Fegyvertelen

A jámborok igazságáról

2021. június 05. - Kristóf Tarnay

A jámborság sok esetben nem csak a kényelmes életünk számára túl nagy teher, egyesek számára a vesztesek önigazolása, noha én ezt az álláspontot nem osztom.

daniele-levis-pelusi-ar5fgfhxwmu-unsplash.jpg

Szélcsend. (Illusztráció: Daniele Levis Pelusi, Unsplash)

Mind tudjuk, hogy a jámboroknak van igazuk, csak túl nagy teher a mindennapi kényelmes életünkre nézve, hogy ezt fel is vállaljuk. Végső soron a vegánoknak, a pacifistáknak, a békét keresőknek igazuk van, ahogyan a konszenzus mellett kardoskodóknak, a jogvédőknek, a természetért, jövőnkért vagy épp egymás mentális egészségéért aggódóknak.

Kényelmes élet alatt egyébként nem feltétlenül problémát értek.

Ha nem vagyunk frusztráltak, ha nem ér bennünket sok sérelem, vélhetően mi sem fogunk annyi fájdalmat okozni másoknak, mi sem leszünk gorombák és hirtelen haragúak, így alapvetően kényelmes, nyugodt életet felépíteni egy szélesebb körben is hasznos dolog.

Persze van ennek is egy dilemmája. Ha a béke átmegy „safe space” iránti igénybe – ahogyan azt már boncolgattam korábban -, egyre több természetellenes erőfeszítés, már-már erőszak szükséges a fenntartásához. Míg mondjuk az az elv, hogy ne bántsd a másikat, és bármit megtehetsz, ami a másik szabadságát nem veszélyezteti, viszonylag könnyen, átlagos emberi belátással fenntartható, ha valaki egyszerűen képtelen ellenvéleménnyel szembesülni, az ő mesterséges safe space-ét csak nagyon nehezen lehet fenntartani. Lehet mondani tehát, hogy valaki nagyon jámbor, amíg ellenvéleménnyel nem találkozik, de persze túl azon, hogy úgy igazán könnyű, ez az állapot nem is fenntartható.

Aztán a jámborság sok esetben nem csak a kényelmes életünk számára túl nagy teher, egyesek számára a vesztesek önigazolása, noha én ezt az álláspontot nem osztom. Én, ha egy munkahelyen nem becsülnek meg, lenyelem pár hónapig és tovább állok egy olyan helyre, ahol jobban bánnak velem, van olyan, aki szerint ez már önsorsrontás.

Szerintem csak így elegáns, de persze azt is megértem, aki inkább igyekszik könyökölni és meghajolva alkudozni, elvégre sokan olyan helyen dolgoznak, ahol csak így működik.

A közélet is úgy működik, hogy aki jámbor, annak a szava könnyen elveszhet a zajban. Talán ez az a terep, ahol nem igazán kivitelezhető eszközök terén is teljesen jámbornak maradni, bár azt hiszem, ez szorítkozhat a kommunikáció szükségszerű harsányságára, nem kell ebből feltétlenül „a cél szentesíti az eszközt” önigazolást gyártani, mert szerintem ott vetettük el a lehetőségét, hogy valóban jámborabb irányba forduljon bármi. Szerencsére én a közéletnek egy olyan partvonalról bekiabáló résztvevőjeként megtehetem, hogy a szerintem fenntartható és öntudatosan jámbor álláspontot (vö.: jobboldali liberalizmus és voluntarizmus) képviseljem, elvégre én mondhatok népszerűtlen dolgokat.

És ugye olykor a népszerűtlen eszmék képviselőinek lehet némi igazsága…

A bejegyzés trackback címe:

https://fegyvertelen.blog.hu/api/trackback/id/tr3616582970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2021.06.05. 17:22:03

A jámbor alapvetõen a gyengeelméjû szinonimája. És igen, ide sorolhatók a vegánok, a pacifisták és a zöldek nagy része is.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.06.05. 19:25:16

A jámbor nem passzív. Hanem tudja mi ellen érdemes harcolni, s mi ellen nem.

midnight coder 2021.06.06. 12:17:26

@ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró: Ja, a rosszabbik fajta igen. Ezek robbantják fel magukat a gyerekekkel teli buszon, remélve hogy ezért cserébe odaát a mennyben 77 huri fogja kényeztetni õket.
süti beállítások módosítása