Szabadnak lenni nehéz. Sokkal könnyebb a posztkádárista állam gyereksorban tartott alattvalójának lenni, ahol a rezsi is politikai kérdés.

Illusztráció: The New York Public Library (Unsplash)

Mi a szabadság? Tegnap, amikor lementem a közeli diszkontba kajáért, két kisgyerek játszott a téren, azt kiabálták, szabadság. Az, hogy elmehettem vásárolni, is egyfajta szabadság, hiszen most este hét óra után nem tehetem meg. Két banális és hétköznapi dolog, amely jelentheti a mindennapokban a szabadságot.

De nyilván más a szabadság annak, aki élt abban a rendszerben, ahol jött a fekete autó és ahol nem mondhattad el a saját véleményedet. És nyilván más nekem, aki a világot megismerve kívánnék nagyobb egyéni mozgásteret.

Mert ma is megsértik a szabadságunk, gyakran idehaza az egyre nagyobb autoriter hajlamokkal vezetett állam, ahol azonban az ellenzék sem áll ki következetesen a minél nagyobb egyéni szabadság mellett, a vita inkább csak arról folyik, mit tiltsunk be. De a szabadságunkat megsértheti egy techcég is, abszurd módon, hiszen ő épp a piac és a vállalkozás szabadságának lehetőségével élve tart ott, ahol most tart.

Mivel ilyen sok mindent jelent a szabadság, ennyire függ a személyes élményektől, ezért definiáljuk! Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy a szabadság a lehetőség a felelős döntések meghozatalára. Nekem jobboldali liberálisként a szabadság a legszorosabban az egyéni felelősségvállaláshoz kapcsolódik. Nem biankó csekk, hogy minden jó lesz, de az út, a lehetőség, hogy megteremtheted magadnak a boldogulásod anélkül, hogy ebben folyamatosan akadályoznának.

Szabadnak lenni nehéz. Sokkal könnyebb a posztkádárista állam gyereksorban tartott alattvalójának lenni, ahol a rezsi is politikai kérdés. Ahol a fizetésünknek a jelentős részét azért állam bácsi osztja be, mert azért ahhoz mégsem vagyunk elég felnőttek, hogy az igazán fontos dolgokról - például az egészségügyi ellátásunk - magunk gondoskodjunk. Ez egyébként rímel az Instagram és a fogyasztói társadalom tét nélküliségének a világára, amelynek mai napig virágzó pótcselekvés-terméke a kultúrharc a valódi kérdések megtárgyalása helyett.

Viszont valódi kérdéseket tárgyaltunk tegnap az Eleven Emlékmű online beszélgetésén, ahol a liberális nemzetképet boncolgattuk. Ilyen kérdések felől indultunk és eljutottunk a címben jelölt dilemmáig, érdemes megnézni, illetve az általuk szervezett későbbi beszélgetéseket is követni. A rendezvényen Béndek Ábrissal beszélgettünk, illetve a nagyon remek aktív közönséggel, Ábrissal felvettünk egy videót is a témában, az is hamarosan kikerül.