A Diákvagyok Mozgalom közleménye:

„Szóval lenni kell egy csoki Jézusnak
Hogy jobban érezzem magam belül
Lenni kell egy csoki Jézusnak
Ne maradjak kielégületlenül”

(Tom Waits: Csokoládé Jézus, Krusovszky Dénes fordítása)

Tom Waits 1999-es dalában tökéletes társadalomkritikát állított az önimádó kamuvallásos és kamuértékeket behazudó képmutató hipokritáknak, akik szeretnek a rivaldafényben tetszelegni kényelmes erkölcsösségüket fitogtatva. Aki nem ismeri, mert mondjuk hozzám hasonlóan kétéves volt, amikor ez a remekmű megszületett, mindenképpen guglizzon rá, ha másért nem, a megafonos kezdés valami csodálatos, tényleg.

Talán szakmai ártalom, de most, amikor éppen az általunk szervezett tüntetést eltérített, de a hozzá csatlakozó diákokért felelősséget nem vállaló Ziggy, azaz Rékasi Zsigmond által okozott probléma megoldására gyűjtünk, sajnos rontja a mű élvezetét számomra, hogy nem tudom nem összekötni a kettőt. És miután a szervezők, és személyesen én is több alkalommal lényegében addig álltunk ki mellette, ameddig csak lehetett, én személy szerint még a második tüntetésen is javasoltam felszólalónak, csak miután az elsőn arra buzdította a diákokat, hogy „ne menjenek haza”, a többség nem merte bevállalni, miután a HírTV-ben azzal kezdte interjúját, hogy voltak velem vitái, és tiszteli a Független Diákparlament munkáját, de kevés, és valami meg nem nevezett többre van szükség, úgy érzem, nekem is van lehetőségem elmondani a véleményem.

A cél közös. Akkor mit elégedetlenkedek, fogjunk össze, írja az egyszeri kommentelő, csak aki már életében dolgozott öt percnél tovább bármin hús-vér emberekkel, az tudja, hogy ez nem ennyire egyszerű. Azt gondolom, sokféleképpen lehet egy célért küzdeni. Van, aki tüntetést szervez, van, aki adakozik, más újságcikket ír, megint más benyújt egy javaslatot a parlamentbe, amit megint mások napirendre sem vesznek (ez utóbbi nem tartozik a célért való küzdés halmazába). Ezen módok sokaságába azonban nem sorolom be azt, ami történt.

Amikor valaki a mások által sok munkával megszervezett békés és a tömeg miatt hatásos demonstrációt eltéríti, az eltérített diákokat nem tájékoztatja, nem vállalja föl, hogy ő egy be nem jelentett tüntetés vezetője, csupán üvölti a Facebook-live-ba, hogy „ellenállás”, majd utólag közzéteszi véleményét, hogy a hivatalos rendezvény mennyire lapos volt, az nem radikalizmus, nem saját módszer, az semmi. Most hagyjuk is, hogy minden eltérített diák a mi nagyon lapos és erőtlen rendezvényünkre érkezett, hagyjuk azt is, hogy semmi konkrétumot nem tudott mondani, mi lenne a nagy alternatív világmegváltó módszer, a nagybetűs Módszer. Azt is hagyjuk, mekkora felelőtlenség volt a fent leírtak szerint magukra hagyni a diákokat.

De a lényeg az egész kommunikációja. Amikor ez után a mi hátunkon, és az eltérített diákok hátán körbehaknizza a médiát, és élő adásban játssza a mártírt. Miközben mi éppen az általa okozott problémát igyekszünk megoldani, és gyűjtést szervezünk az egyébként persze a legmagasabb birsággal megbüntetett diákoknak, addig ő a HírTV stúdiójában ecseteli, hogy mennyire el akarja nyomni „a” hatalom. Ezt a jelenséget nyugodtan nevezhetjük tehát Waits-i mintára csokipetőfizmusnak, ami a fotelforradalmárság továbbfejlesztése, a hírtévémártírság. De a csokipetőfizmus jobban hangzik.

A felelősségvállalás teljes hiánya mellett sütkérezve a rivaldafényben önmagamra irányítom a figyelmet, miközben a problémát, amit okoztam, nem vállalom fel, az majd megoldódik valahogy. „Mindenkinek kikötődött a csipőfűzője”, ugye? „Szellőztettétek a kukákat”. Ez egyáltalán nem szellemes, és nem is ironikus. Ez olyan cinizmus, ami jelen esetben megengedhetetlen. Ha ugyanis Ziggynek akkor lett volna annyi vér a pucájában, hogy ha már kérésünk ellenére eltérít egy kis diáksereget, felvállalja, hogy ez egy be nem jelentett villámcsődület, csak ő kapott volna egy kisebb összegű birságot a bejelentés elmulasztásáért, a diákok igazoltatása, a rendőrgyűrű, és az ötvenezres birságok megúszhatóak lettek volna.

Amilyen jól hangzik a rá jellemző szó, olyan káros ez, lassan azt érzem, az ilyen személyek többet tudnak nekünk ártani, mint a kormánymédia lejáratási kísérletei, melyeken már az intelligensebb kormánypárti szavazók is csak nevetnek. Jelenleg kétmilliónál jár a gyűjtésünk, közben a TASZ is beleállt, lesz fellebbezés birságenyhítésért. Ha sikerül, mindenképp, ha nem, talán akkor is ki tudjuk majd így fizetni az összeset. Mi, laposan, és erőtlenül.

Valójában a csokipetőfik szépen lassan elolvadnak, lefolynak a hírtévé képernyőjén, és helyüket átveszi a békés, jó hangulatú, de immáron legyőzhetetlen tömeg.

Teljes értetlenséggel meredtem a telefonomra, amikor néztem az egészségügyis tüntetésen Nagy Blanka Független Diákparlamentes képviselőtársam beszéd közbeni leküldését a színpadról. Ismerem Blankát, remek szónok, amennyit a videóban hallottam a beszédéből, az is találó volt és frappáns.

Politikamentes tüntetés azért nem létezik, mert, ha tüntetsz, az maga a politika.

Pártpolitika-mentes lehet maximum, ám ez nem sérült azzal, hogy Blanka megnevezte szónoklatában az egészségügyért is felelős humáncsúcsminisztert, és a magyar kormányfőt. Végső soron az egészségügy teljesen valós és jogos problémafelvetései a társadalmi nyomáson és a média nyilvánosságán keresztül is akár, de kikhez kell, hogy eljussanak, ha nem hozzájuk, akik a döntéseket meghozzák?

Semmi értelmét nem látom ezt a nyilvánvaló tényt nem kimondani egy demonstráción „politikamentesség” címén, ez egy értelmetlen hazugság, ahol leginkább önmagunknak hazudunk, hiszen mi másért rendezünk tüntetést valaminek a borzalmas állapota miatt, ha nem azért, mert azt szeretnénk, hogy a politikai döntéshozók változtassanak a fennálló helyzeten?

Egyébként is csak a legvégső esetben tehet olyat egy tüntetés moderátora, hogy megvonja a szót egy felszólalótól, hiszen ez megalázó, és ez egyben a szervezők inkompetenciáját is mutatja, hiszen nem egyeztették le előre normálisan a felszólalásokat. Ez a helyzet pedig egyáltalán nem volt olyan súlyos, hogy ez indokolt és arányos lett volna.

Mát javasoltam szervezőtársaimnak, hogy a következő diáktüntetésen, ahol természetesen van lehetőségünk általában egyéb, a diákságnak fontos problémákat is megfogalmazni, Blanka mondja el ezen beszédét, mi ugyanis nem fogjuk cenzúrázni. Talán ezért is vannak nálunk több mint tízezren, náluk meg pár százan. 

Szegeden tartott sajtótájékoztatót három jeles államférfi. A gondosan legerrymanderingelt kettes körzet várományosa, B. Nagy László, az eddig minden alkalommal elvesztett egyes körzet üdvöskéje, Bartók Csaba, akit vagy tényleg minden mindegy alapon dobott be a Fidesz, vagy annyira hisznek „taónemközpénzia” sportos és egészséges világában, hogy gondolták, a volt kézilabdás hátha kiüti a szoci Szabó Sándor kezéből az egyes evk-t, valamint a Párt kommunikációs igazgatója.

Bartókot, akit a helyi ellenzéki rossznyelvek szerint csak azért mértek magasra ismertség terén a jelöltésége bejelentése előtt, mert az emberek azt hitték, Bartók Béla leszármazottja, és nem merték azt mondani, nem ismerik, most politikai szűzként igyekeznek eladni, ami, ha azt nézzük, hogy 12 éve már egyszer elindult önkormányzatin a Fidesz ellenében is Felsővárosban, csalókának tűnhet, de a maga akkori kemény hetvenhat szavazatával végül is közzel-hellyel áll a szüzesség kék kesztyűvel.

Melléjük állt még be harmadiknak Hidvéghi Balázs, ami némileg jelzi, hogy megújított, lecserélt, leváltott helyi Fideszre még mindig nem nagyon mernek egy országosnak szánt sajttájt (értsd: a központból kapott papír felolvasását) sem rábízni. Mondjuk nem olyan egyszerű ez, mint hinnénk, a Fidelitas-elnök Böröcz Lacika is csúnyán belebukott abba, amikor meg akarta „citálni’ a milliárdosok bajszát, inkább SOS be is tolták az országos listán parlamenti várományosnak, csak ne tájékoztassa bele magát több kínos internetes mémbe.

Egyúttal ez azzal is jár, hogy a helyi független, vagy nem független, de kormánykritikus sajtó megmaradt részét már meg sem merik hívni, így, ha a Szeged Tévé a Retek utcai panelek alatt tartott eseményről hírt adna, akkor az Echótól kell elkérnie a már addigra bizonyosan elemzett felvételeket, de a Délmagyarnak is hiába lett időközben párthű vezetése, Bartók Csaba szépen cenzúrázott Facebook-oldaláról kellett fotókat leszednie, országos sajtódíjas fotós ide vagy oda.

Nos, itt amellett, hogy egy félremagyarázott idegenekkel kapcsolatos kutatás miatt egy fél mondattal rögtön sikerült magukra haragítani az egyetem szociológia tanszékét, a menekültektől való rettegés aktuális epizódjaként Hídvéghi a következőt nyilatkozta: „Karácsony Gergely megbízásából Vágó Gábor már elkezdte összeírni a Magyarországon üresen álló lakásokat. Hozzátette, Karácsonyék már évekkel ezelőtt azt javasolták, hogy üres laktanyákba kellene a migránsokat beköltöztetni.”  Most azt hagyjuk, hogy ezt akkor mondták, amikor konkrétan itt voltak a menekültek, és a kormány is a megoldást kereste, hol helyezze el őket, valamint, hogy Vágó és Karácsony nem csak nem egy pártban vannak, de a koordinációról sem nagyon akaródzik a megegyezés közöttük. De számoljunk egy kicsit!

A KSH 2011-es népszámlálási adatai szerint Magyarországon 3 912 429 lakás található, amiből amúgy 477 873 tényleg nem lakott. Nos, ahhoz, hogy Vágó ezeket megtalálja, akkor, ha Karácsony Gergely decemberi szocialista színre lépésekor elkezdte a munkát, akkor egy nap híján öt hónapja, azaz 121 napja van eme nemes feladatra. Eszerint naponta hozzávetőlegesen 32 334 lakást kell szemléznie, tehát óránként 1347-et, azaz percenként 22 lakásról kell megállapítania, hogy ott hány migráncst helyezhetünk el a maffiabaloldal hatalomra kerülése után, és a brüsszelita/ENSZ-ita Soros-tervnek való behódolásunkat követően. E szerint egy lakásra kevesebb mint egy másodperce jut, ráadásul így is marad még pár, mert a kerekítésekkel nagyvonalú voltam, mint EU-s pályázat-elbíráló a százalékokkal.

Mindez tehát azt jelenti, hogy ha ezt a bravúros feladatot teljesíti, akkor a számításaim alapját adó népszavazás józan felmérésére legközelebb mindenképpen Vágót kérik majd fel. Az újságírói etika szabályai szerint gondolom, most meg kellene őt is szólaltatnom, megkérdezni, hogy áll az összeírással, de a fentieket nézve nem zavarnám, hiszen minden bizonnyal nagyon elfoglalt.

2017. febr. 11., 03:50, Igazmondó.hu

Születés, létfenntartás, utódnemzés, halál – vajon alapvető lételemeink közül melyik a legnagyobb üzlet? Nem messze Valentin-naptól az ember a harmadikra tippel, de igazából ehhez már tényleg kellene egy kemény (gondolatminisztériumos) felmérés, mert nehezebb dolgom van a listával, mint a demokratikus ellenzéknek. (Az abszolút favorit, persze a párjukat és Nemzetünk őrzött kilincses Megmentőjét is szerető szerelmeseknek kötelező ajánlat a felcsúti kisvasútra.) Vélemény.

Na, azt ugye nem gondolta senki, hogy pont a nyereg alatt puhított nemzeti érzés nem kerül teszkós árcímke alá.

Ráadásul ez a legerősebb, hiszen ha nem ízlik mondjuk a Csíki Sör, akkor már egyenesen nemzetáruló vagy, ha neadjatyaúristen Heinekent ittál tegnap este, akkor pedig legyél szíves emigrálni a könnyűdrogok otthonába. Na, de a PR és a Karaván® halad. Hetek óta tele van a sajtó velük, ennyi reklámfelületet az egyébként félig holland tulajdonú cég az életben nem tudna kifizetni, ráadásul most már a politika is beállt mögé.

Na, de vegyük végig, mi történt. Volt egy helyi sörgyár Erdélyben, amit felvásárolt a Heineken az ő Cuic Premium márkájával együtt. Pontosan úgy, ahogy tette a Brau-Unionnal Sopronban, és azóta is megállás nélkül nyomja a reklámokat, hogy „hozzánk tartozik”, „Magyarország, én így szeretlek”, stb. Ergo pont ugyanazt a nemzetérzés-bizniszt gyakorolja, amit Székelyföldön egy három éve behozott sörrel lenyúltak előle. (Legyünk igazságosak: oké, hogy ötszáz éves hagyományok, de akkor is ott a Heineken volt előbb.) Aki tehát most érthetően ideges, hiszen a népnemzeti PR nagy erőforrás, és ha jól csinálják, szinte nemzeti üggyé válik, hogy szombat este milyen sörtől rúgjál be.

Kicsit olyan érzésem kezd lenni, mint a politikai CBA-bojkott idején, amikor Bayer Zsolt arra buzdított mindenkit (LOL), hogy vásároljanak ott (x), a Népszabadságban (amikor még volt Népszabadság, a Liszkay-Mészáros-féle „gazdasági indokok” előtt) pedig megjelent egy véleménycikk, amely leírta, hogy normális országban ott vásárol az ember, ami közel van, rendesek az eladók, stb. Na, ja.

Szóval én személy szerint – kövezzetek meg érte – de valami ilyenhez tartanám magam, a többi erős PR-fogás. Én például a barna sört szeretem, Csíkiből még (!) nem kóstoltam, de urambocsá’, Soproniból kifejezetten kedvelem. Ja, amúgy ott is magyarok dolgoznak.

Válasz a 777 blog A házasság előtti szex 16+1 romboló hatása c. cikkére

1. Diszkrimináció

Az, hogy olyan velem született, megváltoztathatatlan és akaratom ellenére is létező tulajdonság, mint a szexuális orientáció dönti el, hogy házasodhatok-e vagy sem, függetlenül a transzcendencia-hitem lététől, nagyjából olyan, mint ha a 180 centi alattiak nem vehetnének lakást, vagy a kékszeműek nem vezethetnének autót.

2. Válás tilalma

Azzal, hogy megtiltjuk és erkölcsi vétségnek tekintjük a válást, nem a jó házasságok egyben tartását segítjük, hanem a rosszak lezárását akadályozzuk. A válás egy végső, kényszermegoldás arra az esetre, ha egy kapcsolat nem működik. Sokkal jobb, mint benne maradni egy mérgező, adott esetben akár fizikailag is bántalmazó kapcsolatban, egyúttal új esélyt ad egy új kapcsolatra, amelyben az ember tényleg megtalálhatja a boldogságot.

3. Kizárólagosság

Azzal, hogy tiltja a házasság előtti szexet, nagyon konzervatív felfogás szerint az együttélést is, az egyház privilegizál és saját szabályrendszerének, és egyéb, köztük anyagi vonzatainak teljesítéséhez köt alapvető emberi szokásokat. Ráadásul míg anno a gyermek felneveléséhez tényleg szükség volt egy ép egész családra, így valamennyire magyarázható volt ez a tilalom, a fogamzásgátlás elterjedése óta csupán dogmatikus, teljesen kiüresedett és értelmetlen szabály. (Arról most nem beszélve, hogy az egyház érthetetlen okokból tiltja a fogamzásgátlás szinte minden értelmes formáját, amit persze a hívők nem tartanak be, de ez okoz olyan gondokat pl, hogy leállítják az óvszerosztást vírusokkal sújtott afrikai területeken, ezzel segítve a HIV terjedését.)

4. Vallási diszkrimináció, ateofóbia, csúsztatások

Nagyon sok esetben, ha az egyik fél vallásos, a másik nem az, vagy nem ugyanolyan. De mindkét fél egész családja bizonyosan nem. Ennek ellenére az egyházi esküvő bekényszeríti egy adott felekezet vallásos szertartásának keretei közé a família apraját-nagyját, borzasztó kínos helyzetbe hozva a más vallásúakat, ateistákat, agnosztikusokat, hogy ott aztán olyan mondatok hangozzanak el, mint hogy „a katolikus egyház tanai szerint fogom nevelni a gyerekeim”, ami mondjuk az egyik fél más vallása esetén vagy aránytalan önfeladás, vagy egyszerűen nem igaz.

5. Gyerekcentralizáltság

A házasság célja nem a gyereknemzés. Gyermeket nemzeni házasság nélkül is lehet, és van boldog házasság gyerek nélkül is. Vagy tudatos döntésből, vagy mert nem tudnának a születendő gyereknek anyagilag megfelelő életkörülményeket biztosítani, vagy mert a nő terméketlen. Ezzel szemben az egyház leegyszerűsítő, felületes és dolgokat összemosó álláspontja másodlagosként kezeli a gyermektelen házasságokat, ami mindenképpen frusztráció és érzelmi manipuláció a házas és házasulandó pároknak.

„Szociális demokrácia 10 pontban” – ígéri Karácsony Gergely „miniszterlenök” (sic!) abban az alig háromezer megtekintéssel és letiltott komment szekcióval rendelkező 57 perces (!) YouTube-videóban, amely akkor fogad bennünket, ha a Népszava online felületén lévő MSZP-s bannerre rákattintunk. Ugyan alatta van némi próbálkozás a pontok rövidebb összefoglalására, de az az elborult politikafüggő ínyenc, aki komolyan végignézné a pontokat, vélhetően örül, hogy csak tíz van belőlük.

Nyilván a pártban egy grafikus rettenetesen kreatívnak érzi magát eme csodás hirdetések megalkotása után, és a világ legnagyobb ötlete volt, hogy az MSZP és a PM színvilága közösen épp kiadja a trikolórt, hogy aztán rendkívül hitelesen követeljen változást, márpedig most. Zseniális. Arany Oroszlánt neki!

Pont olyan erőtlen, hiteltelen, koncepció és vízió nélküli ez, mint az egész magyar ellenzék.

Ugyanezt a remek hirdetést láthatjuk már egyre több helyen, sok helyen az LMP és néhol az Együtt hirdetéseivel együtt abszurd módon közvetlenül a kormány és a Fidesz hirdetései után legördülve a felületváltós óriásplakátokon (elvégre szükség is van rá, a rendkívüli választéknak alig jut ugye felület), mivel a fideszes plakátcégek miután a Simicska-birodalmon túl gyakorlatilag leuraltak mindent, és rájöttek, hogy ennyi felületet még ők sem biztosan tudnak kitölteni, tessék-lássék némi alamizsnaként odavetettek valamennyi plakáthelyet az ellenzéknek is.

Ott van még az LMP, amelyről a köztéri plakátokról semmit nem tudunk meg azon túl, hogy a miniszterelnökét Szél Bernadettnek hívják, és láthatunk róla egy képet is, hogy ha szembejön velünk az utcán, felismerjük. Mondjuk erre a Fidesz kerítésvágós plakátjai is jók, igaz, azon a pártok neveit nem tűntették föl. (A legszürreálisabb az, amikor közvetlen egymás alatt legördül két kerítésvágós, majd harmadiknak egy LMP-s Szél Bernadett arcképével.)

És akkor ott vannak, részben szintén egy váltós plakáton, de jól elkülöníthetően a Simicska-plakátok, amin lassan már egyetlen forprofit cégnek sem jut hely, hiszen végig ki van tapétázva a Jobbik most éppen zöld-fehér színezetű, kis változó szöveggel (mit kaptok, ha nyerünk), de egy kaptafára épülő plakátjaival. Nyilván itt is van a háttérben egy marketinges, akinek dagad a keble, hogy mekkora ötlet volt a néppártoskodás kampányát személyes névmásainkra felfűzni.

Fotó: 24.hu

És ott vannak a kormány kampányai. Egyszer a rendre a Facebookos kamuoldal-hálózatukon terjesztett posztokat idéző kerítésbontós (ami mögött egy Photoshop-maisternek duzzad a melle a büszkeségtől, mert újra talált kulcsgeneráló szoftvert, amivel ezt a remekművet legyárthatta a pártnak). Meg persze ugyanez kékben, amihez természetesen a Fidesznek semmi köze, ők, és a kormány ugyebár különálló entitás, hiszen másképp hogyan kampányolhatnának három éve közpénzen, társadalmi célúnak hazudva propagandájukat. Az üzenet persze csak véletlenül ugyanaz.

Állok plakátmagányomban telekocsim érkezésére várva a Népligetben a háromnál jóval több plakát között Budapest határában, és eltűnődöm. Elfog egy furcsa gondolat, és nem tudom ereszteni. Akármennyire hazugok a kormány plakátjai, hogy legszívesebben haza sem jönnék, hanem helyben beiratkoznék egy kisgépkezelői tanfolyamra, és markolóval helyből döngölném földbe az összeset, egy valami tagadhatatlan. Ez az egyetlen, ami valami tartalmat is rejt magában a grafikusok sziporkázása mögött. Igaz, nem magukról, hanem mindenki másról, és nem azt, hogy mi lenne jó, hanem hogy mi az, ami bizonyosan nem, de legalább rejt.

Karácsony print és online hirdetései legalább, ha a maguk suta módján igyekeznek pártjuk senki által el nem olvasott háromezer-hatszázötvenegy oldalas programját röviden összefoglalni, de a plakátok tényleg semmit nem állítanak. Az Együtt plakátjáról még megtudjuk, hogy Baranyai Krisztina a legesélyesebb ellenzéki erő a körzetben, később a Facebookon a Momentum állítja ezt magáról hasonló kontextusban, miszerint a legértékesebb ellenzéki szavazat listán, amit rájuk adunk le. Alapozzák e két kijelentést akármire is, elvégre nem statisztikusok, hanem politikusok, és plakátot írnak, nem doktori disszertációt.

Próbálok elgondolkodni, vajon most ennek így mi értelme. Aztán rájövök, hogy amúgy is semmi. Ha valaki komolyan a plakátok alapján akarná eldönteni, kire szavaz, az nagyjából olyan lenne, mintha valaki az Educatio alapján akar egyetemet választani. És hogy mennyire tudna eligazodni? Semennyire, nagyjából olyan lenne, mint a harmadik évadtól elkezdeni a House of Cards-ot, nem értene belőle semmit. Mondjuk, lehet, jobban is jár.

Beszéljünk egy kicsit az Origóról! Pardon, az Origo lassan három éve halott, szóval az azóta azonos néven a helyén futó valamiről (nekem így szerepel a könyvjelzőim közt), ami ugye először csak olyan tetszhalott volt a "nem politikai" alapú vezetőcsere, majd abszolút nyomás nélküli eladás után, majd szépen lassan egyre direktebb módon kezdte nyomni a NER kampányüzeneteit, míg nem eljutott oda, hogy GFG állandó rovatával már tényleg leplezetlenül a saját táborukhoz szólnak, némiképp elfeledve, hogy ez nem a Magyar Idők Online, hanem Magyarország méréstől függően első/második legolvasottabb hírportálja.

Ugyanakkor ennek ellenére az olvasottsága jelentősen nem esett vissza, látszólag az embereknek mindegy, hogy egy portál miniszterek közpénzszórásai után oknyomoz, vagy éppen egyenesen a propagandaminisztériumból kopipészteli ki az aktuális kampányüzenetet. (Ez a Heti Válasz friss számának sajtóról szóló cikkéből jól látszik, amelyet a sajtó nagy része szemlézett, viszont az abban lévő táblázatokat nem, pedig most az abban lévő számok lennének érdekesek.) Azonban néhány tényezőt érdemes figyelembe venni. Egyrészt hogy az Origónak sokkal kisebb a címlapos elérése független vetélytársánál, az Indexnél. A forgalom jelentős része a közösségi médiából és hírgyűjtő oldalakról származik. Például az egykoron Soros kebléből megszülető, mára már kissé elavult, de itthon még erősen magát tartó levelezőrendszer, a Freemail kiléptető oldaláról. A másik pedig hogy gyakran kimutatják: a közösségi médiában ha linkekre klikkelve cikkeket olvasunk, annak általában csak a tartalmára emlékszünk, arra nem, hol olvastuk.

Fotó: Index.hu

Bár konkrét adatom nincs rá, véleményem szerint ha végeznénk ezzel kapcsolatos felméréseket, az egyértelműen azt adná ki, hogy ennek az Origo-forgalomnak a nagy részét a nem politikai tartalmú cikkek adják, és a politikaiakra, tehát a propagandára is elsősorban az ott lévő linkeken keresztül jut el a felhasználó. Mondom, ez csak feltételezés, meg kéne mérni. (Mondjuk nem lesz könnyű amikor pl. a kormányközeli print lapoknak a példányszámát sem auditálják.) Az Origo ugyanis megtartva eredeti jellegéből valamicskét ilyeneket is tartalmaz, sőt, nagyrészt ilyenekt tartalmaz, ebben különbözik mondjuk a Magyar Idők Online-tól, amit ugyanúgy csak a politikafüggő ínyencek fogyasztanak, mint az MNO-t vagy a Népszava Online-t.

Az Origo ellenben, bár ugyanúgy pártlap, egy olyan pártlap, mely egyéb cikkeket is tartalmaz. Mondhatni a Fidesz-hírlevél mellékletként tartalmaz gasztro-rovatot, iPhone-tesztet, filmajánlót (már amikor), és nap lányát is a blog szekcióban. Ne legyünk elfogultak, az iPhone-teszt nem lesz fideszes, ezek ugyanolyan valid tartalmak a maguk műfajában, de nem szabad elfeljteni, hogy ez csak kísérője valami keserűbb, átadandó lényegnek.

Az egész tehát úgy működik, mint egy közepesen acetonos vodka, amit bekevertek egy jó nagy adag narancslével.

Ahogy egyre erősebb és rosszabb ízű az ital, egyre nagyobb mennyiségben kell hozzáadni a naracslevet, végső soron mennyiségben a naracslé lesz valószínűleg többségben. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az egész művelet célja végsősoron mégis a vodka szervezetbe juttatása. Ami után ne lepődjünk meg az ismert hatásokon.

Könnyen lehet, hogy a PestiSrácok.hu munkatársainak érdemes lenne Velkovics Vilmos kollégájukhoz fordulni egy kis szövegelemzési segítségért, ugyanis az alább rögvest ismertetett pár cikkükből arra a következtetésre juthatunk, hogy alapvető szövegértelmezési problémáik vannak. Illetve van még egy lehetőség, nevezetesen, hogy szándékosan hazudnak, de ilyet ugye nem is mernénk feltételezni ezen derék lap munkatársairól.

A történet azzal kezdődik, hogy a január 19-i diákdemonstrációra meghívtuk Balog Zoltánt, hogy jöjjön el, és hallgassa meg a diákok véleményét. Erre írt egy válaszlevelet, nagyjából azzal, hogy semmi gond, amúgy is ott az ODT (amúgy velük fogunk tárgyalni mellesleg az együttműködésről), ezért nem jön el.

Ezután a demonstráció után elküldtük a 12+1 pontunkat az Emmi email-címére, és vártuk a választ. Ami természetesen nem érkezett meg, ezért tartottunk a határidő lejártakor – január 31-én – egy villámcsődülettel egybekötött sajtótájékoztatót a minisztérium épülete előtt. (Ami amúgy nem tüntetés volt, ha tüntetést szervezünk, azon általában minimum négy-ötezren vannak, a PestiSrácokon kívüli média nagy részének ezt is sikerült megértenie, pl. mert leírtuk a sajtómeghívóban.)

Ez előtt néhány órával a PestiSrácok leközölte a már említett, a meghívást elutasító válaszlevelet (amit nem mi tettünk ki, bár, ha azt nézzük, hogy magán peranyagokat is csak úgy befúj a szél oligarchák lapjaihoz, akkor ez nyilván semmi), és úgy interpretálta, mint ha ez a 12+1 pontunkra adott válasz lenne, ami természetesen nem igaz, ez a levél konkrétan hamarabb érkezett, mint hogy a 12+1 pontunk egyáltalán bárhol elhangzott volna (amúgy is csak másnap délelőtt küldtem el végül az emailt.)

Ezt aznap meg is Írtam nekik, és nem sokkal a sajttáj előtt frissítették is a cikket, odabiggyesztették a végére ezt a cáfolatomat. Majd ezt követően eljöttek a sajttájra, ahol a lap munkatársa konkrétan a telefonján meg is mutatta, hogy megkapta a levelem, amit persze én már tudtam, hiszen ki is egészítették vele a cikket.

Itt olyan kérdéseket tett föl, hogy miért nem olvastuk fel Balog meghívást elutasító levelét a színpadon, amit megtehettünk volna, bár sok értelme nem lett volna. A lényeg, hogy ők is pontosan tudták, hogy ez a levél nem arra válaszol, és azt is, hogy már olvastam, hiszen reagáltam is rá, amit le is hoztak. Ennek ellenére a munkatársuk, miután sem diktafonnal nem rögzítette, amit mondtam, se nem jegyzetelt, leírta gyakorlatilag homlokegyenest az ellenkezőjét annak, amit mondtam. Úgy adták elő, hogy ott helyben engem „szembesítettek” a levéllel, amiről mindenki tudja, hogy nem igaz, aki megnézi, hogy mikor frissítették a lap előző rólunk szóló cikkét. E szerint ugyanis hamarabb jelent meg náluk a levél közlésére való reakcióm, mint amikor a sajttáj végén állítólag „szembesítettek”.

A másik egyértelmű csúsztatás az volt, hogy nem tartjuk fontosnak az ODT-vel való egyeztetést, de „páraknak már eszébe jutott”. Amúgy sem mondanék ilyet, semmi értelme, ráadásul minden lapnak azt nyilatkoztam le, hogy nyitottnak kell lenni az ODT felé, hiszen akkor már vártuk a válaszukat a megkeresésükre, ami végül pozitív is lett, ami fontos pozitív fejlemény (itt beszélek erről az ATV-ben még korábban).

Na, és ezek után eljutottunk most péntekig, amikor is folytattuk a demonstrációt, már sok ezres vonulással, és egy most még nagyobb tömeggel, ezúttal a Kossuth téren. Erről aznap megjelent cikkükben idézték a 12+1 pontunkat, majd ismét odatették a demóra meghívást elutasító Emmi-választ, mintha az a 12+1 pontunkra válaszolna, holott korábban náluk is megjelent, hogy nem. (Ez nem véleménykérdés, nem arról van szó, hogy leírták a sokszínűség jegyében, hogy szerintem nem arra válaszol, ez a levél konkrétan hamarabb érkezett, mint hogy elküldtük volna a 12+1 pontot.)

Most írni kéne helyreigazítási kérelmet. De nem tudom, hogy mit írjak. Elvileg tudniuk kell, hogy amit írtak, és amit átvett pl. a nyomtatott Magyar Idők is, nem igaz. Két lehetőség van tehát: a lap munkatársai vagy alapvető szövegértelmezési problémákkal küzdenek vagy szándékosan hazudnak az olvasóiknak. Nem tudom, melyik a rosszabb.

A Független Diákparlament a január 19-i fővárosi sok ezres diákdemonstráció után országszerte fórumokat tart, hogy minél több diáktársunk véleményét tudjuk összegyűjteni, és képviselni. Ennek egyik állomása lett volna Kecskeméten február 9-én, azonban több helyen is megfúrták rendezvényünket. Ennek ellenére a diákokat nem tudják elhallgattatni, február 20-án a Szövetkezeti székházban megtartjuk rendezvényünket, melyet gyakorlatilag megpróbáltak betiltani.

Rendezvényünket először az alapítványi Katedra Gimnáziumban tartottuk volna meg, ahol az igazgató is az ügy mellé állt, és jelezte támogatását. Majd a január 31-i, a kormánymédia által hazugságokkal támadott, Emmi előtti sajtótájékoztatónk estéjén késő éjszaka kapta helyi aktivistánk a telefont, hogy törölje az eseményt a közösségi médiából. “Felsőbb utasításra” az igazgató nem engedélyezhette a rendezvény megtartását az iskolában.

Következő helyszín a városi Hírös Agóra lett volna, ahol már terembérletet fizetve állapodtunk meg helybérletben - azaz csak állapodtunk volna, hiszen az utolsó pillanatban visszamondták, egy saját, magasabb prioritást élvező rendezvényre hivatkozva. Több helyszínen a független oktatásügyi rendezvényt azért nem látták szívesen, mert “politikai tartalmúnak” minősítették, illetve hasonló okokkal több iskola az esemény plakátjait sem engedte kitenni, valamint pár DÖK-elnök is távol akart maradni tőle, egyikük jelezte a szervezőknek, hogy szerinte “nem látnak eléggé a dolgok mögé”.

Kecskeméti aktivistáink folyamatos ellehetetlenítési kísérlettel nézett szembe, melynek során a többszöri kényszerű helyszíncserék által majdnem sikerült hiteltelenné tenni diákképviseletünk aktivistáit. De diákfórumunkat mindezek ellenére új helyszínen, jövő kedden fél négytől változatlanul megtartjuk, a 6000 Kecskemét, Katona József tér 18. alatt, ahová a sajtó képviselőit is várjuk!  

A február 23-i diákdemonstrációnkra pedig minden diákot, és szimpatizánst várunk, hiszen amilyen a ma oktatása, olyan lesz a jövő társadalma!