül kiálltunk a tanszabadság mellett, abszurd lenne, ha egy diákképviselet egy egyetem politikai indíttatású állami ellehetetlenítési kísérlete mellett foglalna állást.) Ahhoz, hogy ekkor már előre tudjuk, milyen vita fog kibontakozni, jóstehetségre lett volna szükségünk.

Ha ilyenünk lenne, akkor nyilván már lottómilliomosok is lennénk, ezért nem kéne arról vitatkozni, hogy milyen támogatásokból tudunk egy rendezvényt megszervezni, és nem próbálnák meg egyesek ezzel kétségbe vonni a legitimációját a demonstrációnak. Azt gondolom, hogy ha egy civil társaság egyrészt teljesen transzparens módon pályázatok útján elnyer bizonyos forrásokat, másrészt pedig adományokat gyűjt egy projektre, akkor, ha az adományozók nem szólhatnak bele a szervezet munkájába, nincs ezzel semmi probléma, ez a világon mindenhol így szokott működni.

Senki nem mutatkozott „főállású politikusokkal” (vannak mellékállású politikusok is?), azok, akik ott voltak, önként jöttek el a rendezvényünkre, és kérésünknek eleget téve nem hoztak magukkal pártjelvényeket. Nem egészen értem, mit értesz az „eredeti szándékkal ellentétes hatást kiváltó módon” megtartott demonstráció alatt, szerintem a tömegről készült fotók (na, nem azok, amelyek az üres Kossuth teret mutatják, miközben a demonstrációt az Alkotmány utcában tartottuk) többet mondanak mindenfajta számháborúnál.

Senki nem „gyalázott” téged a demonstráció előtt – kiváló időzítéssel és helyezkedéssel – publikált véleményed miatt, pusztán reagáltam az ott leírt, sokszor tárgyi tévedéseket tartalmazó vádakra, miközben te végig erős cinizmussal beszéltél pl. tévés szerepléseinkről – semmi gond, fogadjuk el, hogy én már „közszereplő” vagyok, nekem ezt viselnem kell. Rendben van.

Ezek a tévés szereplések egyébként, mint minden más civil szervezetnél alapvetően esetlegesek, ám, ha megkérdeztek bennünket, természetesen megszólaltunk akkor is, ha egy lépést üdvözlendőnek tartottunk – így tettünk pl. a már említett nyelvvizsga esetében.

Azonban azt gondolom, hogy az az általánosító, leegyszerűsítő és meglehetősen demagóg mondatod, miszerint „Mennyire lehet túlterhelt egy olyan diák, aki naponta három és fél-négy órát lóg az okostelefonján?” viszont rengeteg diáktársunkra nézve sértő és bántó.

Az okostelefon-használatot dénonizálni és céltalan játéknak minősíteni egyébként egy hatalmas közhely: egy ilyen eszközt a szórakozás mellett számtalan célra lehet használni: tanulásra, emberek közötti kommunikációra, információ keresésre, vagy éppen egy könyv digitális elolvasására – én a gimnáziumban és az egyetemen is egy sor rövidebb kötelezőt is elolvastam telefonról. A világ tudásanyaga épp az ilyen eszközök miatt hozzáférhető pillanatokon belül bárki számára.

Pont ez az, amiért egy 21. századi oktatási rendszernek már elsősorban nem a hatalmas mennyiségben bemagolt lexikális tudásra, hanem a keresésre, rendszerezésre és információk szűrésére kellene jelentős részben építenie. Ez az egyik a céljaink közül.

A szerző a Független Diákparlament kommunikációs koordinátora, a diákdemonstráció egyik szervezője

Önként a politika céljaiért - Válasz Heincz Barnabás cikkére

Elég abszurdnak tartom Heincz Barnabás azon vádjait, miszerint a Független Diákparlament (FDP) társszervezésében megvalósult sok ezres múlt pénteki diákdemonstrációt politikai megrendelésűnek minősíti, miközben ő maga ezt a legnagyobb print kormánylap hasábjain teszi. Reakcióként hasonló cinizmussal én pedig gratulálhatnék a megfelelő helyezkedéshez, csak le kellett írni diákként azokat a hazugságokat, amiket a kormánymédia láttatni akar rólunk, és máris ott van egy fél oldalas cikkel a Magyar Idők véleményrovatában! Ha így folytatja, pár év, és közös mondatelemző műsora lehet Bayer Zsolttal az Echo TV-n!

Na, de nem azért reflektálok a cikkre, hogy megmutassam, én is tudok cinikus lenni, vegyük sorra írása állításait! A „Ne menj suliba!” - egyébként nem új keletűen, hisz tavaly is volt hasonló februárban, akkor szülői szervezéssel - nem lógás. Egyrészt, ha csupán lógni akarna valaki, úgy gondolom, nem tízezres Facebook-esemény, és ekkora médiafigyelem közepette tenné. Továbbá, ha úgy gondolod - diáktársamként engedd meg a tegező formát -, hogy ez csupán lógás, akkor vélhetően a munkakerülést sem tudod megkülönböztetni a sztrájktól. Abba most bele sem mennék, hogy ezt követően vélhetően te leszel az első, akit diploma utána halálig kihasználnak a munkahelyén, de azért lásd a különbséget. Egy sztrájk, ebben az esetben pedig a „ne menj suliba!” egy egyszeri, jól érthető és világos figyelemfelhívás. Mindezért nem részesülhet senki retorzióban, tudjuk, hogy igazolni kellett, ez meg is történt. Aki nem tudott részt venni, azok közül is rengetegen ott voltak a délután - tanítási idő után tartott - demonstráción.

A szervezőkről jogod van azt feltételezni, hogy nem tudnak semmit a jelenlegi oktatás problémáiról. (Ami azért meredek állítás, hiszen nem hiszem, hogy személyesen ismered az összes szervezőt, akik közt vannak középiskolások, egyetemisták, egyikünk győri, én szegedi vagyok, van szekszárdi, stb.) Ám a Független Diákparlament online, demokratikus képviselőválasztásán részt vevő összes diákról, és mindenkiről, akik az így bekerült képviselőknek elmondták a problémáikat, továbbá arról a minimum ötezer emberről, aki ott volt velünk az Alkotmány utcában, nincs jogod. Mérhetetlen elitizmusra vall, hogy te egyedül jobban tudod, mik az oktatás problémái, mint több ezer diáktársad, és azáltal, hogy egyetlen pontunkat felületes elmondás után kivitelezhetetlennek minősíted (természetesen a hosszan kifejtett pontot eltorzítva, ezt hívják mellesleg szalmabáb érvelési hibának), még nem reagáltál a többi 79 pontunkra. (Mondjuk ezzel már eggyel több pontra reflektáltál, mint az Emmi, de ettől még hadd ne bontsak pezsgőt!)

A demonstráció az oktatási kormányzat jelenlegi – diákokat abszolút figyelmen kívül hagyó - működésével szemben kritikus volt, igen. Egy diákképviseletnek az a feladata, hogy az oktatás irányításával szemben a diákság érdekeit képviselje. Ettől az FDP nem kormányellenes, egyrészt mert általános politikai kérdésekben nincs közös álláspontunk (biztosra mondom neked, hogy sokszínű képviselői körünkben találsz a kormányoldalhoz húzó embereket is szép számmal), és kizárólag a döntéseket magukat minősítjük, teljesen indifferens számunkra, hogy azt az illetékest, aki hozta, hogy hívják, és milyen színben politizál. A lényeg, hogy a diákok számára hátrányos (mint pl. a szakgimnáziumi érettségi tavalyi jogsértő gyakorlata) vagy előnyös (mint az üdvözlendő módon ingyenessé tett nyelvvizsga) az általa meghozott döntés, ennek megfelelően alakítjuk ki véleményünket az intézkedésről.

A rendezvényünkön arra kértünk mindenkit, hogy ne hozzon magával pártzászlót. Nagy örömünkre ezt minden párt betartotta (legalábbis én egyet sem láttam, bár a színpadról nem látszott a tömeg vége - ebből is az látszik, hogy „érdektelenségbe fulladtunk” ugyebár). Egy közterületen tartott demonstrációról nyilván nem tilthatod ki a pártok politikusait, ha magánemberként el akarnak jönni a demonstrációdra, egyetértenek azzal, nem állíthatsz fel beléptető kaput, hogy csak az jöhet be, aki bizonyítani tudja, hogy egyik hazai pártnak sem tagja. A CEU-n, illetve egészen pontosan annak Konferenciaközpontjának egyik termében valóban tartottunk plenáris ülést - még jóval az ezzel kapcsolatos vita kibontakozása előtt, és fizettünk is érte terembérletet.

Tisztázzuk a Friedrich Ebert Alapítvány támogatását is! Az alapítványhoz körülbelül fél éve pályázott az FDP, és akkor nyertünk is támogatást az akkori országos diákfórumunk, és plenáris ülésünk megtartására. Ez teljesen transzparens volt, kizárólag erre költhettük el az összeget, eszközvásárlásra, terembérletre, stb. fordítottuk. Ebből a pénzből egy fillért nem költöttünk a tüntetésre. A nevezett alapítvány egyébként szabadtéri rendezvényekre egyáltalán nem ad forrást, pláne nem demonstrációkra. Továbbá - és ez vonatkozik Bojár Gáborra, egyéb magánszemélyekre, és civil szervezetekre is - az FDP minden támogatást csak úgy fogad el, hogy a tartalomba az adományozó semmilyen módon nem szól bele, így történt ez eddig mindig. Ha másképp lenne, én lennék az első, aki felállna a szervezetből. Egyébként ez is csak azt mutatja, nem áll mögöttünk semmilyen nagytőkés vagy (ex)oligarcha, ugyanúgy pályázatokból és kisebb adományokból tudunk forrást szerezni, mint bármely más civil társaság.

Diákképviseletünk munkája nem céltalan. Talán nem tudsz róla, de az FDP már négy éve létezik, Magyarország legnagyobb valóban független, civil, önszerveződő diák érdekképviselete. Minden régióból a kistelepülésektől a fővárosig minden iskolatípusból gyűjti össze diákok véleményét, hogy a problémákat, és az azokra kidolgozott javaslatokat eljuttassa az oktatási kormányzatnak, Így született meg a 2016/2017-es tanévben - harmadik évünkben - is az általad is olvasott, jelen esetben nyolcvan pontból álló komplex javaslatcsomag. Ezen a választáson idén kb. hatezren vettek részt, ami évről-évre nő. Mindenki, aki szavaz, nem csak a saját, de iskolája problémáit mondja el, így az érintettek számát nyugodtan beszorozhatod ötvennel, de akár ötszázzal is. De nem is mennék bele a számháborúba. Ha te egyedül jogosnak érzed megmondani, mely szervezet több évnyi munkája céltalan és értelmetlen, akkor sok ezer diáktól kérlek, ne vitasd el a jogot, hogy ugyanígy kifejezzék akaratukat, véleményüket!

A szerző hallgató, a Független Diákparlament kommunikációs koordinátora, a január 19-i diákdemonstráció egyik szervezője.

Az Y-generáció lázadása

Sokan sokféle következtetést igyekeztek levonni abból a jelenségből, amit a január 19-i sok ezres diákdemonstráció alatt mi, szervezők is tapasztaltunk, amikor élőzni próbáltuk az eseményt a Facebookon, nevezetesen, hogy az adótorony nem bírta a túl nagy terhelést, és ezért erősen szakadozott a mobilnet. Pont, mint a legnagyobb fesztiválokon.

Mi következik ebből? Az Y-generáció (és részben már a Z is) kijött tüntetni. Azt most hagyjuk is, hogy „nem voltak ott diákok”, és „kudarcba fulladt” a tüntetés, nyilván az ilyen mondatok szerzői egy másik tüntetésen jártak. De időzzünk el egy kicsit.

Az az Y-generáció, akit szeret az idősebb generáció egy szűk méretű és látókörű része lesajnálni, anyáskodni felettünk, hogy jaj, nekünk nem lesz esélyünk a munkavállalásban, hópelyhek vagyunk, akik meghalnak a safespace-jük nélkül, és amúgy sem lett belőlünk rendes ember, mert a szüleink nem vertek nadrágszíjjal minket gyerekkorunkban, most ismét kiállt, és megmutatta magát.

És hogy szerveződött ez a tüntetés? A technika által. Minden pontját a technika segítette. Az a technika, amelyet az idősebb generáció egy kisebbségben lévő, de hangos része szeret puszta öncélú játékként láttatni, és amelyet az iskolarendszer – amiért kiálltunk – is figyelmen kívül hagy. De erről később. Szóval a technika: a közösségi médiába kitett posztok után a közösségi médiában beszéltük meg a szervezést, mielőtt személyesen is összeültünk. A közösségi médiában indítottunk eseményt, a videómegosztón terjedt a figyelemfelhívó videónk, egy közös hashtaget használt mindenki, és chaten egyeztettünk, ki mikor és hova érkezik. És igen, röpködtek a szelfik, ment a Facebook-filter és megosztás a hashtag-ünk alatt. 

Aztán két dolog tette föl az iPhone i-jére a pontot. Az egyik a mérges fejes táblák, amelyeket nem mi, a szervezők központilag, hanem teljesen önszerveződően a résztvevők hoztak, és amely szerintem minden szempontból telitalálat voltak. A dühös Y-generációt a Facebook angry react-jánál jobban semmivel nem lehetne szimbolizálni, zseniális ötlet volt, ha a gazdája olvassa ezt a posztot, gratulálok neki.

A másik az a pont volt, amikor Balla tanár úr beszéde közben a zenei bejátszás alatt mindenki telefonján előkerültek a fények. Bevallom, műsorvezetőként mikor fölléptem a színpadra, már önmagában a hatalmas tömeg leírhatatlanul csodálatos látvány volt. De amikor beindultak a fények, akkor túlzás nélkül elállt a szavam. Még most is majdnem elsírom magam gyönyörűségemben, mikor meglátom az erről készült képeket.

26907966_2099541640086645_6890691600852267372_n.jpg

Na, most a telefont az iskola maga is figyelembe vehetné. Ha láthatóan felnőtt egy generáció (mi), amelyik már mindent könnyebben megold a technikának köszönhetően, akkor esetleg túl kéne lépni azon, hogy minden adatot magoltassunk be fejből a diáksággal. Ez akkor, amikor a könyvekhez sem mindenki fért hozzá biztosan hasznos skill volt, de ma már inkább a keresés helyes használatát, forráskritikát, és az adatok szűrését kéne tanítani ennek tetemes része helyett. Mert ebben a generációnkból is bizony sokunknak van még mit fejlődnie.

És még egy gondolat. Emlékeztek, mikor is vonult ki utoljára ez a generáció az utcára? Amikor a telefonokkal világítós tüntetés ki lett találva (találva a fenét, ugyanolyan spontán természetességgel indult el a mindenkinél ott levő telefonnal), az internetadó elleni demonstrációkkor. Akkor győztünk, most is fogunk. Folytatjuk!

süti beállítások módosítása