Orbán Viktort nagyon rég nem láttuk valóban komolyan érvelni, vitázni. Miniszterelnöki vitára az emlékezetes Gyurcsány-Orbán tévévita óta nem állt ki, nem kormányközeli médiumnak interjút nem sokkal a kormányváltás után adott utoljára, azóta már a parlamentben is csak gúnyos odamondogatásokkal reagál az ellenzék kritikájára. (Ahogy korábbi cikkemben megjegyeztem: ezzel nem csupán saját tettei következmény-nélküliségét hangsúlyozza, de el is nyeri a kormányoldal szavazóinak cinkos tetszését: „a balfasz ellenzék komolyan azt gondolja, hogy a főnök lehajol nekik választ adni?”) Korábban a többség egyetértett abban, hogy Orbán jó szónok, ma már nem látjuk ezt, nem tudjuk, hogy ma az lenne vagy sem.
Egyelőre azonban úgy néz ki: nem is fogjuk megtudni. Bár egy friss felmérés szerint a kormánypárti szavazók többsége is egyetért abban, hogy jó dolog lenne egy miniszterelnök-jelölti vita, a körülmények gyakorlatilag ezt lehetetlenné teszik.
Kezdjük azzal, hogy ki és ki közt folyna a vita? Nyilván a matematika egy Orbán-Vona vitát diktálna, amely valószínűleg a jobbikosok dédelgetett álma, a Fidesz pedig ezt szeretné leginkább elkerülni. Ott lehet még egy alternatív Orbán-Vona-Szél-Karácsony-Gyurcsány-vita, amelyet azonban jó eséllyel az ellenzék egymás közti nézeteltérései elvinnének, amit Orbán jól ki tudna használni.
De ha mondjuk meg is állapodunk egy Orbán-Vona-vitában. Miről is szólna ez a vita? Programokról, mint anno? Amiből a Fidesznek már rég nincsen, az ellenzék meg kéthetente jön ki a 30 ezer oldalas, senki által el nem olvasott, és minden leköszönő jelölttel a kukában landoló újabb verzióval? Esetleg a legfontosabb témákról, mint egészségügy, oktatás, gazdaságpolitika, EU, külpolitika, fenntarthatóság stb.? Nos, ez sem lenne egyszerű. Látni kell, hogy egyrészt ma már rég nem erről van szó, a kormány a média nagy részének bekebelezésével ügyesen játszik rá az ún. agenda-setting jelenségre, azaz, hogy ők dominálják a közbeszédet. Saját médiumaikban csak olyan kérdésekről beszélnek, melyekből ők jönnek ki jól, és amelyekkel kapcsolatban ők tematizálják a közvéleményt.
Mára ráadásul a kormányközeli és a kormánykritikus média nagy része is belenyugodott abba, hogy érvek és ellenérvek helyett alternatív valóságokat építenek, azaz az, hogy létezik a „Soros-terv”, és hogy nem, csupán egy-egy álláspont, melynek nem kell szükségszerűen találkoznia és megmérkőznie egymással. Így azért is nagyon nehéz vitázni, mert komplett valóságmagyarázatokat kellene ütköztetni, azaz mindenki a saját „koordináta rendszerében” gondolkodik, amelyek lassan már nem is azonos síkokon mozognak.
De, oké. Tegyük föl, hogy ezt mind áthidaltuk valami csoda folytán. Megvan, ki vitázik Orbánnal, konszenzusosan eldől, melyek a legfontosabb érintendő témák. Na, de hol? És ki moderálja? Azokban a kormánykritikus médiumokban, amelyeknek az utóbbi időben a kormányzat a legitimitását kérdőjelezi meg a tulajdonosaikra hivatkozva ahelyett, hogy válaszolna az általuk feltett kérdésekre? Simicska HírTV-jében? Az egykoron független, mára egyre inkább bulvárosan jobbra tolódó ATV-ben? Az RTL-en, amelyet Orbán állítólag a Roszatom pénzéből akart megvenni, és megszűntetni, és amely ellen gyakorlatilag egy komplett adójogi törvényt hoztak?
Vagy a teljesen szobatisztává tett és háziasított köztévén, az egykori Magyar Televízió helyén ma MTVA néven futó állami és kormánypárti médiakonglomerátum berkein belül, amelynek riporterei egyértelműen tudható, hogy csak a jelenlegi kormányfőnek megfelelő kérdéseket tennének föl? Ebben az esetben nyilván a fent említett okokból a Soros-tervről beszélnének, Brüsszelről, a menekültválságról, Orbán elmondaná azt, mint eddig. Az ellenzék vagy nem vállalná, vagy próbálna fél-fél mondatokban kiszólni a korrupcióról, zsarnokozni Orbánt, majd a végén mindkét fél elmondaná a saját táborának, hogy ő most aztán földbe döngölte ellenfelét, de az egésznek nem lenne semmi értelme.
Egyébként is jellemző az ilyen vitákra, hogy egyik vagy másik fél hazabeszél, ugyanez igaz a Parlamentre, pláne az EP-re. Ugyanakkor a fent kifejtettekből látszik, hogy az Orbán-kormány tudatosan úgy alakította a médiát, és a közbeszédet, hogy lényegében lehetőség se legyen az érdemi vitára. Nem véletlenül: kiszámolták kockás papíron és többet visz mint hoz.
