Azzal semmi gond nincs, ha valaki vitatkozik azzal, amit az ember ír, képvisel. A gondok ott kezdődnek, amikor hiába próbálom kérlelni a drága olvasókat, hogy ezt azzal tegyék, ami a cikkben tényleg szerepel, amit egy rendezvény valóban képvisel, ne pedig azzal, amit a saját fantáziájukkal beleképzelnek.

Ugyanezt tette a Pride-kapcsán a DUE-elnök Kecskés István is az örökbecsű Blogstaron, miután egy videóból kiragadott egy részletet, és megpróbálta megmagyarázni, szerinte mi a baj Novák Katalin homofób kijelentéseivel, amelyeket pont sikerült pár nappal a Pride elé időzíteni.

Alapvetően ha egy hírportál videót készít egy eseményről, akkor ha abban valaki valami meglepőt, netán megosztót mond, azt általában bevágják, elvégre érdekes, hozza a kattintásszámot, ha meg még vitatkoznak is rajta az emberek, akkor azt minden Index-blogketrecen szocializálódott blogger tudja, hogy jól föl tudja pörgetni a megtekintési számokat. 

Viszont utána jön a Blogstar, aki szándékosan ezt emeli ki a videóból csak és kizárólag, majd jön a PestiSrácok, aki szándékosan az ilyen megszólalókat keresi meg - mondjuk négyet-ötöt egy sokezres tömegben, úgy beállítva a nézőknek, akik jelentős része nem volt ott, és az ilyen médiatartalmakból alakít ki képet a rendezvényről, hogy ilyen volt a többség, ez volt az általános jellemzője a rendezvénynek.

Pedig mi következik abból, hogy egy-két ember faszozik-e vagy sem egy sok ezres rendezvényen? Az égvilágon semmi.

Ahogy korábban leírtam, a mazsolázgatós érvelési hibához hasonlóan típikus átlátszó lejáratási módszer a lakájmédiában, hogy keresnek egy-két vállalhatatlanabb figurát, és úgy állítják be, mint ha ez lett volna az általános. Persze önmagában már mindenfajta videó manipulál rengeteg szempontból, de ez ebben az esetben a saját olvasók konkrét átverése.

Novák Katalinnal pedig nem az volt a baj, hogy nem jött ki a Pride-ra (az csak Bősz Anett klassz fricskája volt), hanem, hogy homofób. Amit felőlem csinálhat otthon a négy fal között, de miután egy egész ország államtitkára, ráadásul pont család- és ifjúságügyért felelős, ezért én, mint az ifjúság része határozottan kikérem magamnak, hogy ezen kirekesztő nézeteit terjessze. 

Az, hogy valaki örül-e annak, hogy az LMBT-párok ma jogfosztottak Magyarországon, az nem a világnézeten múlik. Nem kell ahhoz liberálisnak lenni, hogy az ember a házassági egyenlőséget fontosnak tartsa. Hadd idézzem Nádasdy Ádámot: 

“Éppen azért támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok. Mi lehetne konzervatívabb annál, hogy az ember tartósan, egy életre elkötelezi magát ahelyett, hogy naponta váltogatja a partnereit?”

Egyébként érintettnek sem kell lenni, külön kifejezés - az "ally" - van arra, aki hozzám hasonlóan heteroszexuálisként egyszerűen hisz az egyenlő jogokban és támogatja az LMBT-párok diszkriminációinak megszűntetését. Sokan voltunk így kinn szombaton az idei Pride-on.

Ahol egyébként - ki kell ábrándítsak mindenkit - nem volt több hiányos öltözékű résztvevő, mint bármely random zenei fesztivál egy színpada előtt. Nem voltak meztelenül csókolózó férfiak, sem pedofilok által megrontott gyerekek, sem semmi hasonló, amik Budaházy Edda fantáziájában élnek. 

Volt ott viszont rengeteg pár, idősek, kisgyerekek, színes öltözékek, színes lufikkal díszített, vagy éppen kézzel körbeszőtt (!) kamionok, egy rakás támogató magáncég, és rengeteg vidám, felszabadult felvonulók. Akik - és ismét nem tudom mással zárni, mint önmagam ismétlésével - nem akarnak semmi mást, csak az ember legalapvetőbb létszükségletét, amelyet nem lehet elvenni senkitől ezen a bolygón: szeretni.