Fegyvertelen

A leuralás üvegplafonja

2021. március 15. - Kristóf Tarnay

Amikor elkezdtem nézni az elvileg itthon népszerű Brave New World-öt, ami a Netflixtől már önmagában merész húzás, hiszen egy vezetői értekezleten előadta valaki, hogy a pandémia kellős közepén disztopikus sorozatot akar bemutatni, szóval elsőre ilyen Unorthodox-ellencsapásnak hittem. Abban ugye elég plasztikusan mutatták be, milyen kilépni a bigott safe space burkából és rájönni, hogy a zord valóságban is van élet, ami azért nekem simán keresztény konzervatív családi háttérrel is ismerősen csengett.

Szóval az első részt nézve még azt hittem, erre válaszul az ultrakonzik elkészítették, hogy képzelik el azt a világot, ami egyenes következménye annak, hogy van melegházasság és hasonlók. Mindenki kúr mindenkivel mindenhol, a szállodák hedonista, ám nem túl szofisztikált kúrómedencéit nem épp diszkréten kommunikálja a recepció és persze tilos a monogámia.

Az alapsztori ugyanis, hogy Új Londont felhúzták a mostani világot leigázva, ahol ilyen típusú szabályok szerint egy furcsa kasztrendszerben valamilyen tudatmódosítót folyamatosan adagolva él egy szűk elit. A második rész végére – itt tartok most, szóval még csak az ebben látottak alapján írom ezeket a sorokat – rá kellett jönnöm, hogy ennél többről van szó.

Amikor – spoiler eladó – már-már groteszk bestialitással fellázadnak a – hát mondjuk így – „őslakosok” az őket leuraló, majd rusnya bazári majmokként mutogató elit ellen, akkor a szabadság és a felelősség szavak érlelődtek meg bennem. Van első és többedik olvasatra is egy amerikai őslakosos konnotációja az egésznek, de ennél azért lényegesen többet is mutat.

A steril-kimért-PC, hazai viszonylatban úgy mondanám, belpesti társadalomszervezés nagyon súlyos visszaütést generált. Még egyszer, első két rész csupán, de leginkább az jutott eszembe, amikor Puzsér fejtegette a provokáció majdani eldurranását és a sokszor emlegetett polgárháborús hangulatot a Luxusfeleségek kapcsán. Gondolkodtam ugyanis, hogy a belpesti narratíva megszüli a vadNERtársak narratívát, majd újra és így tovább.

Meg azon, hogy ennek csak egy része az a kör, aki már alapból kirekesztene a szalonból, ha egy írásomban Puzsért hivatkozom. Amit viszont nem lehet csak annyival opponálnom, hogy ilyen dafke-performanszként mondjuk összeollózok egy blogfirkát csak Puzsér-coubokból, akármennyire is vicces lenne.

Mert egyszerűen nem lehet csak erőből. Vitázni sem és utána abból következően világot átalakítani sem. Mindenesetre én nézem tovább, és igen, megvan, hogy már nem teljesen új a sorozat, de akit zavar, ha úgy írok róla, hogy számomra az, annak arra van az ajtó.

A bejegyzés trackback címe:

https://fegyvertelen.blog.hu/api/trackback/id/tr3316466002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása