“A liberális médiumok a csőd szélén állnak, Soros pénze nélkül nagy bajban lennének. Nemhiába kuncsorognak folyton pénzért, egyikük sem tud megállni a lábán.” - írja a most éppen az egyetemisták politikai befolyásolásán aggódó, és tanárok feljelentésére buzdító 888.hu (persze csak ha a tanár nem a kormány mellett foglal állást). Annak kapcsán született meg ez az írás, hogy bejelentették: az összes kormánypárti médium egy holding alá fog tartozni.
Nagyjából egy hónapja az Echo Tévé esti műsorában egy, kezében a fő kormánylap internetes oldaláról kinyomtatott helyreigazítást lobogtató jobbikos képviselőt azzal reagált le a tévé méltán hírhedt nyelvtantanári afférokkal kacsingató műsorvezetője, hogy “ön szerint mi egy cég vagyunk a Magyar Időkkel?” Nos, Velkovics úr kérdésére mostatnól igen lesz a válasz, egy cég lesz az összes fideszes médiatermék - egy nagy, állami hirdetésekkel bőségesen ellátott cég.
Abszurd, hogy talán bele sem gondolt a 888 munkatársa, mennyire tökéletesen fogalmaz, amikor saját lábat emleget. Épp olyan saját láb ez ugyanis mint Orbán Réhelé elhíresült nyilatkozatában. Tízmillióan állunk a hatalmas, és a magyar médiának nevezett valamicsodából egyre nagyobb szeletet elfoglaló, egyre több pénzt felemésztő "saját lábuk" alatt.
Ugyanis míg ők “tarhálásnak” gúnyolják a független online lapok adománygyűjtő kampányait, addig ezeket a médiumokat mindannyian támogatjuk, nem is egyszer, hanem rendszeresen, minden magyar állampolgár, azáltal, hogy befizeti az éves jövedelemadóját. Ebből aztán jó busásan megszórják ezeket a fideszes lapokat az állam és a temérdek állami cég hirdetésével. Van olyan lap, amiben szinte csak ilyen hirdetések jelennek meg, ami azt jelenti, hogy kormányzati lélegeztetőgép nélkül már réges-régen csődbe mentek volna piaci bevételek híján.
A különbség csak annyi, hogy míg a független médiumok esetén ez választás kérdése, itt nincs más lehetőség, mindenki kötelező jelleggel támogatja, akkor is, ha nem is hallott az adott médiatermékről, mert mondjuk elérése minden kormányzati támogatás ellenére elég karcsú, és a liberális értelmiség többet jár oda bosszankodni, mint a Fidesz-közeli olvasók tájékozódni.
Persze nem lehet elmenni a dolog igazságtalansági vonulata, a folyamatos politikai kettős mérce mellett sem. Ugyanis anno a Népszabadság bezárásakor mindenki harsogta a kormányoldalon, hogy itt bizony a piac diktált, miközben pontosan láttuk, hogy kormányzati körök vezényelték le az egészet, a lap pedig nem csak piacvezető volt, de az utolsó évében már nyereséges is. Most pedig olyan médiumokat tartanak mesterségesen életben állami pénzen, amire nem csak hirdetői, de olvasói részről is alig mutatkozik igény.
A másik pedig természetesen a médiatúlsúly. Amikor két független médiacsoport, az RTL és a 24.hu-t is kiadó Central Digitális Média Kft. szeretett volna fúzióra lépni, az NMHH Médiatanács szakhatósági állásfoglalásában megtagadta, majd ebből következőleg a Gazdasági Versenyhivatal megtiltotta az akvizíciót. Akkor arra hivatkoztak, hogy ez “tulajdonosi koncentráció jelentős erősödésével járna, az összefonódás eredményeként a véleménybefolyásolási képesség a releváns piacon olyan mértékben változna, amely veszélyeztetné a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését”.
A kedves olvasó tippelhet, hogy a mostani gigaholding esetén lesznek-e ilyen aggályai a hatóságoknak.