„Mondtam neked, hogy tartsd a szád
Kell a francnak az igazság”

(Zorán: Mondtam Neked)

Lassan egy éve, hogy elbasztam. Egy éve, hogy az egyetem gyakornoki programjával felvettek volna a Délmagyarhoz fizetett gyakornoknak, aztán felvásárolta az Andy Vajna, szép lassan kicsontozta, kibelezte, míg a gerinc, sajtóetika és egyéb zavaró tényezők megmaradt elemeit is eltávolítva tökéletesen jól kezelhető propagandalapot formált belőle. Én meg elbasztam.

Mert az egyetem tanszékvezető-helyettesével közösen úgy döntöttünk, jegeljük. Nem akarják a szélmalomharcot, félnek. Mármint még konkrétan nem, de akkor majd elkezdenek. Hogy kapunk a nyakunkba egy remekbe szabott fideszes rektort, aztán szépen újra és újra elővesznek minket. Aztán egyik nap azon kapjuk magunkat, hogy pont a mi szakunkra nincs elég jelentkező, hogy az állami fejkvótából el lehessen indítani a képzést. Pech. Micsoda pech. Aki jövőre indul a Befutó nevezetű ösztöndíj-programban itt Szegeden, az valószínűleg már kettővel kevesebb helyre pályázhat. Egy kezelhetetlen tulajdonos esküvős portálja, és a Délmagyar kiesik. Meg úgy egyáltalán nem lehet sehova elmenni, aminek némi halvány köze is lenne a nyomtatott sajtóhoz, nem is véletlen, hogy idén én vagyok az egyetlen, aki erre a szakra jelentkezett, nagyon úgy néz ki, hogy emiatt csúszni is fogok, mert egy ember kedvéért nem indultak kurzusok. De nem baj, annyival később leszek munkanélküli.

Elbasztam, kell a francnak a HírTV-ben pattogni a NER egyeduralma ellen, kell a francnak demokrácia, sajtóegyensúly, igazságos választási rendszer, alkotmánybíróság, és efféle elefántcsonttoronyban tanyázó liberális értelmiségi vircsaft. Mentem volna el a Délmagyarhoz, azaz annak a helyén működő azonos nevű valamihez propagandistának, és most lenne biztos állásom, ha nem nagyon pofázok vissza, gyakornokból felvesznek rendes állásra, amúgy is káderhiány van, nem kicsit.

Írtam volna szépen a fű kinyílásáról, a tavaszi húsvéti tojásokról, a sonka árfekvéséről. Na, az ÁFA-kulcsról már nem, mert azt már vélhetően nem engedte volna a Magyar Időktől érkezett menedzsment, de helyette mondjuk arról, milyen klassz dolog biciklivel iskolába járni. Mert ez környezetbarát, mint a megújuló energia, de ezt Paks miatt inkább ne bolygassuk. Amúgy is fontosabb, hogy gyorsan beérhetsz vele az iskolába, ahol kinyitod a tankönyvet, jó, hogy milyet és hogyan használsz, azt ne firtassuk, meg azt se, hány tanár, mennyiért, hány évesen. Szóval maradjunk az eredményeknél, az a biztos. De lehetőleg ne úgy tűnjön, hogy a baloldali önkormányzat érte el, sőt, az ELI is igazából Orbán érdeme. Jó, ezt majd megoldjuk, jó a fotós, maximum majd levágjuk a képet. Fotó, természet, környezet, emberek. Ez mind mehet, kivéve a szegények. Meg az öregek, akiket elhagyott a családjuk, mert a fiatalok kivándoroltak.

Meg a leszakadt falvak, azok se, ahol nincs közmű se rendesen, nem is akarnak korszerűsíteni az államosítás óta, azt ne, de legalább nincsenek migránsok. Jó, ezt nem nekem kéne megírni, arra ott van az a nő a kormányhivataltól, meg az új menedzsment, meg a volt szegedmások, szóval én elég, ha nem írom le, és csöndben örülök, hogy nincs. Sőt, igazából csöndben szomorkodhatok is. Tulajdonképpen csöndben még teljes a sajtószabadság. Ott ülnék a gép előtt, leírnám, amit mond a pesti központi utasítás, de közben azt gondolok, amit akarok. Ki nem nagyon mondom, az már felejtős, de gondolom. Azt többé-kevésbé lehet. Sőt, azt egészen lehet.

Sőt, amikor nem néznek oda, lehet csúnyán nézni, fanyalogni, becsukni a szemem kopipésztelés közben, lesütni a szemem a küldés gomb megnyomása alatt, befogni az orrom, míg kijön a papír a nyomtatóból, lemondani az újságokat, mert csak megzavarnak a tényekkel, kikapcsolni a négygét a mobilomon, mert állandóan pittyegnek azok a hülye hírek olyan külföldi lapokból, amiket még nem vett meg Mészáros Lőrinc, és leszedni otthon a tükröket. Meg olyan ablakokat venni, amik nem tükröződnek vissza, ergo most már van rá pénzem.

Igen, van pénz, lehet albit bérelni, speciálisan olyat, ahol nincs tükör. Posztolom is „tükörmentes albérletet keresek Szegeden, középáron”. Figyelték, hogy nem „olcsót” írtam? Bizony, már elengedhetem magam, néha hetente egy pár szelet Pick szalámi is jut, ki tudom fizetni a telefonszámlát, vagy még jobb, ha lemondom, az utasítást megadják vonalason, a mobilnetre úgysincs szükség.

Elbasztam, pedig jó lenne, rendes propagandista lennék, elköltözhetnék végre a szüleimtől, nem halnék éhen, rendesen megélnék. De én elbasztam. Tud valaki egy olcsó jegyet valahová Nyugatra?