Kicsit unom már, hogy a blogom felét Habony Árpád tematizálja, de ez a bejegyzés erre a véleménycikkre reflektál.
Gyetvai Viktor a Független Diákparlament alapítója, szervezője, nem diákönkormányzati vezető, nehezen is lehetne az, hiszen már egyetemista. Nem diktált le senkinek semmit, mi, a videó szereplői – ellentétben a kormánymédiával – képesek vagyunk önálló gondolatok megfogalmazására, nem kell azt nekünk tollba mondani. Talán ezért is kár, hogy az iskola inkább kiöli a kreativitást, és az egyediséget az érettségire legkésőbb, minthogy erősítené azt. De erről majd 19-én.
Szóval saját gondolatainkat mondtuk fel, Viktor is ezt tette. Sokféle iskolatípusból sokféle nézőpontot megjelenítve. A média nagyrészén a rövidebb, első virális videónk jelent meg, a hosszabb verzióban tanárok és egy szülő is mellénk áll, és kiáll céljaink mellett.
Ezen a werkfotón Viktor épp saját magának mondja tollba a szöveget
A sztrájk sosem azonos a munkakerüléssel. A Magyar Idők munkatársai sem azért mondtak fel anno a Magyar Nemzetnél, mert nem akartak dolgozni, hanem mert ezzel ki akartak valamit fejezni. Ugyanígy tesz a munkahelyi sztrájk, amely egy erős véleménykifejtés, figyelemfelhívás a problémákra. És ilyen volt tavaly februárban az akkor szülők által szervezett diáksztrájk, amellyel valóban nem mindenki értett egyet, de egy jó figyelemfelhívási eszköz volt.
Most, amikor elsőként a közösségi médiában megjelent posztokból spontán szerveződni kezdett egy újabb demonstráció az oktatás problémáiról, ugyanezt az eszközt találták ki az ötletgazdák. Ha sokan, jól kifejezetten és felvállalva emiatt maradnak távol, az fel tudja ébreszteni a közvéleményt, és utána a tüntetésen el fognak hangozni a részben a videókban is beharangozott problémák.
Az efféle „sztrájk” természetesen csak opció, hiszen a délutáni-esti diákdemonstráción természetesen az is részt tud venni, aki ehhez nem csatlakozik, és ugyanannyira várjuk ezen diáktársainkat is természetesen. Valamint a sajtó kedves munkatársait, hogy esetleg kérdezzenek meg bennünket is, mielőtt rólunk írnak (vö.: „velem beszélj, ne rólam”).
U.I.: Idézném egyik szakgimnazista ismerősöm véleményét a cikkről: „van olyan iskola, ahol kémiaórán szoktak kísérletezni?”. Nincs baj az oktatásban, uraim, ugye?