Először is örülök, hogy szemben pl. Kecskés István Blogstaron jegyzett cikkével itt lejáratás helyett végre egy higgadt ellenérveket tartalmazó cikket olvashattunk. Röviden reagálnék is az ott leírtakra.

A sztrájkjogról. Természetesen a cikkben megfogalmazottaknak mi sem állítottuk az ellenkezőjét, diáktársaink hiányzását igazolni kell, de:

• egyrészt van arra precedens, hogy a 2012-es keretszámcsökkentések elleni diáktüntetésekkor egy szegedi gimnáziumigazgató a tantestülettel közösen úgy döntött, hogy a tüntetés hétfő első órás időpontjára úgy fogadja el a szülői igazolást, hogy a 3 napos keretbe nem számolja bele.
• másrészt a „ne menj suliba” egy opcionális figyelemfelhívási mód. Aki nem teheti meg, azt is várjuk délután, hiszen maga a diákdemonstráció tanítási idő után lesz.

Egyébként volt már ilyen tavaly februárban is, akkor szülők szervezték, most diákok. Kétségtelen, akkor sem mindenki értett egyet ezzel a tiltakozási formával, de azt gondolom, hogy jól láthatóan, szervezetten (többen egy iskolából, meghirdetve az akciót, és az ellenőrzőbe nem „családi programot”, hanem tiltakozást beírva, esetleg a helyi médiát megkeresve) ez egy hatásos figyelemfelhívó eszköz lehet.

Azt senki nem mondta, hogy a problémákra az utcán szeretnénk megoldást találni. A közélet fontos kérdéseiben szinte minden szereplő időnként tart demonstrációkat, ez így van rendjén. Az ilyen rendezvényeken általában összefoglaló jelleggel jelenítik meg a problémafelvetéseket, de egyébként kifejtik részletesen is. A társszervező Független Diákparlament a tavalyi éves diákképviseleti munkája során pl. 80 pontban tette ezt meg, amely itt elolvasható, és amelyre az Emmi sajnos érdemben nem válaszolt.

Arról biztosítani tudom, hogy a tüntetés kezdeményezői közt nincs a háttérben egyik politikai párt, így az ellenzék sem. Azt, hogy utólag rátelepüljenek, azt mi sem szeretnénk, ebben egyetértünk. A felhívás során világossá tettük, de ezúton is megerősíteném: a demonstrációra természetesen minden szimpatizánst várunk, de kérjük, hogy pártjelvényeket senki se hozzon magával.

Az, hogy „Itt már nem csak rólunk van szó, az egész ország sorsa a tét.” miért jelentené azt, hogy a diákdemonstráció túlmutatna az oktatásügyön? Közhelyesen hangzik, de igaz: amilyen a ma oktatása, olyan lesz a jövő minden szegmense. Hiszen az összes ágazatban olyan emberek fognak dolgozni, akik a ma iskolarendszerében tanulnak, így hosszú távon, közvetve az oktatásügy valóban érinti az egész ország sorsát.