De az erkölcsök kisajátítása és összemosása teljesen hétköznapi dolgokkal szerintem az. De kezdjük az elején! A házasság előtti szexualitás tiltásának történelmi hagyományai és okai vannak. Anno nyilván a születendő gyermeket egyrészt nem tudták eltartani család nélkül, kivetette az (amúgy elég álszent) társadalom, mert “zabigyerek” volt, stb. Amióta azonban könnyen és viszonylag olcsón hozzáférhető mindenki számára a fogamzásgátlás, ez teljesen értelmét vesztette.

Más kérdés, hogy az egyház mai napig tiltja pl. az óvszerhasználatot, aminek olyan mellékhatásai vannak, hogy az ilyen segélyszállítmányokat nem viszik tovább, ami mondjuk segíti az AIDS terjedését Afrikában, de alapvetően ennek a mindennapi életünkre sok jelentőssége nincs, hiszen a hívek sem tartják be. (Valami olyasmivel magyarázzák, hogy Isten akaratát nem szabad megfúrni. Én ezt ateistaként biztosan nem érthetem, de akkor gondolom, esernyőt sem használnak, és ha Isten úgy akarja, akkor engedelmesen bőrig áznak.)

Itt jönnek az összemosások. Manapság a párok többsége harminc éves koruk környéke előtt nem házasodik meg, semmi értelme eddig szűznek maradni (védekezni pedig utána is érdemes, senki nem szeretne harminc gyereket). Óriási balgaság ezt összemosni azzal, hogy egyrészt akkor nyilván az illető meg fogja csalni, másrészt értelemszerűen akkor fűvel-fával dugni fog. Nem, ez óriási butaság.

Az egyházak egyik legerősebb eszköze arra, hogy pszcihésen magához láncolja tagjait az, hogy bűntudatot kelt bennük egy sor teljesen hétköznapi dolog után, amit aztán természetesen csak ő tud feloldani. Megdöbbenve olvastam ezt az elvileg modern és fiatalos keresztény oldalt, és őszintén nagyon sajnáltam a szerzőit, és akik ilyen érzelmi bilincsben élik életüket. Egy boldog párkapcsolatot abszolút jobbá tesz az egészséges szexualitás, egyetlen hátránya van: kiderülne, hogy a képletben semmi szükség a csak öncélúan károgó egyházakra, mert a két ember együtt boldog és harmonikus kapcsolatban él. Nem fogja ettől jobban vagy kevésbé megcsalni, ez a két ember személyiségén és kapcsolatuk minőségén fog eldőlni.

Az egyházak itt tehát nem csak álszent módon kisajátítják az erkölcsöket, de összemosnak egy valódi erkölcsi negatív tettet (megcsalás) egy teljesen hétköznapi dologgal (óvszerhasználat) és megtiltanak egy teljesen normális dolgot (házasság előtti szex). Most ide se citálnám Nietzsche-t, aki azért is nevezte szolgaerkölcsnek a kereszténységet, mert a szex hiányát "tisztaságként" aposztrofálta, hiszen nem föltétlen értek egyet a gondolatmenetével (pl. hogy a békesség a bosszúállás lehetőségének hiányának rossz elfogadása, alapvetően nagyon pacifista ember vagyok), de amikor a tengerentúli incel-mozgalmak a szex alapjogként való újrafelosztásáról elmélkednek, talán érdekes lesz ebből az irányból is megközelíteni a témát.

Apropó házasság: ne feledjük el, az egyházi házasság mennyire kirekesztő intézmény például az LMBT-párok számára. Korábban írtam már erről a blogomon, nem ismételném önmagam, csak a klasszikus mondást idézném: az egyházaknak két problémájuk van: hogy a melegek házasodni akarnak, és hogy senki nem akar házasodni.

A szerző ex-keresztény