A Junkie szerint délelőtti videó-sorozat nem ígér sokkal többet, mint prémium YouTube-kontentet, de annak igazán szórakoztató. Persze elsősorban annak, aki bosszankodott már eleget a netes reklámokon, és az anyutól kapott linkeken, ergo a mi generációnknak.

A YouTube nem HBO. A videók nem ígérnek drámai sztorit és horribilis látványvilágot sem, inkább egyszerű, homogénebb, de abban szórakoztató sztorikat. A prémium kontentek ezt emelik kissé magasabb szintre a világtörténelem legrosszabb névválasztásával megalkotott YouTube Red berkein belül.

Az itthon is népszerű, általam is kedvelt CollegeHumor sorozata, a Rossz Internet pedig pont a maga megjelenési világát, a netet parodizálja, vagy inkább mondjuk úgy: gondolja tovább, a részek végére egy-egy netes szolgáltatásból, vagy jelenségből egy szürreális utópisztikus világot megteremtve.

Telepatikus Facebook

Az egyértelmű kedvencem ez a telepatikus valamin keresztül a következő gebneráció közösségimédia-használatát ekézi. A nagypapa vagyunk mi, akik még online chaten keresztül beszélgetne, amit már ugye senki sem használ. Szerintem tökéletes, ahogyan átülteti a jelenlegi kliséket, és olyan mondatok hangoznak el, mint:

hová lett, amikor még csendben SMS-eztünk egymással.

A Bad Internet talán azért tetszett, mert egyrészről nem akar online tévé lenni, helyett (másrészt) direkt saját világában marad, a körül forog, és kellően önreflektív, sőt be tudja mutatni saját világának a paródiáját is. Ahogyan a feliratkozókért harcolós részben teszi, ami nekem a legirracionálisabb volt, ugyanakkor meg jó illusztrációja volt a kamerába mosolygás és a kőkemény hype-harc kettősségének.

Talán a leginkább a YouTube-ról az Elnök vírusvideója c. rész lett,mely a többiehez hasonlóan egy kívülállót helyez bele a nekünk oly természetes világba, aki történetesen az elnökasszony (nem tudom, mennyire akart a jóval korábban forgatott film Clinton-utalás lenni, bár megállná a helyét), aki éppen a világvégét jelentő meteor elől megmenekítő bunkerekbe terelné a népeket, csakhogy a tévével csak két állam nyugdíjasait siekrült elérni, a videóüzenetét pedig alig nézték meg a neten. Az itt elhangzó

“az emberek unják a politikát”

mondatot egyébként levetíteném mindenkinek, akik nem nézik meg a független diákparlamentes videóimat a neten…

Majdnem mindenki kapott párt a Tinder utódjától

A sorozat epizódjai persze telev annak olyan, a 9GAG-en már sokszor ellőtt gag-ekkel, mint amikor Siri említést tesz, hogy az új app telepítésekor előbb olvassa el figyelmesen… majd már vágja is rá a faszi, hogy elfogadta. A társkeresők, és a könnyű pénzkeresés is terítékre kerül (nope, nem összevonni a kettőt!). A “mindenkinek társat találó” app részében a magyar nézők 2/3 (oppardon azok 98%-a) gondolom, rögtön fönnakadna azon, hogy a klipben nem csak heteroszexuális párok szerepelnek.

De amúgy számomra szórakoztató volt a vezérigazgató cinizmusa, ahogyan arra, hogy megvan az első ember, akinél beütött a ménkű, és nincs találat, annyival reagált, hogy apróban visszaadta a program árát. A végikfejlet itt lett a legszürreálisabb, amiben kikerül, miért szól 7 milliomodik kerékről a cím.

Aprópó. Az emberi Ubert nehéz elvonatkoztatni a magyar helyzettől, de ha sikerül, akkor is idehaza is jellemző lehet a “majd a neten meló nélkül meggazdagodom” mentalitás, a vírusként szaporodó MLM-Facebook-csoportokról nem is beszélve. Hogy mekkora kamu az egész, annál csak az jellemzőbb, hogy sajnos ebből nem lehet kiszállni.

Vannak még további részek is, az egy éves reklám nem csak az ingyenes tartalom vs. irritáló hirdetések problémáján röhög, de például klasszul savazza a termékelhelyezések, és az ilyen műsorok rettentően kínos világát is (mondjuk, aki mazochizmusból nézett már bele CokeStream-videókba, tudni fogja).

A nyilvánosságra hozott internetes előzmények, és a nemlétező rejtegetnivaló utáni apokalipszis nekem nem tudott vicces lenni már, mert a South Parkban már a 20. évadban sokáig (túl sokáig) ragozták ezt a poént, de az én hibám: ezek még korábban készültek. schmittelés részükről nem történhetett.

Kicsit szórakoztató két szempontból megnézni: egyrészt a sokat emlegetett “átveszik felettünk az uralmat” kliséket most láthatjuk nagyon kisarkítva, érezhetjük, a valóságérzetünk, a nethasználatunk azért közzel-hellyel rendben van. Másrészt elgondolkodhatunk: tényleg, de tényleg: min fognak üzengetni az unokáink, és vajon megússzák-e részünkről a demagóg dumát, hogy bezzeg annak idején…