A választás éjszakáján, amikor vártuk az eredményeket, feszült, miután kiderültek, reményvesztett voltam. Abban a pillanatban, miután három órányi semmit nem tudunk egyrésztmásrészt műsorfolyam után egybe ránk zúdították a hetven százalékos feldolgozottságú eredményeket, percekre lefagytam, és csak bámultam magam elé. Utána leginkább apátiát éreztem, amely egyre inkább dühbe fordult át. Úgy éreztem (és ennek akkor a közösségi médiában hangot is adtam), egy 70 százalékos részvétel melletti kétharmadot nem lehet megmagyarázni.
Meg lehet találni érte a felelősöket a széttöredezett ellenzék, a Kutyapárt, Gyurcsány, Gulyás Marci és egyéb figurák személyében, és talán ezek egy részében van is valami, de hiába: ez azt jelenti, hogy akkor az emberek többsége itthon ezt akarja. És akkor nem lehet őket akaratuk ellenére boldogítani, minden józan gondolkodású ember kivándorol, ők meg maradjanak itt, lépjenek ki az EU-ból, vezessék be a halálbüntetést, lépjenek be az Eurázsiai Unióba, vegyék körbe magukat kerítéssel minden oldalról, és náculjanak itt magukban, én ebből nem kérek, keresek magamnak valami értelmes gondolkodású országot.
Aztán aludtam rá egyet, és lehiggadt fejjel (csak lehiggadt, csalódottságom nem csökkent, utoljára akkor rohangáltam ilyen búskomor képpel az utcán, mikor szakítottunk a volt párommal) átgondoltam, és revideáltam a véleményem. Nem megyek sehova. Rövid távon legalábbis biztosan nem. Most elmenni, most kivándorolni gyengeség, megfutamodás, és egyfelől önfeladás, és végül lustaság is lenne.
Nem mi vesztettünk ugyanis. Nem a demokraták vesztettek, akik elmentek szavazni, akik másokat is erre buzdítottak, akik négy éve tüntetéseket szerveznek, akik aktívak, de alapvetően mégcsak nem is az ellenzék vesztett, leszámítva, hogy képtelenek voltak ellenállni NER sejtjeinek beépülésének. Azok vesztettek, akik nem mentek el szavazni sem, akik nagy bölcsen megmondták, hogy úgyis bukunk, majd saját felelőtlen passzivitásukkal hozzájárultak a bukáshoz. Azok, akik nem segítették, hanem destruktívan csak nehezítették a civil szervezetek munkáját. Ők vesztettek elsősorban, akik ha őszintén magukba néznek, nagyon tisztán látják: nem tettek meg mindent a kormányváltásért.
De. Ha most azt látod magad körül, hogy az összes ismerősöd letargiában posztol egy egyébként fake Széchenyi idézetet arról, hogy a népnek olyan kormánya lesz, amilyet megérdemel, feketére cserélte a profilképét, és azon vitatkoztok groupchatekben, hogy hova lenne érdemes emigrálni, akkor üdvözöllek Magyarország egyik felén! Te az urbánus Magyarországhoz tartozol, jó körülmények közé születtél, és azok közt nőttél fel, jók az érdekérvényesítő képességeid, jól tájékozódsz a nagypolitikáról, külföldi lapokat is olvasol, stb. Mert lehetőséged van rá, megteheted, nem, mert ezt az életmódot választottad.
Ugyanakkor van Magyarországnak egy másik fele, akik nehéz körülmények között, létbizonytalanságban, totálisan egzisztencia nélkül élnek egyik napról a másikra. Egyáltalán nem hibáztathatók azért, hogy nagy részük a Fideszre voksolt, és nem csak azért, mert rengeteg embert félemlítettek meg egyetlen munkahelyükkel, a közmunka lehetőségével, vagy fizettek le potom pár ezres összegekért. Hanem mondjuk, mert olyan helyen élnek, ahol csak a "közmédia", az einstandolt helyi lapok, esetleg mondjuk még a TV2 fogható.
Akik 24/7 a propagandát hallják, a csapból is ez folyik, nem hibáztathatók azért, ha elhiszik. Ma Magyarországon köztük, és közted nagyon enyhe kifejezés, hogy hatalmas árok tátong. Konkrétan te a nagyvárosi jólétedből nem is látod őket, nem is igazán tudsz a létezésükről, csak amikor néha véletlen odakapcsolsz valamelyik kertévé magazinműsorának szegénységpornót sugárzó riportjára, esetleg amikor megosztod az Indexről az Abcúg valamelyik riportját az egyik szegénysorról, húszan be sad reactolják, és már arra a hónapra ki is van pipálva a kötelező jellegű empátia.
Ezért kell Magyarországot újraegyesíteni. Újra megtalálni egymást, ezt Orbán Viktor ugyanis nem fogja megtenni. Ő továbbra is csak egymás ellen fogja hergelni az embereket, uszítani magyart magyar ellen, hiszen megmondta neki megboldogult tanácsadója, ő pedig jó diákként hallgat tanácsadóira (különben nem lenne ott, ahol).
Kicsivel többen szavaztak a vesztes opcióra, mégis, nagyrészt a választási rendszer problémás mivolta miatt a másik nyert - ismerős? Trump? Brexit? És ezen esetekben mi volt a második megállapítás rögtön? Hogy csak egy kicsivel szavaztak többen, tehát azon túl, hogy nonszensz egy olyan rendszer, ahol a vesztes nyer, a lényeg, hogy az ország a végletekig megosztott. Nagyjából ugyanannyian örülnek ma Magyarországon, mint ahányan depresszióba süllyedtek, annyi adalékkal, hogy ez utóbbi csoport még önmaga belül is megosztott.
Ezért, ha tovább akarunk lépni, nincs más lehetőség, mint meg kell újra találnunk egymást. Azokat, akik a választás előtti napokban anyáztunk, ha kiderült, kire szavaz, akiket komment szekcióban elküldtünk melegebb éghajlatra, és azokat, akikkel nem is beszélünk már egy súlyosabb, mondjuk a menekültkérdésről szóló vita után, hiába a rokonaink.
Magyarország ma elképesztően megosztott, és nekünk, józanul gondolkodó civileknek kell újraegyesítenünk. Magyarország ma egy logikai játék (nem csak mert április 9-én bezárt a bazár), a két oldalon áll két-két millió ember (de ez csak aki választókorú, és aktív, mindenki mögé képzeljük oda a családját, barátait, környezetét), akik azonban csak együtt tudnak előrelépni. Hogy ehhez mikor lesz meg a jó válasz, az egy erős kérdés, de a jelenlegi műsorvezető nem fog segíteni, az biztos.
