Érthetetlen számomra, miért nem törölték még el a hét órás boltzárat.
Itt vagyok újra, visszatértem szeretett régi-új blogomra, egy rövid Medium.com-os, mérsékelt sikerű kitérő után. Technikai gond miatt nem fértem hozzá ennek az adminjához, illetve rettegtünk, hogy az Indexből Origo2 lesz. Sikerült hozzáférnem és már nem rettegünk.
Csak attól, hogy vajon hány hónapig fog tartani az újabb két hét. Először is jegyezzük meg, ahogyan az ellenzék, úgy a kormánypárt is bizony időről-időre megmutatja, hogy tévedés lenne a kommunikációja, cselekedetei (ha e kettő közt még van különbség) mögött valami évekre előre felépített narratívát, egy tökéletesre megalkotott mestertervet látni.
Amikor reggel még nagyon káros lenne megvalósítani "az ellenzék ötletét" az iskolabezárásról, majd estére a felvásárolt Tények műsorvezetőjének döbbent arca mellett bejelentik, amikor egy nap után kerül elő egy telefonszám, akkor ne mondjuk, hogy legalább kormányozni tudnak. Mindenesetre egy szó mint száz, két apróság, amit megjegyeznék a szigorítások legújabb évada kapcsán.
Üres utcák. Illusztráció: Stefan Katrandjiski (Unsplash)
Először is érthetetlen számomra, miért nem törölték még el a hét órás boltzárat. Mondjuk a benzinkutak esetén is működik, hogy nyitva lehet nyolcig, ha nincs papírod (ebbe most bele sem mennék), magadnak kell megoldanod, hogy hazaérj nyolcig. Ugyanis látható, hogy mivel alapvetően az aktív korúak munkaidő után tudnak elmenni vásárolni, fél hét környékén elképesztő tömeg gyűlik föl a nagyobb üzletek kasszáinál, amit éppen el kéne kerülni pandémia idején.
A másik pedig, hogy a nyugdíjasoktól még mindig fél a politika. Amennyire aktív szavazók, annyira nem mernek hozzájuk nyúlni, ezért a korlátozások leginkább még mindig a fiatal felnőtteket érintik. Az idősávot még rövid időre sem merték úgy visszahozni, hogy az azért jóval tágabb mozgástérrel ráérő nyugdíjasok csak akkor mehessenek el vásárolni. Ha már a kormány jogi kötőerővel nem is, legalább kommunikációval - amiben állítólag jók, legalábbis sokat költünk rá - fel kellene, hogy hívja az idősek figyelmét, hogy napközben menjenek bevásárolni, amikor az aktív korúak dolgoznak, vagy rendeljenek házhoz.
Elvégre még mindig ők a veszélyeztetett korosztály, nem én.