Siritől a Google legújabb kísérleti szolgáltatásaiig bezárólag egy sor dolog van, ami nem működik angoltól különböző nyelveken. Ez zavaró, de meg lehet érteni, sok idő, míg valamit lefordítanak használható minőségben más nyelvekre, és ebben az esetben is a magyar elég valószínűen sokadikként készül el.
Ennél sokkal zavaróbb, amikor annak ellenére élesítenek valamit, hogy az nem működőképes. Ez történik, amikor a Facebook mondjuk magyar nyelvű tartalmakat próbál meg szűrni. (A moderálás amúgy is neuralgikus pont az oldal életében sok szempontból.) Ugye azt nem tudjuk, hogy pontosan hogy csinálja, de egyre jobban úgy tűnik, hogy leginkább sültkrumpli-egyszerűséggel kulcsszavak alapján. Azaz ha egy magyar nyelvű szövegben sokszor szerepel a „buzi” szó, az biztos homofób, és ha leírják benne legnagyobb hazai neonáci portál nevét, akkor biztos neonáci – akkor is ha ennek épp az ellenkezője igaz, tehát épp a buzizást ítélik el szarkasztikus módon, és épp azon akadnak ki, hogy miért van egy náci hírportál volt szerkesztője egy országos tévé politikai műsorában állandó vendégként.
Pont ez történt velem is. Igazából a dolog minden szempontból örkényien abszurd, de kezdjük az elején. Megosztottam a Reflektor blog azon cikkét, amely leírta, hogy a Fidesz új – amúgy igazságot amúgy még nyomokban sem tartalmazó – plakátjának posztja alatt ellenzéki politikusok lelövésére buzdító kommentek vannak. Én ehhez posztomban hozzátettem, hogy ezek törlésében a kormánypárt közösségi oldalának moderátorai nem voltak koránt sem oly serények, mint amilyen rekord idő alatt törlik az egyet nem értő kommenteket annak szerzőjének bannolásával egyetemben.
Ezután ezt a posztot kitettem az egyik legnagyobb kormánylap, a 888 csoportjába azzal a kissé naiv szándékkal, hogy miután épp a napokban volt botrány egy tahó MSZP-s Orbán fejbelövésén poénkodó „viccén”, meg tudunk egyezni párakkal abban, hogy mindkettő elítélendő, és nem elfogadható politikusok lelövésére buzdítani – sem ellenzéki, sem kormányoldalon. Kellemes meglepetésemre ebben egész sokakkal egyetértésre is jutottunk (bár volt aki szerint szocialista trollok lepték el a Fidesz oldalát). Egy kicsit vissza is adta a hitem az emberiség pár százalékában a hitem a dolog.
Egy darabig elvitatkozgattam velük, egy-kettő egész pozitív csalódást okozott (na, persze nem mindenki). Majd egy pár óra múlva kiléptetett a rendszer, majd mikor visszaléptem, jelezte: törölték a posztom, és három napig nem posztolhatok. Indoklás nincs, csak a corporate bullshit non-plus-ultrája, a „megsértette a felhasználási feltételeket”. Azt, hogy háromezer oldalas végeláthatatlan feltételeknek, amit élő ember még nem olvasott végig vajon melyik passzusát sértettem meg, természetesen nem árulták el, de vélhetően ugyanarról van szó, mint fent. Először arra gondoltam, hogy az ironikus címadás verte ki a biztosítékot, de mivel a posztot többen osztották, és azok fennmaradtak, úgy néz ki, a szöveg volt sok a cukorhegyen túl, sosem tudom meg.
Most erősen bosszankodom, mert még a posztolás nélkül valahogy meglennék, de az üzenetekre sem tudok válaszolni, és gyakorlatilag minden interakciótól el vagyok vágva. Csakhogy az oldal, amely amúgy minden senkire sem tartozó információt – pl. hogy mikor voltam fenn utoljára Instagramon – szeret a nagyközönségnek kikürtölni, véletlenül sem gondolt arra, hogy az ismerőseimmel esetleg közölje, hogy az üzenetekre, melyeket megkapok, látják, hogy elolvasok, nem bunkóságból nem válaszolok, hanem mert éppen szobafogságban vagyok. Erről természetesen posztot sem tudok kiírni, hiszen azt sem szabad most nekem, de még lájkolni sem lájkolhatok. (Valami furcsa oknál fogva az üzenetekre való react-ok megvannak, szerintem amikor ezt az egész bünti programozták, ez még nem létezett, és azóta elfelejthették frissíteni.)
Egy dologra jó talán: rájönni, mennyire a Facebook-köré koncentrálódik lassan mindennemű kommunikációnk – pont tegnap olvastam erről egy érdekes cikket, amit meg akartam osztani, de ugye… A másik szerintem: kijelenthetjük, ezt a nemzeti nyelvű Facebookot nem kéne erőltetni, mert nem megy.