Vélhetően már írják a cikket Rogánék kiváló független újságírók arról, hogy Soros a Google-t IS uralva megfosztja amúgy tök nehezen összekapart hirdetési bevételeitől kishazánk kiváló entellektüel híroldalát, a 888-at. Ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy az idegesítő hirdetéseket irtó projekt áldozatai lettek:

Azaz egyelőre a legtöbbek által használt Chrome böngészőben nem jelenik meg semmilyen hirdetés a portálon. Bevallom, ritkán nézem az oldalt még a gépemen fenn lévő MediaBubble tool ellenére is (azért a mazochizmusnak is van határa), szóval nem tudom, mivel érdemelték ki, a kormányzati hirdetéseken kívül leginkább Google-reklámokat láttam az oldalakon, bár rémlik, mintha valamikor megjelentek volna a kommentszekció felett a kamuoldalakról ismert gif-es csodaszer-hirdetések. Amúgy a Google AdSense nem szanálta ki a domaint, szóval ha manuálisan visszakapcsoljuk, akkor az onnan kiosztott hirdetések azért megjelennek. Szegény 888, ha piaci alapon működne, most mekkora bajban lenne. Ja, amúgy sem élne meg soha a piacról.

Fotó: Fazekas István/HVG.hu

Megafonnal a vállamon, hátizsákkal, sárga mellényben, táblával a kezemben, felállva a metrókijáróra, ezzel őrületbe kergetve szervezőtársaim "de a HVG fotósa ezt kérte" - és igen, remek kép lett!

Viszont a transzparensemről többen jelezték, hogy nem mindenki értette, szóval kifejtem. Amikor másfél éve megszűnt a Népszabadság, akkor Németh Szilárd entellektüel rezsiman (aki csökkentett a rezsimen) lenyilatkozta, hogy ideje volt, hiszen a Szabad Nép volt az elődje. Igen ám, sok médiumnak volt vállalhatatlan elődje (mások meg éppen régen voltak csak vállalhatóak), de mi a mai Szabad Nép, azaz az egykori kommunista állampárti propagandának mi felel meg ma? - tettem fel a kérdést magamban, és így született meg a mém, amelyen az Origo, a 888.hu, a Magyar Idők, és a Lokál logóit szerkesztettem át "Szabad Nép"-re. 

(Csavar, hogy a 888 lekopizta a 444 által már sajnos rég elhagyott, de a kezdetekkor alkalmazott fejlécidézetet, amelyben jelenleg épp Soros "ellenzékeként" titulálja önmagát, és ide be tudtam illeszteni a "világ proletárjai, egyesüljetek"-et a szabadnépesített 888-logó alá.)

Most pedig, amikor a Népszabi után a Nemzet is megszűnt, és a tüntetésre nem jutott most más kreatív transzparens az eszembe, legyártottam hát ezt a mémet kinyomtatva, kartonra ragasztva.
Ennyi a sztori, ez a kép amúgy állítólag benne lesz a csütörtöki HVG-ben, és nyilatkoztam is nekik.

Most, hogy a Magyar Nemzet lehozta azt a cikkem, hogy végre be kéne már temetni az egymás közé mesterségesen lőtt árkokat, és a Népszava elvileg hamarosan leközli a civil hálós cikkem, következzen egy őszinte, nem print-kompatibilis, és nem túl arculatbarát vélemény a választás résztvevőiről, az ellenzéki pártokról. Szóval eddig őket, mint az kétharmad okozóit, nem nagyon ütöttem, és most ezt a hiányomat bepótlom. De induljunk a kályhától!

Nézed a Forbes kétoldalas illusztrációját egy rakás gazdag emberről. Dehogy nézed, azt az ezrest, amibe a lap kerülne, elköltötted egy flat white-ra a Starbucksban és egy menüre a Subwayben, hogy úgy csinálj, mintha nyugati életmódon élnél, felépítsd a díszleteit annak az életszínvonalnak, amelyet sosem fogsz elérni a magad keleti porfészkében, ahelyett, hogy megvennéd, hátha némi inspirációt nyersz, hogy majd egyszer talán megközelítsd. Messziről.

Ebben a kelet-európai szutyokban, az országban, amit elhazudunk, elcsalunk, letagadunk, ahol az utolsó pdf leadását is elkamuzzuk, ahol alig várjuk, hogy olyan pozícióba kerüljünk, ahol végre már mi is lophatunk, majd elnevezzük hazának, és kijelentjük, mennyire szeretjük. Hát a haza köszöni szépen, ebből a szeretetből kurvára nem kér.

De ha mégis megveszed, nézed, és látod rajta Mark Zuckerberget, aki az öltönyös faszik közt melegítőpulcsiban feszít egy kondigépen. És ezzel nyugtatod magad, amikor cseszel egy öltönyt felvenni egy hivatalos rendezvényre, bejárni órára, leadni a beadandót, felhajigálni magadról egy normális CV-t, akkor azt mondod, de hát a Mark Zuckerberg sem tartotta be ezeket, kurva laza, és a világ ötödik leggazdagabb embere.

Nem. Ha annak idején nem a Facebook, hanem mondjuk a MySpace jön be, és függ rá minden koravén tini, akkor Zuckerberg most ugyanolyan csórón szopna egy vidéki kolesz aulájában félrészegen, mint te. Meg Bill Gates se fejezte be az egyetemet, és tessék. Hát kurvára nem. Zuckerberggel példálózni olyan, min azt mondani, vannak, akik megnyerik a lottót. Rengeteg startup indul évente, több tízezer, és ebbe csak azokat számolom bele, akik tényleg jók, kiszórva belőlük, akik nem tudnak programozni, életképtelen a marketingjük, a flaticonról lopják a logót, mint én, comic sans betűtípussal írják ki a vécébe, hogy nem működnek, és imádkoznak hétvégén a sikerért.

Szóval csak a jók vannak több tízezren évente, és ennek a nagyrésze elbukik. Nagyobb esélyed van lottószelvény-kitöltés közben megdögleni, de ennyi erővel pontosan így példálózhatnál az újság mínuszos híreiben olvasott lottómilliomosokkal is. De. Mindig feldob, ha mások is balfaszok, igaz? Na, akkor figyelj.

A magyar ellenzék egy az egyben ilyen. Ahogy a normális programozói háttér, és a viszonylag életképes marketing a startupnál, úgy itt is megvolt a 70 százalékos részvétel a szavazáson. Emellett volt egy konkrét Zuckerberg, Hódmezővásárhely, ahol épp olyan szerencsésen álltak egybe a csillagok, hogy egy vállalható jelölt elvégezte a munka nagy részét az ellenzéki pártok helyett, majd beengedte maga mögé őket. Akik ezután azt hitték, hogy a koordinációnak nevezett varázsigével majd minden munka megspórolása, és minden életképtelenségük ellenére az egész ország Hódmezővásárhely lesz. És kurvára megdöbbentek, amikor nem lett az.

Most ezen a ponton mindenki olvassa el a Népszava ezen a linken elérhető riportját! Kész?

Ha te ebből azt a következtetést vontad le, hogy hülye seggarc vidékiek, akkor gratulálok, menthetetlenül elitista vagy, kérlek, soha ne foglalkozz politikával, és lehetőleg házasodj be egy alapból milliomos családba, és ki se tedd a lábad a pomerániai törpespitzeid mellől, mindenki jobban jár, te is, és a társadalom is.

Ha azt vontad le, hogy a köztévé és a többi einstandolt „forprofit” médium mennyire csicska a te pénzeden, akkor gratulálok! Ezzel már magad mögött hagytad a blog.hu komment szekció teljes csűrhéjét, bár még mindig nem teljesítetted túl egy átlag helyi lap csörög rovatába betelefonáló random politikafogyasztó júzer szintjét.

Ha ebből azt a következtetést vontad le, hogy a Fidesz a maga aljas és gerinctelen eszköztárával tükörleszerelősen elvégezte azt a munkát, nevezetesen, hogy szólt a vidékiekhez, amit az ellenzéki pártok nem, gratulálok! Neked van értelme politikával foglalkoznod.

Ebben az esetben, ha te véletlenül az MSZP és/vagy a DK tagja vagy, kérlek, kezdje el tervet kidolgozni, hogy lehetne a párt megszűnését a lehető leggyorsabban, és fájdalommentesen levezényelni. Amennyiben te a Jobbik tagja vagy, kezdj el gondolkodni azon, hogy tudjátok kivágni a párt nagyobbik részét, és előkészülni 22 után egy kulturált európai erős parlamenti ellenzéki szerepre. Amennyiben te az LMP vagy a Momentum tagja vagy, kezdj el azon gondolkodni, hogy tudtok a következő időben egyesülni, és hogyan tudjátok az ellenzék által eddig megspórolt, és igen, általatok tényleg jól elkezdett munkát pofozkodás és Macron bácsiék segítsége nélkül az elkövetkező két évben végig vinni!

Amennyiben eljutottál idáig, és nem vagy egyik pártnak sem a tagja akkor haver, sok sikert az elkövetkező négy évre, és kezdj el gondolkodni azon, milyen töményet szeretsz, mivel leöblítve. Csak kérlek, egyet jegyezz meg: a töményeket nem szabad keverni! Sose, az tényleg nagyon durva.

Az elkövetkező időben két fontos problémával kell szembenéznünk. Az egyik: az embereket meg kell győzni, hogy elsősorban nem az a politika, amit jelenleg annak hisznek, és amit nem tartanak annak, az viszont sokkal inkább az. (Ezt rögtön kifejtem.) A másik, hogy legtöbben úgy szavaztak az egyéni körzetükben, hogy nagyrészt ismeretlen, vagy kevéssé ismert jelöltek közül, leginkább az őket támogató pártokhoz való viszony alapján választottak.

Az elkövetkező négy évben országszerte a megszerveződni képes, józan gondolkodású helyi civileknek helyi Nolimpa-kampányokat kell létrehozni. Annak idején ugyebár egy akkor még civil szervezetként működő, és a színre lépésekor egyáltalán nem ismert csapat karolt fel egy fontos, és a helyieket érdeklő ügyet, majd népszavazást kezdeményezett róla. Ezt követően miután rengetegen csatlakoztak ehhez, az ellenzéki pártok is beálltak mögé, az ügyet sikerre vitték (az nem rajtuk múlott, hogy a hatalom gyáván megfutamodott egy igazi népszavazás elől), közben a népszerűségük is nőtt.

Sokak szerint, ha marad is a Fidesz kétharmada, ilyen ügyek végig vitelével egyrészt az állampolgárok által korlátozható a kormánypárt hatalma, másrészt a közbeszéd is tematizálható – végre nem a kormány propagandája által.

Valami hasonlóra lenne szükség helyben is. Mindenki a saját településén kisebb civil társaságokkal indítson el helyileg fontos ügyeket, sok esetben olyanokat, amelyekre a többség azt mondja, ez tulajdonképpen nem is a szó szoros értelmében vett politika. Lehet erről helyi népszavazási kezdeményezés, beadvány az önkormányzathoz, petíció egy vállalathoz, stb.

Ha sokan beállnak mögé, már két dolgot is sikerrel teljesítettünk: egyrészt tematizáltuk (legalább a helyi) közbeszédet egy, az ott élők számára fontos üggyel, másrészt visszaadtuk legalább egy ügyben az embereknek a politikát, ami alatt végre azt értettük, amit igazából jelent: a közös ügyeink intézését mindenki beleszólásával.

Ezt követően – és itt jön képbe a helyi politikusjelöltek megismerése – fel lehet ajánlani a pártok helyi jelöltjeinek, embereinek, hogy álljanak be a kezdeményezés mögé. Nem a párt központját kell megkeresni, hogy dobjanak egy sajtóközleményt az MTI-nek, hogy támogatnak, hanem a helyieket. Hogy álljanak ki, kapcsolódjanak be. Ezáltal egyrészt lebontható a fal a képviselők, és az elvileg képviseltek közt, az emberek beszélgetnek a politikusokkal, és vica versa. Ők megismerik, miket kellene képviselniük, ha tényleg a helyiekért akarnak tenni, mi pedig megismerjük a különböző pártok helyi aktív embereit, hogy a következő alkalommal már ne ismeretlen plakátarcok közül kelljen döntenünk.

Ezáltal egy olyan civil háló jöhet létre, amely egyszerre hozza közelebb és adja vissza az embereknek a politikát, és egyszerre aktivizálja, és hozza közelebb egymáshoz az embereket is. Hiszen ne feledjük: ilyen megosztott ország mellett az egyik feladatunk az emberek és a szekértáborok közti árkok betemetése, a politika visszafoglalása, és az apátiába süllyedt polgártársaink felrázása. Van rá négy évünk.

Dánffalvy Aurél "Én volnék a kormánypárti szavazó" c. bejegyzésében felhozott, a kormánypárt maradása melletti érvekre szeretnék most reagálni.

1. Családom van, 4 gyerekem. Féltem az adókedvezményemet. Megvetsz érte, ne tedd! Ki bízhattam volna, hogy nem bont vissza mindent, csak a rohasztó korrupciót!

Igen, van adókedvezmény, ami önmgaban nem rossz, és leszámítva, hogy diszkriminatív, hiszen nem mindenki számára elérhető, van is értelme, nem hiszem amúgy, hogy az ellenzék el akarta volna törölni, maximum átalakította volna, Karácsony például mindjárt alapjövedelmet szeretne, amellyel helyette magasabb összeg szerepelne. (A korrupció lebontása nagyon fontos, de nem feltétele a családi támogatások megvonása, sőt, ha jól csináljuk, akkor az elfolyó pénzek megspórólását lehet erre is fordítani, hiszen ez egy prioritást jelentő kiadás minden állam számára.)

Ugyanakkor a kormány családbarát intézkedései azért más fénybe kerülnek, ha például azt nézzük, hogy az egy kulcsos adó Európa legmagasabb ÁFA-kulcsa mellett mennyi pénz marad a szegényebb, és mondjuk csak egy vagy két gyereket nevelő családok kasszájában. 

2. Élő hitű keresztény vagyok. Hogy a Fidesz és a kereszténység az két dolog? Tudom. Soha a történelemben nem tett jót az egyháznak a hatalom halálos ölelése. Még is? Ki biztosított arról, hogy támogatja gyerekem egyházi iskoláját és az iskolai hitoktatást? Az ellenzék! Ne viccelj! 

Ha az a cél, hogy minden gyermek számára lehetőségként fennálljon az egyházi fenntartású oktatásban való részvétel, akkor egyetértek, álljon. Ha megnézzük a Jobbikon kívüli összes ellenzéki párt által elfogadott oktatási minimumot, csak arról írnak, hogy az egyházi iskolákban se legyen szegregáció (máshol se), és ne kapjanak náluk kevesebb forrást az állami iskolák. Ezek alapján nem tűnik úgy. mint ha meg akarnák szüntetni őket.

Egyébként a jelenlegi kormány által bevezetett hit- és erkölcstan minden félnek rossz, nem csak a diákoknak, akiket megbélyegez, hiszen vallások szerint osztja szét őket, és nem csak azoknak, akik azon 158 településen laknak, ahol csak egyházi iskola van, így oda járni kényszer és nem választás. Az egyházak számára is hátrányos, hiszen rendkívül nehézkes megszervezni a hittanoktatást az órarendekhez igazítva, emellett ellehetetleníti a plébániai közösségeket is. (Ezt nem én mondom, hanem például Hodász András katolikus pap mondta a 777 blog egyik rendezvényén: „Amióta bevezettük a hitoktatást az iskolában, megszűntek a plébániai hittanok. Alig járnak elsőáldozásra. 4-5 gyerek van nálunk a plébánián, pedig mi 37 ezres plébánia vagyunk.”)

3. Aggódóm az európai bevándorlási helyzet miatt. (...) Nem akarom, hogy a "keresztény" (hol van az már!, de legalább nyomokban az) Európa csak emlék maradjon. Nem fogsz tudni meggyőzni arról, hogy ez nem egy valós félelem! Mégsem utálom Sorost (nevetséges! kiveszi be ezt a maszlagot!), sem az Uniót. Én csak rendet akarok, nyugalmas jövőt a gyermekeimnek. Nem egy hanyatló Római Birodalmat, amely már képtelen megvédeni a limest.

Ez egy valós probléma, amit a kormány túltol, és propagandacélokra használ fel, úgy látom, ebben egyetértünk. Azonban.

1. Jelenleg is él itthon számos, köztük muszlim közösség is, azért, mert esetleg ennek az aránya minimálisan megnőne, az nem jelentené a "keresztény Európa" pusztulását, jelentsen ez bármit is, ugyanis kontinensünk kultúrája a keresztény mellett a zsidó, valamint a görög-római tradíciókra alapul. Arról nem is beszélve, hogy a Pew Research 2015-ös kutatása szerint Magyarország 35%-a ateista.

2. A kormány emellett retorikájával ellentétben az arra rászoruló menedékkérőket folyamatosan fogadja be (amivel nem is lenne semmi baj, ha nem ölne közpénz-milliárdokat abba, hogy ennek ellenkezőjével mossa az agyunk), itt pár ezer emberről lehet szó. Ami ennél sokkal problémásabb, hogy a kormány érdekeltsége körének jól tejelő letelepedési kötvény-rendszeren keresztül tízezres számban fogadunk be embereket, köztük elítélt orosz adócsalót is.

3. Egyébként az Együttet leszámítva egyik párt sem bontaná le a kerítést, és - bár nem szimpatizálok velük, de ismerjük el, ami igaz - konkrétan először a Jobbik javasolta, továbbá programjukban (mert nekik ilyen is volt) fontos szerepe lett volna a határvédelemnek is.

Egyébként meg gratulálok, amiért bátran vállaltad ezt a hálátlan szerepet, és az Index blogketrec többségében ellenzéki olvasótábora elé tártad véleményed: azt gondolom, a legfontosabb, hogy párbeszédet kezdjünk, és végre betemessük a köztünk mélyülő árkokat!

A választás éjszakáján, amikor vártuk az eredményeket, feszült, miután kiderültek, reményvesztett voltam. Abban a pillanatban, miután három órányi semmit nem tudunk egyrésztmásrészt műsorfolyam után egybe ránk zúdították a hetven százalékos feldolgozottságú eredményeket, percekre lefagytam, és csak bámultam magam elé. Utána leginkább apátiát éreztem, amely egyre inkább dühbe fordult át. Úgy éreztem (és ennek akkor a közösségi médiában hangot is adtam), egy 70 százalékos részvétel melletti kétharmadot nem lehet megmagyarázni.

Meg lehet találni érte a felelősöket a széttöredezett ellenzék, a Kutyapárt, Gyurcsány, Gulyás Marci és egyéb figurák személyében, és talán ezek egy részében van is valami, de hiába: ez azt jelenti, hogy akkor az emberek többsége itthon ezt akarja. És akkor nem lehet őket akaratuk ellenére boldogítani, minden józan gondolkodású ember kivándorol, ők meg maradjanak itt, lépjenek ki az EU-ból, vezessék be a halálbüntetést, lépjenek be az Eurázsiai Unióba, vegyék körbe magukat kerítéssel minden oldalról, és náculjanak itt magukban, én ebből nem kérek, keresek magamnak valami értelmes gondolkodású országot.

Aztán aludtam rá egyet, és lehiggadt fejjel (csak lehiggadt, csalódottságom nem csökkent, utoljára akkor rohangáltam ilyen búskomor képpel az utcán, mikor szakítottunk a volt párommal) átgondoltam, és revideáltam a véleményem. Nem megyek sehova. Rövid távon legalábbis biztosan nem. Most elmenni, most kivándorolni gyengeség, megfutamodás, és egyfelől önfeladás, és végül lustaság is lenne.

Nem mi vesztettünk ugyanis. Nem a demokraták vesztettek, akik elmentek szavazni, akik másokat is erre buzdítottak, akik négy éve tüntetéseket szerveznek, akik aktívak, de alapvetően mégcsak nem is az ellenzék vesztett, leszámítva, hogy képtelenek voltak ellenállni NER sejtjeinek beépülésének. Azok vesztettek, akik nem mentek el szavazni sem, akik nagy bölcsen megmondták, hogy úgyis bukunk, majd saját felelőtlen passzivitásukkal hozzájárultak a bukáshoz. Azok, akik nem segítették, hanem destruktívan csak nehezítették a civil szervezetek munkáját. Ők vesztettek elsősorban, akik ha őszintén magukba néznek, nagyon tisztán látják: nem tettek meg mindent a kormányváltásért.

De. Ha most azt látod magad körül, hogy az összes ismerősöd letargiában posztol egy egyébként fake Széchenyi idézetet arról, hogy a népnek olyan kormánya lesz, amilyet megérdemel, feketére cserélte a profilképét, és azon vitatkoztok groupchatekben, hogy hova lenne érdemes emigrálni, akkor üdvözöllek Magyarország egyik felén! Te az urbánus Magyarországhoz tartozol, jó körülmények közé születtél, és azok közt nőttél fel, jók az érdekérvényesítő képességeid, jól tájékozódsz a nagypolitikáról, külföldi lapokat is olvasol, stb. Mert lehetőséged van rá, megteheted, nem, mert ezt az életmódot választottad.

Ugyanakkor van Magyarországnak egy másik fele, akik nehéz körülmények között, létbizonytalanságban, totálisan egzisztencia nélkül élnek egyik napról a másikra. Egyáltalán nem hibáztathatók azért, hogy nagy részük a Fideszre voksolt, és nem csak azért, mert rengeteg embert félemlítettek meg egyetlen munkahelyükkel, a közmunka lehetőségével, vagy fizettek le potom pár ezres összegekért. Hanem mondjuk, mert olyan helyen élnek, ahol csak a "közmédia", az einstandolt helyi lapok, esetleg mondjuk még a TV2 fogható.

Akik 24/7 a propagandát hallják, a csapból is ez folyik, nem hibáztathatók azért, ha elhiszik. Ma Magyarországon köztük, és közted nagyon enyhe kifejezés, hogy hatalmas árok tátong. Konkrétan te a nagyvárosi jólétedből nem is látod őket, nem is igazán tudsz a létezésükről, csak amikor néha véletlen odakapcsolsz valamelyik kertévé magazinműsorának szegénységpornót sugárzó riportjára, esetleg amikor megosztod az Indexről az Abcúg valamelyik riportját az egyik szegénysorról, húszan be sad reactolják, és már arra a hónapra ki is van pipálva a kötelező jellegű empátia.

Ezért kell Magyarországot újraegyesíteni. Újra megtalálni egymást, ezt Orbán Viktor ugyanis nem fogja megtenni. Ő továbbra is csak egymás ellen fogja hergelni az embereket, uszítani magyart magyar ellen, hiszen megmondta neki megboldogult tanácsadója, ő pedig jó diákként hallgat tanácsadóira (különben nem lenne ott, ahol).

Kicsivel többen szavaztak a vesztes opcióra, mégis, nagyrészt a választási rendszer problémás mivolta miatt a másik nyert - ismerős? Trump? Brexit? És ezen esetekben mi volt a második megállapítás rögtön? Hogy csak egy kicsivel szavaztak többen, tehát azon túl, hogy nonszensz egy olyan rendszer, ahol a vesztes nyer, a lényeg, hogy az ország a végletekig megosztott. Nagyjából ugyanannyian örülnek ma Magyarországon, mint ahányan depresszióba süllyedtek, annyi adalékkal, hogy ez utóbbi csoport még önmaga belül is megosztott. 

Ezért, ha tovább akarunk lépni, nincs más lehetőség, mint meg kell újra találnunk egymást. Azokat, akik a választás előtti napokban anyáztunk, ha kiderült, kire szavaz, akiket komment szekcióban elküldtünk melegebb éghajlatra, és azokat, akikkel nem is beszélünk már egy súlyosabb, mondjuk a menekültkérdésről szóló vita után, hiába a rokonaink.

Magyarország ma elképesztően megosztott, és nekünk, józanul gondolkodó civileknek kell újraegyesítenünk. Magyarország ma egy logikai játék (nem csak mert április 9-én bezárt a bazár), a két oldalon áll két-két millió ember (de ez csak aki választókorú, és aktív, mindenki mögé képzeljük oda a családját, barátait, környezetét), akik azonban csak együtt tudnak előrelépni. Hogy ehhez mikor lesz meg a jó válasz, az egy erős kérdés, de a jelenlegi műsorvezető nem fog segíteni, az biztos. 

A kormány tudatosan szegi meg a Kúria határozatát (cikk itt, teljes szöveg itt), és juttatja aránytalan előnyhöz a Fidesz-KDNP-t, amikor tovább folytatja elektronikus médiumokban a STOP-feliratú, menekülteket minden egyéb szöveg nélkül ábrázoló gyűlöletkampányát. A Kúria jogerős döntésére ugyanis úgy reagáltak - amellett, hogy tettek egy halasztó hatállyal nem bíró Alkotmánybírósági bedványt - hogy már nincs idő országszerte leszedni a plakátokat.

Ezt fogadjuk el (bár biztos lettek volna lelkes állampolgárok, akik szívesen segítenek), ugyanakkor az online médiumokban, rádióban, print lapokban ez az érvelés nem állja meg a helyét. Itt folyik tovább a kampány, noha itt nincs mentség, pillanatok alatt le lehetett volna szedni azokat a netes híroldalakról, az újság esetén pedig a következő számba már nem kellett volna betenni.

A kormány tehát tudatosan folytatja a jogsértést, és segíti a Fidesz kampányát, visszaélve a számára rendelkezésre álló tájékoztató hirdetések rendszerével.

Az alábbi levelet küldtem a Nemzeti Választási Bizottságnak:

Sajnos technikai korlátok miatt (a Gmail nem engedett több csatolmányt küldeni) az Inform Média kiadó (korábbia Russmédia) három portálja kimaradt, azt egy második, kiegészítő emailben küldtem el.

A propaganda nagy részét már megszoktam, egyre ritkábban tudnak tényleg már meglepni. Egyetlen műsor van, ami frusztrál, ez pedig a Bayer-Show. De nem is Bayer Zsolt személye, vagy a notórius kurvaanyázásai miatt, azt sajnos meg lehet szokni, hanem az önhazugság miatt, amit a műsor formátuma és látványvilága képvisel. De induljunk messzebbről – a kályhától, ahogy magyartanárom mondta.

A hazai televíziózásból nagyon hiányzik az amerikai late night show-k formátuma, ezt nálam a mozgóképben sokkal járatosabbak is kifejtették már. Az a szórakoztató, de informatív, közélettel foglalkozó kritikus és hiteles, de ugyanakkor vicces és kikapcsoló formátum nagyon fontos lenne idehaza is, hiszen kicsiben nálunk legalább akkora közpolitikai őrület van, mint a tengerentúlon. Kérdés, hogy melyik csatorna vállalná be, és ki lenne idehaza erre alkalmas figura. Ötleteim lennének, de ezt nem tudom.

Egyvalamit tudok: egész biztosan nem az Echo TV-nek kell meghonosítania itthon ezt a formátumot, és nem Bayer Zsolt lesz az alkalmas személy ennek a fajta műsornak a vezetésére.

És ez az, ami frusztrál. Közpénzből Lölő tévéje lemásolta ezen, általam is követett és nagyon szeretett műsoroknak a díszletét, formátumát, megjelenését, és beleültette a kormánymédia főideológusát, és onnan nyomja a propagandát. Még az intró is a logó is teljesen egyértelműen a Last Week Tonight arculati elemeire hajaz.

Ezen műsorok, azontúl, hogy hitelesek, és szórakoztatóak, amelyek egyike sem mondható el a Bayer-show-ról (ha csak nem tartjuk szórakoztatónak, amikor véletlen lehülyézi saját pártja miniszterét), a lelke, a lényege a hatalmat ellenőrző, csípősen kritikus attitűd, a hallgatósággal összekacsintó stílus. Ebbe betolni a kormánypropagandát nagyobb önhazugság, mint azt mondani a Magyar Időkről, hogy független napilap. Ha kicsit is hitelesek akartak volna lenni a formátumhoz, akkor legalább az Infowars díszletét másolják le, oda ültetik be Bayert, és akkor nyugodtan anyázhatna is, nem kell izzadtságszagúan próbálkozni a szalonképessé maszkírozásával.

Mármint a 15 évvel ezelőttivel. Az atv.hu a tanúm rá, hogy nemrég azt írtam a Csípősön, hogy idehaza sajtószabadság van, de nincs médiaegyensúly. Erre tessék, Ákos énekelte, hogy minden elmondatott, ami elmondható, na ja.

Tűpontosan írja le, hova jutott azóta saját rendszere.

Az RTL új sorozatának neten fellelhető előzeteseit látva örültem, hogy nem a Középsulit akarják újra tévés formába önteni, azt már megtette az MTVA (úgy, ahogy), helyette inkább a 2013-as Fák Jú tanár úrhoz hasonló sorozatot kapunk magyar környezetben, ami jó hír, hiszen a hasonló filmekkel ellentétben ez nekem kifejezetten tetszett, nem torkollott indokolatlan ripacskodásba, és még a második részre sem fáradt el (szemben például a Rossz Tanárral, amit a felvonultatott sztárparádé sem tudott megmenteni).

Nagyjából igazolta ezt a felvetésem az első rész, és az állami középsulihoz viszonyítva abszolút pozitívum, hogy itt azért nem csak a háttérben „elrejtett” termékelhelyezésekből, és a tábla feletti címerekből tudhatjuk, hogy Magyarországon járunk. Az olyan jelenetek, mint amikor az igazgató kijavítja, hogy nem szakközépiskola már, hanem szakgimnázium, abszolút jók, remélem, várhatóak még ilyen kiszólások. Sajnos még mindig nagyon a Rózsadombon játszódnak az iskolán kívüli jelenetek, ami a Válótársakban még elment, hiszen alapvetően jómódú emberekről volt szó, de reméljük, hogy azért itt több olyat is láthatunk, aki nem BMW-vel közlekedik.  

Forrás: rtl.hu

Persze szegény srácnak elég a családi dráma. Ami elsőre nagyon dominálja a sorozatot, de szerencsére sikerült megúszni a Big Little Lies-szerű ötperces kínosan elnyújtott ötszavas családi beszélgetéseket, kiderül, hogy csak az-e ennek az oka, hogy fiúgyerekről van szó. Egyébként egy sor problémával abszolút együtt lehet érezni, aki a Young Sheldont hozzám hasonlóan antiszoc mivoltának megértése miatt szereti, az itt is magára fog ismerni.

A Mi Kis Falunkhoz képest a sorozatot hitelesebbé teszi, hogy ugyan azért többségében vigyáznak a családbarát kontent jellegre, egy-két „baszki” kötőszót megengednek maguknak, ami azért életszagúbbá teszi az aurát. Összességében az az érzése az embernek, hogy azért valósak a megmutatott problémák, a gyerekek pletykálkodását bemutató közösségi médiás utalások sem öncélú hashtag-halmozások, tényleg valami hasonló menne le a valóságban.

A főszereplők nagyon jól össze lettek válogatva, a Tanár úr, Vasvárdi Szilárd (Nagy Ervin) mellett nyilván az igazgató miatt várták sokan a sorozatot, Anger Zsolt itt mondjuk nem annyira kemény, mint Endre báként, nagyon más a szerep, de itt is határozott, és szimpátiakeltő. Vasvári nagyon menő, talán kicsit túlságosan is, vélhetően egyikünknek sem volt ilyen fizikatanára középiskolában, mondjuk lehet, jobb jegyeink is lettek volna.

Hazai filmeknél mindig probléma, hogy az ember asszociál az illető korábbi szerepeire, hiába: kis ország, kis médiapiac. Végh Zsolt, az Aranyélet Gáll Ferije itt sem a legszimpatikusabb szerepben tűnik fel, noha már az első részben megismerjük eredettörténetét, ami azért megmagyaráz dolgokat. Mindenesetre ez a sorozat rengeteg potenciált rejt még magában, én feltétlenül ott fogok ülni a második rész adásba kerülésekor!

(A Tanár, RTL Klub, visszanézhető az RTL Moston)