Forrás: The Guardian

A jövő héten három napot Berlinben töltök egy klímavédelmi cselekvéseket oktató képzésen, így gondoltam, előtte kicsit hangolódjunk rá, tegyünk úgy, mint ha ezzel kelnék-feküdnék, ergo olvasgatok kicsit a témában, kinyitom a Guardian Environment rovatát.

Rögtön megakad a szemem ezen, mely szerint a jegeskávé egyszerre vágja tönkre a Földet, és az én kis testemet. Na, remek, mindmeghalunk, kattintok. Ellenpontozó bevezetőként rögtön azzal kezd, mostanában ugye népszerű ilyen itókával hűsíteni magunkat a nagy melegben, mostanában kiváltképp tartós rozsdamentes acél szívószállal, mert a műanyagért bizony már kinézik az embert, mintha egy Jaguár terepjáróból dobálnám ki az energiaitalos konzerveket összenyomatlanul a bazsarózsák éppen csírázni készülő bimbóira.

Na, gondolom, acél szívószál, ezt is tőlünk boldogabb helyeken írják. De sebaj, megvagyok én szívószál nélkül, barátnőm egy ideje már úgyis azzal sokkol, hogy ha elmegyünk gyorsétterembe, szívószál nélkül kortyolja a kólát. Jó, szóval akkor a szívószál kuka, elfelejtettük. Betiltva, kitiltva, elfogyott, kifogyott.

Na, de megy tovább. A benne lévő koffeint úgy sem tudom teljes egészében megemészteni, a vizeletemen át pedig tönkreteszi a helyi vízi élővilágot. Ajj, nézek, mint ha éppen Polt Pétert hallanám a korrupcióüldözés hatékony technikáiról beszélni. Nem tudom az egészet feldolgozni? Drága cikkszerző kolléga, az általános iskolám kisérettségije kézen fogott, és egyenes úton elvezetett oda, hogy ma már gyakorlatilag immunis vagyok a koffeinre. Két doboz Monster után fél óra és alszom.

Jég. Ez bizony tele van szarva. A patinás lap itt szemérmeskedik, hogy a BBC anno fekáliát talált benne, de mit szépítsünk: a jég jó eséllyel szaros. Hát ezt pont el tudom hinni idehaza, és nem is nagyon kell győzködnötök, hogy ez annyira nem tesz jót. Na, tessék, akik természetellenes táplálkozással jönnek. A szar és a cián is természetes anyag. Mégse ennéd meg. Kivéve ha egy jó frappéba bújtatják.

De akkor gondolom, a víz is az, a cikkszerző meg is jegyzi, ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, szóval nincs mese: ezt - képletesen és szó szerint - le kell nyelni. Pedig olyan lelkesen ad tippeket, mit fogyasszunk az inkriminált jegeskávé helyett, amiről most már tudjuk, hogy kis képzavarral egyenlő a pokol kénköves bugyraival.

Először is valami borsóalapú tej. Kis guglizás után kiderül, egészen pontosan sárgaborsó-alapú. Itt konkrét márkanevet is ír, ami nekem kissé reklámgyanús, de most nézzük el. Tökmindegy, itthon úgysem kapható, maximum Árpi néha hazahoz pár flaskával Ibizáról.

Használjunk újratölthető poharat és újrahasználható szívószálat. Ezt az utóbbit már megbeszéltük, az első viszont klassz. Ilyenem pont van, és a cikkíró szerint ezért még kedvezmény is jár. Wow. Nem rossz, de itt a cikknek vége is. Ötletek szintjén nem váltottuk meg a világot. A fenntarthatósági harc szívószál- és jegeskávé-fronton folytatódik, addig is mindenkinek javaslom, hogy ne igyanak semmit.