Biztosan vannak olyan embertársaink, akiket fizikai függőség köt okoseszközükhöz és elvonási tünteteik lesznek, ha nem használhatják. De most nem erről lesz szó, magamat ugyanis nem ebbe a kategóriába sorolom. Én teljesen jól megvolnék napokig a telefonom nélkül, érzelmileg egyedül a hozzám közel álló emberekkel való üzenetváltások hiányoznának, de azt gondolom, ez alapvető emberi társas szükséglet, nem technológiafüggő.
Viszont. Közben kapnék egy tucat emailt, amire nem válaszolnék, ha bárki el akarna érni, nem tudna, és én se tudnék senkit felhívni, ha valamit meg kell beszélni. Reggel nem kelnék föl időben, mert nem lenne ébresztő, ami szóljon, nem emlékeznék, ha valahova a megszokottól eltérő időpontban kell mennem, ha új helyre mennék, nem lenne Google térkép, ami megmondja, hova menjek, vonatjegyet vagy telekocsit is telefonról rendelek és ha már itt tartunk, az se mindegy, mennyi pénzem van, a netbankot is a telefonomról nyitom meg.
Telefonfüggő vagyok tehát, abban az értelemben, hogy ahogy a technológia fejlődésével egyre több és több szolgáltatást integráltak bele abba az egy kütyübe, úgy szépen lassan elkezdtem én is ezeket kihasználni, míg nem eljutottam odáig, hogy az életem szervezésénél lassan szinte egészen erre az egy eszközre támaszkodom, ami ha kiesik, akkor minden borul. Pedig egyáltalán nem ismeretlen dolog, hogy kiessen, betörhet a kijelző, tönkremehet az akksi, és még egy tucat dolog történhet vele, ami miatt szervízbe kell vigyem, ott kell hagyni pár napra, de elég csak hogy otthon felejtsem a töltőm és napközben lemerüljön.
Ebben az esetben tehát rám nem úgy kell csupán gondolni, mint akinek kiesett az életéből egy eszköz, a telefonja. Hanem úgy, mint ha száz évvel ezelőtt egy embernek egyszerre romlik el az ébresztőórája, megy tönkre a vezetékes telefonja, veszti el a határidőnaplóját, lopják el a számítógépét, veszik el a térképe, és még sorolhatnám.
Persze erre ismerőseim gyakran mondanak egy csomó dolgot, ami pótolható, és ez igaz is. Többféle ez is, vannak, amik csupán alternatívák, és valóban pótolhatók, lehet vonatjegyet venni az automatában például, van, amit kis energia- és pénzráfordítással pótolni lehet vész esetére, vehetek határidőnaplót, hogy oda is fölírjak mindent, vehetek ébresztőórát, stb. Ugyanakkor ha belegondolunk, mennyi mindent használunk minden nap az okostelefonunkon, szinte lehetetlen mindenre “analóg” alternatívát beszerezni, ha normálisan szeretnénk pótolni, akkor a GPS-től a PDA-ig megvásárolandó dolgokra egy kisebb vagyont elkölthetünk, hogy pótoljunk egy kieső eszközt (így már mindjárt nem tűnik olyan soknak a csúcsmodellek ára sem).
És vannak, amiket csak egészen körülményesen lehetne pótolni, ilyen például a netbank, amibe ha asztali gépről lépek be, akkor is kell hozzá telefon. Én a QR-kódos verziót használom, ami a telefonom ujjlenyomat-olvasójával azonosít, kifejezetten kényelmes, rá is szoktam, de ha nem ez van, akkor is kell SMS-kód, szóval a telefon tudtommal nem megúszható. Ha nincs telefon, mehetek egy sajátbankos ATM-hez egyenleget csekkolni és mehetek be a bankba pénzt utalni. Régen azt mondták, hogy a telefon egyre nagyobb hányadban váltja ki a számítógépen végezhető tevékenységeket, mára pedig már megfordult a dolog: a telefonon elvégezhető dolgok egy részét meg tudom csinálni számítógépen is.
