El tudja képzelni a kedves Olvasó, hogy holnap reggel kap egy emailt, miszerint mostantól nem vezethet autót, mert alacsonyabb 180 centinél? Esetleg a holnapi újságból értesül arról, hogy ha ön kék szemű, akkor mostantól nem indíthat vállalkozást? Abszurd lenne, igaz?

Pedig ugyanez a helyzet a házasság intézményével Magyarországon, és a világ számos országában még mindig. Én, heteroszexuális férfiként köthetek házasságot. Ha meleg férfi lennék, ezt nem tehetném meg, akárcsak leszbikus nőként sem. Pedig a szerelem ugyanaz. Csodálatos, és az emberek legjobb oldalát összekötő kapcsolat, amely egyenértékű, legyenek bármilyen neműek is a pár tagjai. A törvény mégis diszkriminál.

Méghozzá egy olyan tulajdonság szerint – és itt áll meg akkor a hasonlat – amely velünk született, akaratunktól független, állandó és megváltoztathatatlan. Régen, leginkább egyházi körökben próbálták időnként „gyógyítani”, ami persze nem sikerült, ám annál gyakrabban fordult elő, hogy belehaltak az érintettek. Máskor éppen bűnként, azaz morálisan negatív tettként igyekeznek beállítani az LMBT-emberek szerelmét, amely nem csak a megváltoztathatatlansága miatt abszurd, és áll feloldhatatlan kontrasztban a „gyógyítási” kísérletekkel (ami betegség, az hogy lehet bűn?), de érthetetlen is: hogy lehet erkölcsi vétek, ha az ember szeret?

Az utóbbi időben számos ország megváltoztatta, és egyenlővé tette a házasság intézményét. Két éve az Egyesült Államokban, tavaly Ausztriában és Németországban, és a csehek is egyre inkább hajlanak felé – a sort egyre hosszasabban lehetne folytatni. A statisztikák pedig kimutatták: ezeket a döntéseket nem csak örömünnep követte, hanem az öngyilkossági statisztikák javulása is. Azokban az országokban ugyanis, ahol engedélyezett az azonos neműek házasságkötése, kisebb az öngyilkossági kísérletek száma az LMBT-fiatalok körében. Nem föltétlenül azért, mert mindjárt frigyre lépnének, egyszerűen sokkal elfogadóbbnak, nyitottabbnak érzik a légkört maguk körül ezáltal[1].

Nálunk az Alaptörvény véste „kőbe” az LMBT-emberek kirekesztését a házasság intézményéből, noha a melegházasság ellen érdemi ellenérvet én személy szerint még nem hallottam. Vannak, akik arra hivatkoznak, az egyház sem engedi azt. Nos, először is Magyarországon sokféle vallás van, eltérő előírásokkal, így a törvénykezést értelemszerűen nem lehet hozzájuk igazítani. Emellett a polgári házasság már régen levált az egyháziról, és eltérő szabályok vonatkoznak rá. Gondoljunk csak a válásra, amelyet a polgár házasság (szerencsére) engedélyez, az egyházi viszont általában nem. (És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy lényegében a lakosság 35 %-a ateista[2].)

Mások a gyermekszületést szeretik okként megjelölni, amely hiánya kizárólag a heteroszexuális párok privilégiumává teszi a házasságkötést. Ez is rossz érv. Először is mert egy házasság lehet teljes értékű és boldog abban az esetben is, ha a pár nem vállal gyermeket. Másrészt ez nem feltétlenül csak közös döntés eredménye a különböző nemű pároknál sem.

Megint mások azt mondják, ha az LMBT-párok házasodhatnak, akkor kinyitjuk a kaput a bigámia, a pedofília, és egyéb bűncselekmények felé – nos, ők nagyon nem értik a lényeget. A házassági egyenlőséget gyakran hasonlítják a nők szavazati jogához, én is szeretek ezzel a párhuzammal élni. Azzal, hogy egyenlő teljes jogú felnőttek egy részét nem diszkrimináljuk többé, és a nők is rendelkeznek választójoggal, még senkinek nem lett két szavazata, és a 18 éven aluliak sem járulhatnak ettől az urnákhoz. Sőt, mára már – szerencsére – olyannyira természetessé vált ez a fajta jogegyenlőség, hogy alig értjük, hogy lehetett ez másképp. Remélem, hamarosan a házassági egyenlőségről is így beszélhetünk Magyarországon.

A szexuális kisebbségekről is szó lesz a városunkban általunk hamarosan elindított rendezvénysorozatunkban, mely a „Gondolj másképp a jövőre!” címet kapta. Talán ez lenne a konklúzió, amit mindenkitől kérek: gondolkodjon másképp az LMBT-közösségekről! Nem akarnak semmi mást ugyanis, csak az ember legalapvetőbb létszükségletét, amelyet nem lehet elvenni senkitől ezen a bolygón: szeretni.