Régi közhely, hogy az Egyesült Államok fele abból él, hogy perli a másik felét, a maradék kis hányadot pedig ügyvédek és bírók teszik ki. Nos, Magyarországon a lakosság egyik fele abból él, hogy megbirságolja a másik felét. De persze ő nem tehető ezért felelőssé, mert csak a főnöke utasítása szerint járt el, aki szintén nem hibáztatható semmiért, ő csak a papírforma szerint megalkotta, hogy elvileg hogyan kell dolgozni, amit más végrehajt, és a középvezetők lelkiismerete is tiszta, hiszen ők csak tovább alkották a mások által megírt szabályok részleteit, amit megint mások alkalmaznak majd.
Szokták mondani, alibiország vagyunk. De mi igazából “én csak a munkám végzem”, “ez a szabály” “sajnálom, ide ez van írva” és “nem tudok segíteni, a főnököm ezt tette elém” ország vagyunk. Soha senki nem felelős semmiért, nem lehet senkit hibáztatni, ő csak azt csinálta, amit mondtak neki, mindenki ugyanolyan kiszolgáltatott, mint azok, akik őket megbirságolják, ezért - leginkább kompenzációképp - azzal a minimális hatalommal, amivel rendelkeznek, ők pedig megbirságolnak más, “alattuk lévőket”.
Ez a nemzeti birságfeudalizmus, Magyarország államformája, immáron senki se tudja, mióta, mert az már nem az ő asztala, nem lát rá, és a világért se lépné túl a hatáskörét, mert a végén még megbirságolnák.
