A Független Diákparlament, Magyaroroszág legnagyobb civil, önszerveződő, független diák érdekképviselete immáron harmadik éve gyűjti össze diákok ezreinek a véleményét. A közvetett demokratikus rendszerben megválasztott képviselők megvitatják azokat, és egy tanév és két plenáris ülés alatt a diákok által felvetett legfontosabb problémákból, és az arra javasolt megoldásokból egy komplex javaslatcsomag áll össze, melyet az oktatásért felelős államtitkárságnak juttatunk el.

Nemrég tettük közzé az idei javaslatcsomagunkat, jelenleg arra várunk, hogy az Emmi átvegye azt, és azt szeretnénk, hogy érdemben foglalkozzon vele. A közel száz pontból most kiemelnék egyet, mely személyes szívügyem, és melyet nagyon fontosnak tartanék az ott szereplőkön túlmenően is itt, kissé kifejteni. A javaslat így hangzik: „Állítsák vissza a felsőoktatási szakok 2012 előtti finanszírozását!”

Sokat gondolkodtunk az általam koordinált munkacsoportban, hogy pontosan hogyan fogalmazzunk, hiszen elég összetett az a problémakör, amit ki akartunk fejezni. 2012-ben kísérelték meg bevezetni – talán mindenki emlékszik – azt az ominózus botrányos keretszámcsökkentést, melyet hatalmas diáktüntetések, és végül látványos, de csak részleges visszakozás követett az oktatási kormányzat részéről. Magukat az irreálisan alacsony államilag finanszírozott keretszámokat megszüntették, ami kétségtelen siker, és számos szakon visszaállították a lehetőséget, hogy reálisan be lehessen kerülni ösztöndíjas képzésre, ám ez nem mindenhol történt meg. Számos olyan szak van, ahol azóta is szándékosan olyan magas a pontszám, hogy maximum 1-2, vagy annyi ember se juthasson be államilag fizetett alapképzésre, csak önköltségesre.

A Független Diákparlament tavaszi plenáris ülése a CEU konferenciaközpontjában

Ezzel mi is a probléma? Nos, rengeteg. Ezáltal megszűnik rengeteg diáknak az érettségi motiváló szerepe, hiszen nem csak az állami ponthatár elképesztően magas, de az önköltséges határ is feleslegesen alacsony. Így sokan felmérhetik: mondjuk a 475-öt valószínűleg nem érik el akkor sem, ha mindenből ötösre vizsgáznak, a 280 pedig hármasokkal is meglesz. Ezáltal a bejutás mércéjévé nem a tudás válik, hanem a pénz.

Ez pedig óriási gond, hiszen pont a felsőoktatás azon szerepét veszi el, hogy a szorgalmas diákoknak lehetőséget biztosítson a kiugrásra akkor is, ha nehezebb körülmények közé született. Milyen lehetőségek maradnak tehát? Első lehetőség: miért nem jelentkeztél olyan szakra, ahonnan nem vonták ki a forrásokat, és nagyobb lehetőség van bejutni állami finanszírozású helyre? Nos, ebben az esetben tehát az állam dönti el, hogy hova jelentkezz, helló, ötvenes évek!

Marad a diákhitel, ami ugyan adott esetben meg is érheti, ám friss diplomásként rögtön adóssággal kell így kezdeni a „nagybetűs életet”, valamint dolgozhat az ember egyetem mellett, ahogy teszi azt e sorok írója is, ami azonban megnehezíti a csak a tanulmányokra való koncentrálást.

Összességében tehát arányosítani kell: a felsőt kicsit lejjebb, az alsót kicsit feljebb tolni.

Ma ugyanis a pontszám sok helyütt nem egy mérce, amit meg kell ugrani, hanem egy betonfal, ami elválaszt bennünket az állami képzésre való bekerülés lehetőségétől. Ezért döntöttünk úgy, hogy a 2012 előtti finanszírozás visszaállítását javasoljuk. Természetesen ez csupán javaslat, a célunk az, hogy a minisztérium hallgasson a diákok véleményére, elismerje a problémák létjogosultságát, és érdemben napirendre vegye azokat.

Hosszú távon persze a cél az első diploma ingyenessége, ez tudja ugyanis csak biztosítani, hogy valóban kitörési lehetőség legyen az oktatás, a Független Diákparlament üdvözli, hogy egyre több politikai párt veszi be a programjába ezt az elemet. Reméljük, hogy akárki is kerül jövőre kormányra (beleértve azt is, ha marad a jelenlegi adminisztráció), hamarosan pozitív irányú változás indul meg e téren, és az oktatáspolitika többi terén is, és végre mindenki kap esélyt a tanuláshoz!

A szerző a Független Diákparlament szóvivője.