Ideje visszaállítani a racionális és kulturált vitát a magyar politikai közbeszédben. Ezért mostantól rendszeresen politikai szereplők érvelési hibáit veszem sorra blogom új rovatában.
Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője tegnap a Sargentini-jelentés kapcsán az magyar jogállamiságról szóló vitában az alábbi felszólalást tette:
Az elmondott beszéde az elhangzás sorrendjében az alábbi érvelési hibákat tartalmazza:
1. Szalmabáb
Soha senki nem mondta, hogy baj az, hogy Orbán Viktor részt vesz a vitán az EP-ben, vagy más európai intézményekben.
2. “Te is” érvelés
Azért, mert bizonyos emberi jogokkal és alkotmányossággal kapcsolatos kihágást sok más ország kormánya is elkövet, az nem menti fel a magyar kormányt. Ezeket az eljárásokat majd külön szintúgy le kell folytatni.
3. Mazsolázgatás némi szalmabábozással keverve
Senki nem mondta, hogy államosították a hazai sajtót ellenben egy központi, a GVH ellenőrzés alól kivont alapítvány égisze alatt a kormány holdudvara közpénzből tartja fenn a magyar médiapiacon sosem látott koncentrációt okozó fideszes médiatermékeket. Eközben az állam lett a legnagyobb hirdető a piacon, ami demokratikus kapitalizmusokban példátlan, társadalmi célú hirdetés címén politikai kampányt folytat, amelynek az árán mesterségesen tart lélegeztetőgépen amúgy a piacról soha meg nem élő médiumokat.
A CEU magyar képzései igen, itt maradtak, de az amerikai akkreditációjúak, melyek az egyetem lényegét adták, a bizonytalanság és a minden feltétel teljesítése ellenére is a kormány által alá nem megállapodás miatt Bécsbe kényszerültek.
4. “Mindannyian tudják”
Nem, nem tudják, hiszen az elmondott állítások nem igazak. Lásd: 3-mas pont.
5. “Frusztrált ellenzéki performansz”, stb. Személyeskedés/“náci kártya”
Azaz érvelés helyett azt támadja, aki mondja, vagy azt, aki egyetért vele (nem lehet igazad, mert a magyar ellenzék is így gondolja).