Sok mindent felforgattak az utóbbi időben az internetes kommentek. Azokról a hozzászólásokról beszélünk, amelyeket az olvasók írnak vagy internetes újságok cikkei alá közvetlenül vagy a lapok Facebook-oldalára az egyes cikkeket közzétevő bejegyzések alá. Új helyzeteket hozott ez jogászoknak, marketingeseknek, és persze nekünk, újságíróknak is.
Számunkra ez elsősorban azt jelenti, hogy tisztelettel, de a helyén kezeljük őket.
Tisztelettel, azaz nem tiltunk le gyakorlatilag mindenkit, aki valamilyen fajta ellenvéleményt fogalmaz meg a cikkeinkkel kapcsolatban. Főleg úgy nem, hogy először az oldal kezelőjeként, az oldal nevében vitába elegyedünk vele, majd egy ponton túl kényelmesebbnek tűnik a kitiltása. Pláne úgy nem, hogy közben a főszerkesztőnk a konkurens lap cikkei alatt személyeskedő humorosnak vélt kommenteket ír a másik lap újságírójáról, akiről ráadásul úgy írnak lejárató cikket, hogy ahhoz nem csak hogy őt nem kérdezik meg, de konkrétan le is van tiltva a lap komment szekciójából, így hozzá szólni sem tud a róla szóló, őt elsősorban pitiáner eszközökkel, a személyében támadó cikk-szerűséghez. Pláne nem tesszük mindezt úgy, hogy a cikkünkben azzal érvelünk ellene, hogy amit ír, azzal néhány, általunk idézett kommentelő nem értett egyet.
A kommentelők véleményének szabad kifejtése tehát fontos, mert kimutatja a lap nyitottságát, megmutatja, hogy a portál élő, a helyben lakókért van és fontos neki a sokszínűség, a tapasztalatok összegyűjtése. Viszont nem is szabad túlértékelni azokat.
Az ilyen megjegyzések nem többek mint egy névvel, vagy név nélkül az újsághoz beeső olvasói levél vagy telefonhívás. Hasznos lehet mondjuk arra, hogy megnézzük, milyen hangulatban vannak a városunk lakói, mi foglalkoztat mostanában sokakat, bizonyos munkát végző emberek hozzászólása önmagában hír, de egyébként ha egy értesülést nem tudok megfelelőképp bizonyítani, az, hogy páran, de akár pár tucatnyian kommentekben hasonlókról számoltak be, önmagában még nem számít hiteles forrásnak, maximum meg nem erősített olvasói információknak.
Ami persze nagyon fontos és értékes kiindulási alap, de nem szabad ennél többet belelátni, és ehhez képest veszélyes túlértékelni. Az így kapott információkat ha további tényellenőrzés nélkül adjuk közre, könnyen lyukra futhatunk. Hétről-hétre egy, egyébként jelentős részint állami hirdetésekből finanszírozott nyomtatott kiadványban oldalakat szentelni annak, hogy kommentelők a közösségi oldalakon egyes csoportokban miről miket írnak, és gyakorlatilag állandósítani ezt az újság egyik rovataként, az pedig azt gondolom, hosszú távon erodálja az újságírói szakma hitelességét, amely a web 2.0 korában jelentős részben már nem csak az információk összegyűjtése, hanem annak ellenőrzése is.
És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. A kommentek fontosak, de a szakma ott kezdődik, amikor akkor is az igazat írod, ha az a többségnek adott esetben nem tetszik. Csúnyán hangzik, és a demokrácia működési korlátait is felveti, de alapvetően a tények egzakt dolgok, nem változtatja meg őket a többség véleménye. Ahogy újságíróként a tényeket kell higgadtan, árnyaltan és a szakma szabályai szerint kezelni, nem a közönség aktuális véleményéhez-hangulatához kell igazítanom magam. Az újságírás ezért egy szakma. Minden más esetben feloldódunk a tömeg lelketlen masszájában, és egyébként mások által leszünk irányítva, azok által, aki a többségre valamilyen formában hatást gyakorolnak.
Ezt érdemes szem előtt tartani, és aki erre adott esetben a figyelmet felhívja, igyekszik témákban árnyalt cikkeket írni, azt pedig nem megpróbálni primitív eszközökkel lejárani, például a fent ismertetett forgatókönyv szerint.
