Illusztráció: Nyugat.hu
Akár a csalódottság is szólhatna belőlem, hiszen most fizetett gyakornok lennék a Csongrád megyei helyi lapnál, ha Andy Vajna nem vásárolja fel azt. Azonban sokkal inkább dühöt és a szomorúságot érzek. A helyi újságok felvásárlása, és gyűlöletpropagandával kitömése ugyanis történelmi bűn, és jelen esetben elsősorban nem annak gazdasági oldala (közpénzből feltőkésített kormányközeli oligarchák megveszik, majd állami hirdetéseken keresztül fenntartják), hanem a tartalom miatt. Ami benne van az újságban, és még inkább, ami nincs benne.
Ugyanis bár a Népszabadság és a Magyar Nemzet megszűnése a magyar sajtó fekete napjai voltak, és a hazai nyilvánosság, és kultúra sosem lesz már ugyanaz ezen két újság nélkül, nem szabad elfelejteni, hogy mindkettő alapvetően az urbanizált, a politikában otthonosan mozgó olvasóközönség lapja volt. A helyi sajtótermékek azonban, és elsősorban közülük az abszolút monopolhelyzetű nyomtatott lapok éppen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő, az információkhoz nehezebben hozzájutó agglomerációs területeken, falvakban, kis településeken élőktől veszi el a hiteles információforrástól. Attól az érdekeit nehezen érvényesítő rétegtől, akit a politika sosem lát, csak kihasznál, és megveszi a szavazatukat egy kiló krumpliért négy évente.
A vidék Magyarországának nagy része mostantól nem tud hozzáférni egy független, hiteles, és az újságírószakma szabályai, etikája szerint összeállított sajtóhoz, amely a valóságot közli. De itt nem áll meg a dolog, nem csupán elvették ezek az oligarchák a tájékozódás lehetőségét a legrosszabb helyzetben élőktől, de valami sokkal rosszabbat, az állami gyűlöletpropagandát erőszakolták be a helyére. Ügyesen nem új lapokat indítottak, mert tudták, hogy egy valóban a helyi ügyekre reflektáló újság helyett ki venne migránsozós propagandaújságot (arra amúgy is ingyen ott vannak a plakátok). Helyette az évtizedek óta a környékre beágyazott és jól ismert helyi lapokat vásárolták föl, sok esetben az újságírók is nagy része is anyagi kényszerűségből maradt, csak éppen már meg van kötve a keze, és felülről mondják meg neki, mit kell írnia.
Így tehát a már általában gyerekkortól velünk lévő helyi újságon, és annak régi ismerős arcain keresztül nyomja be közénk a propaganda ártó és bűzös mérgét a NER, amelynek a hatása már érzékelhető is. Az emberek közé éket verő rendszer az „oszd meg és uralkodj” elve alapján él és virul, miközben az amúgy is egzisztenciális félelemben élők sosem látott migránsoktól rettegnek, és az ország még inkább megosztott, már családok, barátságok szakadnak szét a politikai nézetkülönbségek miatt.
De még ez sem minden. Egy harmadik lehetőséget is elvettek az emberektől, és ez talán még az előző kettőnél is nagyobb vétek. Ez pedig az érdekképviselet lehetősége. A helyi lap volt az a fórum, ahová a helyben élők fordulhattak, ha sérelem, jogtalan elbánás érte őket, hogy legalább a nyilvánosság igazságot szolgáltasson nekik olyan ügyekben, ami az országos sajtót általában aligha érdekli. Ne legyenek illúzióink: a belpolitikailag semleges témákban vélhetően még megjelenhetnek ilyen cikkek, de amikor már a „csörög” rovatból is szűrik az érzékeny témákat, akkor a helyi lapok többé ezt a szerepüket sem fogják ellátni. Nem lehet ugyanis úgy képviselni a „kisemberek” érdekeit, ha közben azt kell mérlegelni, az ő személyes problémája vajon nem vet-e rossz fényt a város fideszes önkormányzatára, a helyi állami cégek nagyurára stb.
A politika jött látott, ártott, learatta a hasznát, majd még az eddigieknél is inkább magára hagyta az amúgy is egyedül lévő vidéket.
