Szemérmetlen önpromó következik, közben ha Ön is szerepel a coubatov listán, akkor egy coubai szivart gyújtson meg, egy üveg whiskey coubakját csavarja le, és görgessen!

Furcsa lehet a vállaltan, sőt, büszkén kormánypárti sajtó azon munkatársainak, akiknek az a feladatuk, hogy a kormánykritikus médiát figyeljék, hogy aztán megírhassák róla, milyen szörnyűségek hangoztak el ott, hogy az olvasó okuljon belőle, és még véletlen se kapcsoljon oda.

Ezt tette a Magyar Idők is "olvasói figyelemfelhívás" alapján Kálmán Olga műsorában Para-Kovács Imrével pár hete lezajlott beszélgetésünkkel is, amivel nem is lett volna semmi baj, ám mondataimat lényegében kiforgatták, és kontextusából kiragadva az ellenkezőjére fordították, hogy aztán jól felháborohassanak rajta.

Nézzük akkor sorban, mi hangzott el! Egy jó hangulatú adás volt, voltak benne erősebb kiszólások is, amik persze még mindig az úri teázgatás szintjét képviselték mondjuk az Echo TV Keménymag c. örökbecsű műsorához képest. A műsor egy pontján röviden elmondtam, amit a Magyar Nemzet utolsó számában megjelent publicisztikámban is fejtegettem már, hogy jelenleg a legfontosabb szerintem a nagyjából két-két milliós ellenzéki és kormánypárti szavazótábor közti árkok betemetése. Ezután Para-Kovács poénkodni kezdett, hogy csak akkor temetné be, ha valaki benne lenne, mire jeleztem egyet nem értésem, mondván: együtt kell élnünk a jövőben a velünk egyet nem értő polgártársainkkal is, mire ő azt mondta, nem szeretne – látszott a véleménykülönbség, ám menni kellett tovább, a szerkesztő a következő témára terelte a szót.

A lap erről szóló írásában a négy oda-visszaválaszból a középső kettőt emelte ki, és úgy állította be, mintha azonos véleményt fogalmaztunk volna meg. A beszélgetésnek ez volt a legvitatottabb része, a lap interpretációjában épp ellenkezőjét adja a számba, mint amit elmondtam. Ezután a lap még egy bekezdés erejéig elidőz azon, hogy egy mondatom milyen kötőszóval vezettem át.

Az ilyen jellegű lejáratásokban az a nagyon káros, hogy az olvasók többsége vélhetően nem nézi végig a műsort, ám akit valóban érdekel, azt kérem, a HírTV online felületén tegye meg, majd olvassa vissza a cikket, és foglaljon állást, a valóságnak ezen ábrázolása mennyire van kapcsolatban a ténylegesen elhangzottakkal, és mit árul ez el a lap szándékairól, és sajtóetikához fűződő viszonyáról!

A Független Diákparlament kommunikációs koordinátora idén valóban én vagyok, a műsorban ugyan nem e minőségemben szólaltam meg, de ha a felnőtt lakosság közt egyeseknek ilyen rossz a szövegértése, akkor úgy látom, nem tehetem meg, hogy oktatáspolitikán kívül mással is foglalkozzak.

A szerző vidéki.

Szöknek fölfelé a hőmérsékletek, érkezik a nyár, amikor alapvetően mikulásos őrület nélkül magunktól is egyre gyakrabban kapkodunk egy üdítőspalack után, hogy lehűtsük magunkat a tűző napon. A nagy üdítőscégek pedig jó és kevésbé jó újdonságokkal rukkoltak elő, ezeket veszem most górcső alá.

Red Bull Summer Edition Kókusz-Áfonya

A nyár legjobb limitált terméke

Az osztrák cég immáron harmadik évben minden nyáron új limitált szériával jön ki (amiből az első olyan jól sikerült, hogy Tropical Edition néven meg is tartották), ami alapvetően értékelendő annak ellenére, hogy a térségben prémium árkategóriájuk miatt már rég nem piacvezetők az amúgy általuk létrehozott szegmensben.

Az idei kiadás lett talán mindháromból a legfinomabb. Alapvetően régóta már szkeptikusan állok hozzá a kevert ízvilágú italokhoz, de itt abszolút pozitívan csalódtam: az áfonya íz kellemes, nem harsány, a kókusz sem gejl, remek lecsengést ad az áfonyának, abszolút összeillenek. Hűtve a nagy melegben pár korty után már a strandon érzed magad, ez a simával ellentétben megéri az átlagnál egy százassal magasabb árát.

Römerquelle

A nyár legfölöslegesebb termékbevezetése

Anno egy rövid ideig volt a gyártó Coca-Colának idehaza kétféle ásványvize, amikor még kapható volt a Bonaqua, aztán azóta azt hittem, az az ukáz, hogy egy ekkora piac ehhez kicsi. Nem vagyok víz somellier, nem tudom megítélni, miben más ennek az íze, mindenesetre izgalmas volt egy remek BBQ-oldalas mellé egy prémiumba csomagolt NaturAquát inni, miközben lehet, a háttérben ott röhög valaki, hogy ugyanaz a kettő, csak más színű palackban.(Nem mellesleg úgy tudtam, a Römerquelle egy másik ország NaturAquája, hiszen még Emotion verzió is létezik belőle, ittam is a Müllerben, és nem, azt sem tudtam megkülönböztetni az azonos ízű hazaitól. Sorry.)

Coca-Cola Zero Lemon

Semmi extra, de finom

A Cherry Zero után kivételesen a Pepsihez kellett alkalmazkodni, és behozták a citromos verziót. A piacvezető kóláscég a főmárkáját nagyon eltolta a zero irányába, ilyen a citromos variáns is. Maga a kóla citrommal lényegében klasszikus, a kicsit kesernyés, de cserébe édesebb alapízű zéró mellé jól passzol a citromíz. Van benne némi tényleges gyümölcslé, ami érződik is. Nem akkora durranás, de hidegen nagyon finom, abszolút jó frissítő nyárra.

Sprite Zero uborka

A nyár legrosszabb termékbevezetése

Nem, nem, soha - gondoltam, amikor megkóstoltam, mert még mindig hatása alatt vagyok a Bomba uborkás förmedvényének. Ott a benne lévő koffein, itt az édesítőszer ad némi kesernyés mellékízt, amit a citrom alapvetően elnyom, a dolog tehát az uborkán áll vagy bukik. Itt kevéssé harsány, inkább kellemesen savanykás, inkább kiált cukorért, mint tejfölért. Hűtve egészen frissítő egy pontig, miközben az agyam wtf-fejjel tiltakozik, hogy ez mi? Ha választani kell, inkább ez, de az biztos, hogy pénzt nem adok ki még egyszer egyikért sem.

Pepsi Black Lime és Wild Cherry

A nyár legmerészebb termékbevezetése

Ahhoz képest, hogy a régióban abszolút csak fut versenytársa után a második legnagyobb kólagyártó, most úgy néz ki, lépett egy merészet, teljesen átalakította a portfólióját, amihez végül a Coca is alkalmazkodott. A Pepsi Max Black íze kissé édesebb, mint a Coke Zeróé, egész más ennek a cherrynek az íze, a lime meg azért mégsem egy az egyben citrom. A Coke Cherry Zerohoz hasonlóan a pepsi cseresznyés cukormentes kóláját is volt szerencsém pár éve brit importban megkóstolni, szóval abszolút vártam a bevezetést. Mindkét íz nagyon kellemesen frissítő, az édesítőszer enyhe utóíze nem nyomja el, hidegen remek frissítő.

Fuzetea

A nyár legjobb termékbevezetése

Egy szerződésbontás után a Coca-Cola nem csak átnevezni, hanem valami pluszt adva akarta lecserélni az idehaza a belőle készült jégkrémekkel és egyebekkel már-már a folklórba beszivárgó Nesteát. Ami sikerült is. Az ezredfordulón a jó minőségű citromos, barackos jegestea nyilván abszolút vitte a prímet, de aztán az emberek elfordultak valami más irányba, nyilván ezt mutatta, hogy az eredeti márka is különféle zöld tea és egyéb variánsokkal kezdett kijönni.

A barack mellé bepakolt hibiszkisz egyáltalán nem tolakodó, kifejezetten izgalmas kombó, ételek mellé szívesen fogyasztom ezt. A citromfűvel megbolondított citromos is izgalmas lett a sima citromos Nestea-hez képest, hidegen napközben ezt iszom leggyakrabban. A zero verzióból is kapható több izgalmas íz, és a zöld teákat is megtartották. Az epres zöld tea bár nem sok újat hoz a nesteás eredetihez képest, még mindig nagyon finom.

Ne mosolyogjál - ezt kiabálta trágár szavak kíséretében Sallai R. Benedek párttársának, Hadházy Ákosnak azon, a 444.hu-ra kiszivárgott hangfelvételen, melyen ezután dulakodás hangja és riadt “Robi, Robi!” kiáltás hallatszik, amely megerősíti azt, amit korábban az ATV stúdiójában már elismert: “lehet, hogy hozzájárult” ahhoz, hogy Hadházy leessen a székről, amikor a párton belül a taktikai szavazást elvileg segíteni hivatott visszalépésekről vitatkoztak.

Ezzel az LMP a héten két dologban is átvette a DK szerepét. Először is átlag ember számára feldolgozhatatlanul sok internetes mémet generáltak ezzel a veszekedéssel, amely általában Gyurcsány Ferencre jellemző. Másrészt most úgy látszik, ők azok, akikben az ellenzéki együttműködés, és ezáltal most éppen a 2018-as választási vereség okozóját látják sokan. Abszurd, hogy a párt elvileg épp ebbe próbált volna beleállni, amikor ez a majdnem ismét pártszakadásig fajuló vita előállt. Az LMP ugyanis tényleg demokratikus párt, amit néha kicsit túl is tolnak. Ez azt jelenti, hogy a pártban az elnökséget lényegében le lehet szavazni, ez történt most is: hiába akart a két társelnök visszalépéseket, a többség nem támogatta, így kisebbségben kezdtek el önhatalmúlag erről tárgyalni, ez pedig megszülte a már ismert konfliktust.

Hogy ezt mi követi, nehéz megjósolni. Az LMP-nek már van tapasztalata a pártszakadásokban, nem csak országosan - itt Szegeden például egymás után kétszer sikerült lényegében feloszlatni önmagukat eltérő tagsággal. Ezek alapján ha azt gondolnánk, tudnak tanulni a korábbi hibákból, akkor ez hiú ábránd. Sallaival egyébként a fent említett nyilatkozat tétele előtt találkoztam az ATV stúdiójának várójában. Egyáltalán nem tűnt vállalhatatlan, vagy veszélyes figurának, ahogyan Hadházytől sem rándul görcsbe a gyomrom. Aki dolgozott már életében öt percet bármilyen szervezetben, az tudja, hogy nem olyan egyszerű elvileg azonos célért bárkivel együtt dolgozni, egyszerűen van egy emberi kompatibilitási oldala is a történetnek, nem elég csak szakmailag rátermett embereket egymás mellé rakni, és várni, hogy megcsinálják az évszázad világmegváltó pártját, ami elzavarja a NER-t, de úgy, hogy elfelejtjük, hogy valaha is létezett.

Megírta ezt a zseniális svéd gyerekversek szerzője, Ingrid Sjöstrand is már jó rég: “A felnőttek / furcsák néha. / Azt hiszik, / elég összeterelni / két "alkalmas korú" gyereket, / és a két gyerek / automatikusan jó haver lesz.” Hát Robi és Ákos nem lett.

De nem is feltétlen kell. Egyelőre az ellenzéknek inkább valami fajta vízión kellene gondolkodnia, ha nem szeretné, hogy Orbán Viktor a kormányfői székből menjen nyugdíjba. Mondjuk a vidékre, vagy a helyi lapok ügyében, mert ezeket már ki ötöltük-hatoltuk utólag nagy bölcsen az esti hírműsorok stúdióiban, hogy ez a baj. Mondjuk, ez is.

Amíg ilyen nincs, tényleg nincs ok mosolyogni.

I fucking hate the comments
Why do you feel you have to talk?
Nobody asked for your opinion
Your sick, sad way of jerking off

Aki nem érti, annak már nincs elég ideje megtanulnia normálisan angolul, hogy időben tudjon emigrálni a NER elől, mindenki másnak itt a dal. 

A kormánylap Figyelő friss listája cikke szerint Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója lehet Balog Zoltán távozó humáncsúcsminiszter utódja az Emmi élén. A református lelkészt ezzel egy olyan katolikus professzor váltaná, akinek voltak érdekes mondatai az elmúlt években.

Az Ősrobbanás spekuláció, hipotézis, semmiféle bizonyíték sincs rá.

- mondta a 777 blog egyik rendezvényén. 

Máskor is voltak érdekes megszólalásai. Bár onkológusként sem a radioaktív izotópok felezési ideje, sem a matematikai egyenletek nem tartoznak szorosan a tudományterületéhez, az Innotéka magazinnak ezekről is nyilatkozott.

• “Antoine Henri Becquerel francia Nobel-díjas fizikus 1896-ban fedezte fel az izotópokat, és leírta, hogy az izotóp fajtájának megfelelően adott idő alatt más és más, de rá jellemző idő alatt elveszíti tömegének a felét. Ám azt, hogy melyik felét, senki sem tudja előre megmondani, ma sem. Miért, ha a rációval minden megmagyarázható? Tehát itt bukott meg először az Isten nélküliség teóriája."
  
  
• "Aztán jött az osztrák matematikusról, Kurt Gödelről elnevezett tétel, amely szerint nem lehet olyan matematikai képletet felírni, amit ne lehetne egy másik matematikai képlettel megcáfolni. Azaz a világ nem megismerhető, így nem is jöhetett létre ilyen alapokon."
  
  

• "A legkomolyabb természettudósok szinte mindegyike hívő, Einsteintől kezdve Szentágothai Jánosig tart a sor. Utóbbi azt mondta, addig nézte a macskák agysejtjeit, amíg megtalálta Istent. Isten léte mellett szól minden, és semmi sem szól ellene. Attól, hogy nem tudom érzékelni csökevényes érzékszerveimmel, még létezik.”

Einstein egyébként agnosztikus volt.

Frissítés: Olyat is mondott, hogy

"a halálos betegségek 70-80%-át a Tízparancsolat betartásával el lehet kerülni".

Köszönöm Waldmann Tamásnak a kiegészítést!

Általában mindig másodosztályon utazom, hiszen az olcsóbb, illetőleg emellett megvan az az előnye is az InterCity-vel szembern, hogy amíg az utolsó vonat el nem megy, addig szabadon késhetek, hiszen el tudok menni a következővel. Egy alkalommal azonban fontos lett volna nekem, hogy addigra már lemerült telefonomat használni tudjam, és azt hallottam, az IC-n van konnektor.

A sima másodosztályos vonatra fölszálltam tehát, és mikor megérkezett a kalauz, és megmutattam neki sima másodosztályos jegyem, és a gyorsvonati pótjegyem, és azt el is fogadta, megkérdeztem, lehetséges-e, hogy én neki kifizetem az IC pót- és helyjegy árát, és átülök IC-re, amire azt mondta, hogy igen. Ezután azt is, hogy van-e konnektor az IC-n, amit tudok használni, erre is igennel válaszolt. El is mondta, mennyi, ami lényegesen többnek tűnt, mint amennyit én tudtam plusz költségnek, ha jól emlékszem, egy ezrest fizettem érte ki, de majd erre még visszatérek.

Kifizettem. Kinyomtatta. Érvényesítette. Átültem. Persze nem volt konnektor, az ottani kalauz már lényegesen jobban informált volt, mint a vonat túlfelén lévő, közölte, hogy egyes vonatokon az első osztályon van, de ez nem olyan.

Ezután megnéztem a kalauznál lévő géppel nyomtatott, ára mellett föltünően hosszú jegyet (egy olyan mátrix nyomtatóval készül ez, mint a blokk a kisboltokban). Nos, kiderült, hogy azért került többe, és azért volt hosszabb, mert úgy számolta föl, mintha alapból IC-n utaztam volna, de nem vettem volna csak sima másodosztályra jegyet, így hozzászámolta a pótdíjat is. Így már minden világos.

Nos, természetesen mit tudtam volna csinálni? Amikor egy órát késett a vonatom, akkor sem kaptam vissza egy fillért sem, mert közölték, hogy egy járatot töröltek, én tehát papíron már a következővel jöttem, az pedig „csak” háromnegyed órát késett, egy óra alatt pedig nem kapok vissza egy fillért sem. Most is, semmi szabálytalanság nem történt velem, hivatalosan azért fizettem, hogy IC-n utazhassak (fehér színű legyen az üléstámla, és legyen légkondi), azt, hogy a kalauz mit mondott, meg ki tudja már.

Tanulság? Totál semmi. Vegyenek powerbank-et.

Sok tízezren tüntetnek a kormány ellen, láthatóan olyan sokfélék, hogy elég nehéz lenne bekamuzni, hogy egy párt vagy érdekcsoport szervezte őket. Buszok is maximum saját pénzből mennek, inkább telekocsival, vonattal jönnek kisebb baráti társaságokban. Semmi gond, íme néhány tipp, hogy főnökeid ne legyenek dühösek rád, ha már rád sózták ezt a kemény melót.

1. Manipulált fotók

Egy tüntetésen lehetnek százezrek, a tömeg akkor is egyenetlenül oszlik el, így kis türelemmel találhatsz olyan csoportot, ahol kevesen vannak, amit aztán kitehetsz a címlapra, hogy épp csak lézengtek. Ha van vonulás, a menet végén keresd, itt könnyebb dolgod van, ha nincs, csak egy helyen gyülekeztek, úgy kicsit nehezebb, de itt sem megoldhatatlan.

2. Tudósíts máshonnan!

Ha végképp reménytelen a helyzet, és túl sokan vannak ahhoz, hogy te azt ecseteld, hogy alig van ott valaki, esetleg tévénél dolgozol, és élő bejelentkezést kellene tolni, ahol esetleg látszik mögötted pár ezer ember, amikor arról beszélsz, hogy a tüntetés érdektelenségbe fulladt, még mindig van megoldás! Ha az Alkotmány utcában sokan vannak a diáktüntetésen, jelentkezz be, és fotózz a Kossuth téren, ahol néhányan azért ácsorognak a várost rosszabbul ismerők közül. A nagy öregektől sosem szégyen tanulni.

3. Gyurcsány kinn van?

Ha ez nem megy, még mindig mentheted azzal, hogy a tömegre rávágsz pár közelit közutálatnak örvendő ellenzéki politikusokról. Persze most erre mondhatják páran, hogy mi a búbánatot tehetnek arról a szervezők, hogy egyik vagy másik képviselő kilátogat a demóra, de te ezzel ne törődj! Elvégre nem azért lettél propagandista, hogy sajtóetikáról, meg efféle libsi langyosságokról elmélkedj!

4. Keress értetlen embereket

Nincs kinn se Gyurcsány, se Vona, se Demszki, de még Juhász Péter sem? Akkor még mindig találhatsz olyan embereket, akik nem tudják pontosan megmondani a tüntetés teljes tartalmát, esetleg nem tudnak válaszolni a keresztkérdéseidre. Ez a módszer internetes videóknál használható a legjobban, de ha ez sem megy, akkor még mindig kérdezhetsz totál irreleváns adatokat, például random évszámokat egy diáktüntetésen.

5. Rosszarcok kiragadása

Ha egyik sem jött össze, még mindig kiragadhatsz vállalhatatlan figurákat. Nincs rendbontás, se pirotechnika, de még kukákat sem borogatnak? Keress embereket, akik csúnyán beszélgetnek, esetleg pár idiótát, akik tahó dolgokat kiabálnak a rendőröknek, és add el úgy, mint ha mindenki ezt csinálta volna. Ha még ilyen sincs, akkor fotózd le az ott hagyott szemetet a tüntetés után, azt csak hagytak. Ha még az sincs, akkor paparazziként kapd le az adománygyűjtőket, és írd a kép alá oda, hogy éppen a bérencdíjat osztják ki a bértüntetőknek!

Fotó: IHO.hu

Nem tudom, milyen ördögi Soros-terv része, de valahogy úgy szervezték a hatalmasok, hogy Magyarországon csak húgyszagba lehessen megérkezni. Vagy hányásba. Van persze pár ritka kivétel, amikor a sok uniós forrás ellopásához valamit építeni kellett mutiba, de alapvetően a jellemző ez. De tényleg. Nézzük csak meg Pestet, a legokádékabb állapotban azok a helyek vannak, ahova az ember megérkezik, menjen akármivel.

De induljunk el tőlem, Szegedről. Ott a Mars tér. A buszállomás még olyan, amilyen, mellette az Oszkár Mérey utca is tök elviselhető, amióta minden becsődölt ott (mert senkinek nem jutott eszébe oda valamit nyitni a telekocsizóknak), de mindent elront a tér túloldala. A száz éve düledező egykori óvodát is magában foglaló, összeokádott, szanafirkált borzasztó gányadék szocreál épületmaradvány, amihez a NER is csak annyit ért hozzá, hogy belevágott három mutyiboltot, amiből kettő életben is maradt.

Aztán ha telekocsival vagy busszal megérkezel Pestre a Népligetbe, akkor ugyanez hatványozva. Hiába a szépen felújított állomás, a vasárnapi boltzárról ránk maradt éjjel nappali Spar a benzinkúton, maga az egész bűzlik a húgyszagtól, leülni nem lehet sehova, ha az ember vállalható akar maradni ruhaügyileg, és ezt még tetézik a parkolóban az összes környező ország eldobált üdítőspalackjai.

Nyugati. A pályaudvar, amelynek neve a legnagyobb kamu, mert azt hiszed, nyugaton vagy, azt egy frászt. Maga az épületegyüttes sincs jó állapotban, elég egy pillanatra felnézni a tetőszerkezetre, röhögni a pókhálókon, hogy vajon hány éve nem mertek oda felmászni, mert féltek, hogy leszakad. A kifüggesztett uniós zászlókból gondolom, hogy legkorábban 2004-ben azért kellett, járjon valaki fenn.

Na, és az aluljáró. Csak ott egy olyan szocioriportot tudna bármely nyugati stáb forgatni, hogy abban benne lenne a keleti blokk minden nyűgje, fájdalma. De komolyan összehugyozott padló, kéregető koldusok kamufedélnélküllel, az automata beragasztott pénzvisszaadója, kamu parfümök, pókhálók mindenütt, száz éve lelakott és használaton kívüli ezredfordulós szexshopok, és még sorolhatnám.

Déli. Egy szocreál maradék romhalmaz az egész, a mozgólépcsők nem működnek, a viskó üzletek nem csak esnek szét, hanem láthatóan már szándék sincs a rendben tartásukra. Akiket köt a franchise arculati kézikönyve, a saját portájukat rendben tartják, de fél méterrel arrébb már ugyanúgy rozsdás vasdarabokra vannak hajigálva a szétesett banánosdobozok.

Zugló. Mintha egy mainstream mekkoragengsztervagyokgecc rapszám forgatási helyszínét csak úgy ott hagyták volna. Valaki fölteszi a Járókelő.hu-ra, hogy talált egy lekopott festést. Javítsák meg. Hát bazmeg, azon már csak az segítene, ha ledúrnák az egészet a földig, letagadnák, hogy húsz évig itt állt ilyen igénytelenül, mikor már rég alkalmatlanná vált arra is, hogy hajléktalanok lakjanak benne, és építeni egy kis buszmegálló szintű viskót. Rendben tartani úgy se tudjuk, azt legalább lehet cserélni.

Köki. Maga a pláza is olyan nyomasztó az alján lévő piacszerű valamivel, de az állomáson szó szerint halálfélelmem van. Már rég nem azon gondolkozom, hogy az éppen nem működő mozgólépcső vajon hány éve volt jó, vagy, hogy az a fentről csöpögő gyanús folyadék mi, és honnan származik, hanem én kőateistaként imádkozom mind a 3200 ismert istenséghez, hogy arra a kis időre, amíg ott várok, ne boruljon a fejemre az egész.

Keleti. Ez valahogy kitűnik, nem illik a sorba. Az Aréna Pláza Mall is szépen rendben van tartva, még fasza üzletek is vannak benne, és az állomás is szépen rendben van, az aluljáró sem redvás. Nem tudom, össznépileg össze kéne hugyozni, vagy valami, hogy olyan igazán magyar legyen.

Az Ostobák együttes Soros György c. klipjének egy képkockája (Forrás: YouTube.com)

Ez az, megvan! Felkerültem a Figyelő helyén azonos néven futó propagandalap frissített sorosbérenc-listájára. Szerencsére jól írták a nevem, bár fájlalom, hogy az emailemben megadott titulusomat ("Soros György pirézek és ötödik Németh Zsolt betelepítéséért felelős helyettes biztosa") lehagyták. Mindenesetre nem akárkikkel szerepelhetek egy listán, kettővel Tamás Gáspár Miklós alatt vagyok, szóval ez azért elég menő. 

Amikor a Figyelő még újság volt, emlékeim szerint voltak ilyen Top 200 üzletember, és efféle toplistái. Remélem, most lesz Top 200 Soros-bérenc: ezúton jelezném a Figyelő "szerkesztőségének", hogy amennyiben nem leszek benne az első százban, becsületsértési pert indítok.

Na, de komolyra fordítva a szót: nem érdemes a szót komolyra fordítani. Mármint: tök jogosak azok a fejtegetések, hogy mennyire jogsértő egy ilyen lista összeállítása, és abszolút örömtelinek tartom, hogy patinás szervezetek is kiálltak a listázás ellen (mint Professzorok Batthyány Köre, amely azért vicces, mert amikor a szegedi Fidesz alelnökével vitatkoztunk a helyi tévében, azzal érvelt, hogy mindenki vállalja föl, minek tagja, ő például nekik).

Azonban ne értsen senki félre: egy pillanatig sem azért jelentkeztem, mert azt gondolnám, hogy ez valami létező titulus, hogy "Soros katonái", lenne ilyen egyesület, vállalat, NGO, stb. Vannak Soros filantróp alapítványai által finanszírozott szervezetek, ők világszerte foglalkoztatnak kb. kétezer embert, természetesen nem idehaza (innen azóta ki is vonultak). De ilyen titulus, ilyen fogalom, kategória nem létezik. 

Azt gondolom, az ilyen listázással szemben az egyetlen adekvát reakció, ha kiröhögjük.

Nem azért jelentkeztem, mert azt gondolom, ez egy létező kategória, akik pláne nem hiszem, hogy az én szolidaritásomra szorulnak rá. Egyszerűen ebbe bele kell állni, én is sorosbérenc vagyok, mindenki az. Civil körökben már közhelyszámba megy az ezzel való poénkodás. Az persze érdekes kérdés, hogy mennyire meggyőző ez: amikor a "másik oldal" is elkezd szatírikusan beleállni a kapott jelzőibe, pl. Oláh Gellért propagandistaként mutatkozik be, akkor az még nem győz meg, hogy nem az, de legalább elgondolkodom, hogy egy részüknek még van némi humorérzéke...