Az informatikai biztonságot nem az adatvédelem durva megsértésével kéne kezdeni.

Illusztráció: Le Wagon (Unsplash)

Én olyan – egyházi – általános iskolába jártam, ahol több diáktársam konkrétan Facebook-posztokért kapott igazgatóit és efféléket. Az egyházi jelző csak a módszer miatt érdekes. Hiába mondtam én például egyszer egy poszt elvileg sértettjeként is akkor még erősen csak formálódó világképemmel, de már akkoriban komoly igazságérzetemmel, hogy ez nonszensz, a Facebook-posztok ugyanis teljesen a magánéletünkhöz tartoznak, akkor is, ha a tanár véletlenül ismerősöd – nem biztos, hogy ez jó ötlet -, hiszen ez olyan (azt hiszem, ezt a hasonlatot használtam), mintha a közel, egyébként mindannyiunk által nagyon szeretett játszótérre menne ki valaki és ott mondana valamit az arra járóknak, jött a gyakorlatilag mindenre ráhúzható gumiszabály, az „ez nem összeegyeztethető az iskola értékrendjével, szellemiségével”.

Ez persze minden irányból nonszensz. Kezdve azzal, hogy egy általános iskolás diáknak maximum próbálgathatják átadni az iskola szellemiségét, nem elvárható, hogy elsős korától egyfajta élő reklámtáblaként képviselje is azt. De a legfőbb baj ezzel persze az volt, hogy ez gyakorlatilag arra volt ráhúzható, amire nem szégyellték. Ez jutott eszembe a mai sajtóban azt a hírt olvasva, hogy a pedagógusok laptopjaiba, akár – ha nem egyértelmű, a magán fájlokba is - betekintene a tankerület. Ami teljes nonszensz, egészen elképesztő. Az különösen pikáns, hogy ki kell emelni a szakszervezet részéről – szuper egyébként, hogy a közállapotokra tekintettel megtették -, hogy ezt akkor sem köteles aláírni a pedagógus, ha történetesen iskolai, „céges” laptopot használ.

Na, ja. A magyar állam gyakran működik úgy, mint egy közepesen frusztrált, kapuzárási pánikban szenvedő középkorú szülő, aki azzal „érvel” gyerekével szemben, hogy „amíg az én kenyeremet eszed…”. Nem, természetesen a személyiségi és adatvédelmi jogai mindenkinek sérthetetlenek, függetlenül, kinek az eszközét használja. De képzeljük el, hogy is történne ez a mindennapokban. A letöltések mappában nálam nyolcvanöt új mappa van, elképzelem, ahogy a fáradt, meggyötört tankeres alkalmazott fél ötkor lenyitja a könyvtárat. A „csajom pucér fotói” mappa magántermészetű? No és a WOW installer? A rajta lévő filmek legálisak? Jó, igaz, ahhoz tényleg nincs közöm.

Persze az adatvédelem és az "informatikai biztonság" fontos dolog, és a munka és a magánélet szétválasztásának fontos eszköze a privát és céges fájlok elválasztása. Csak ezt az egészet nem pont ezeknek a durva megsértésével kellene elkezdeni, mert akkor már megint háborúzunk a békééért…