A fideszes polgármesterek Soros-találkozójáról szóló 444-videóban egy mondatra kaptam fel nagyon a fejem, amelyet Makó polgármestere mondott:

„Ez nem pártpolitika”

De, az. Konkrétan a Fidesz legerősebb és gyakorlatilag egyetlen választási kampányüzenete, amellyel program híján is vélhetően meg fogja nyerni a választást. De időzzünk csak el egy kicsit ezen a mondaton. Nagyon is tudatos, és meglehetősen sikeres volt ennek a hazugságnak a beültetése az emberek fejébe.

A migránsozás, terrorfenyegetettséggel, tehát konkrétan személyes létbiztonságunk megszűnésével, és kulturális átrendeződéssel riogatás nem csupán alapvető ösztöneinkre igyekszik hatni, de egyúttal saját retorikáját kiemeli a közutálatnak örvendő politikai csatározásokból, azt hazudja, hogy amit ő tesz, nem politika, csupán „nemzeti érdek”.

Ez többélű fegyver. Egyrészt ezzel párhuzamosan tudatosan játsszanak rá a politikától való elidegenülésünkre (lejáratókampányok, sárdobálás a parlamentben anno még olyan hirdetés is volt, hogy „Magyarország jobban teljesít – xy-nal kevesebb politikus van” – mindez az országgyűlés létszámának csökkentése kapcsán). Ezáltal tehát miközben a kormány politikája és az abban való aktív vagy passzív részvétel megadja azt az élményt, hogy ez nem politizálás, sokkal inkább valami honvédelmi tett – és itt jön a fegyver másik éle – ezzel vitába szállni már az.

Ne feledjük: ez csupa olyan embert szólít meg, akiket ha megkérdeznénk, azt mondanák, „én nem politizálok, de hát a migránsok...” – ez konkrétan egy jelenséggé nőtte ki magát, még YouTube-influencerek is kezdtek ezzel videót anno a „kvótanépszavazás előtt”.

Na, szóval ez nem politika, hanem valami egészen más, a fölött álló. Ugyanakkor ezzel vitába szállni, azt mondani, hogy azért ez a kérdés nem ilyen egyszerű, nem létezik Soros-terv, viszont léteznek letelepedési kötvények, stb.

Na, az már kőkemény politika.

Ehhez még vegyük hozzá a kormány agenda-setting tevékenységét, azaz hogy ha nem is tudja elérni, hogy mindenki ugyanúgy utálja Soros Györgyöt, azzal, hogy kb. a média kétharmadát einstandolták, azt el tudja érni, hogy még az ellenzéki politikusok és a független lapok is Sorosról beszéljenek. Innen pedig már nincs visszaút, valaki vagy a politika mocska fölött álló „nemzeti állásponttal” ért egyet, vagy politizál. Viszont az emberek többségét ez

ennyire már nem érdekli.

Orbán Viktort nagyon rég nem láttuk valóban komolyan érvelni, vitázni. Miniszterelnöki vitára az emlékezetes Gyurcsány-Orbán tévévita óta nem állt ki, nem kormányközeli médiumnak interjút nem sokkal a kormányváltás után adott utoljára, azóta már a parlamentben is csak gúnyos odamondogatásokkal reagál az ellenzék kritikájára. (Ahogy korábbi cikkemben megjegyeztem: ezzel nem csupán saját tettei következmény-nélküliségét hangsúlyozza, de el is nyeri a kormányoldal szavazóinak cinkos tetszését: „a balfasz ellenzék komolyan azt gondolja, hogy a főnök lehajol nekik választ adni?”) Korábban a többség egyetértett abban, hogy Orbán jó szónok, ma már nem látjuk ezt, nem tudjuk, hogy ma az lenne vagy sem.

Egyelőre azonban úgy néz ki: nem is fogjuk megtudni. Bár egy friss felmérés szerint a kormánypárti szavazók többsége is egyetért abban, hogy jó dolog lenne egy miniszterelnök-jelölti vita, a körülmények gyakorlatilag ezt lehetetlenné teszik.

Kezdjük azzal, hogy ki és ki közt folyna a vita? Nyilván a matematika egy Orbán-Vona vitát diktálna, amely valószínűleg a jobbikosok dédelgetett álma, a Fidesz pedig ezt szeretné leginkább elkerülni. Ott lehet még egy alternatív Orbán-Vona-Szél-Karácsony-Gyurcsány-vita, amelyet azonban jó eséllyel az ellenzék egymás közti nézeteltérései elvinnének, amit Orbán jól ki tudna használni.

De ha mondjuk meg is állapodunk egy Orbán-Vona-vitában. Miről is szólna ez a vita? Programokról, mint anno? Amiből a Fidesznek már rég nincsen, az ellenzék meg kéthetente jön ki a 30 ezer oldalas, senki által el nem olvasott, és minden leköszönő jelölttel a kukában landoló újabb verzióval? Esetleg a legfontosabb témákról, mint egészségügy, oktatás, gazdaságpolitika, EU, külpolitika, fenntarthatóság stb.? Nos, ez sem lenne egyszerű. Látni kell, hogy egyrészt ma már rég nem erről van szó, a kormány a média nagy részének bekebelezésével ügyesen játszik rá az ún. agenda-setting jelenségre, azaz, hogy ők dominálják a közbeszédet. Saját médiumaikban csak olyan kérdésekről beszélnek, melyekből ők jönnek ki jól, és amelyekkel kapcsolatban ők tematizálják a közvéleményt.

Mára ráadásul a kormányközeli és a kormánykritikus média nagy része is belenyugodott abba, hogy érvek és ellenérvek helyett alternatív valóságokat építenek, azaz az, hogy létezik a „Soros-terv”, és hogy nem, csupán egy-egy álláspont, melynek nem kell szükségszerűen találkoznia és megmérkőznie egymással. Így azért is nagyon nehéz vitázni, mert komplett valóságmagyarázatokat kellene ütköztetni, azaz mindenki a saját „koordináta rendszerében” gondolkodik, amelyek lassan már nem is azonos síkokon mozognak.

De, oké. Tegyük föl, hogy ezt mind áthidaltuk valami csoda folytán. Megvan, ki vitázik Orbánnal, konszenzusosan eldől, melyek a legfontosabb érintendő témák. Na, de hol? És ki moderálja? Azokban a kormánykritikus médiumokban, amelyeknek az utóbbi időben a kormányzat a legitimitását kérdőjelezi meg a tulajdonosaikra hivatkozva ahelyett, hogy válaszolna az általuk feltett kérdésekre? Simicska HírTV-jében? Az egykoron független, mára egyre inkább bulvárosan jobbra tolódó ATV-ben? Az RTL-en, amelyet Orbán állítólag a Roszatom pénzéből akart megvenni, és megszűntetni, és amely ellen gyakorlatilag egy komplett adójogi törvényt hoztak?

Vagy a teljesen szobatisztává tett és háziasított köztévén, az egykori Magyar Televízió helyén ma MTVA néven futó állami és kormánypárti médiakonglomerátum berkein belül, amelynek riporterei egyértelműen tudható, hogy csak a jelenlegi kormányfőnek megfelelő kérdéseket tennének föl? Ebben az esetben nyilván a fent említett okokból a Soros-tervről beszélnének, Brüsszelről, a menekültválságról, Orbán elmondaná azt, mint eddig. Az ellenzék vagy nem vállalná, vagy próbálna fél-fél mondatokban kiszólni a korrupcióról, zsarnokozni Orbánt, majd a végén mindkét fél elmondaná a saját táborának, hogy ő most aztán földbe döngölte ellenfelét, de az egésznek nem lenne semmi értelme.

Egyébként is jellemző az ilyen vitákra, hogy egyik vagy másik fél hazabeszél, ugyanez igaz a Parlamentre, pláne az EP-re. Ugyanakkor a fent kifejtettekből látszik, hogy az Orbán-kormány tudatosan úgy alakította a médiát, és a közbeszédet, hogy lényegében lehetőség se legyen az érdemi vitára. Nem véletlenül: kiszámolták kockás papíron és többet visz mint hoz.

Aki szerint a január 19-i „ne menj suliba” akció iskolakerülés, az valószínűleg egy munkahelyi sztrájkot is munkakerülésnek tekint, holott a különbség óriási. Ha valaki csupán öncélúan lógni szeretne, azt nyilván nem egy több tízezer főt számoló Facebook-event és jelentős médiafigyelem közepette tenné. Ahogy korábban is volt már – tavaly februárban, akkor szülői szervezésben – is hasonló akció, úgy most is egy jól szervezett, koordinált „diáksztrájk” jó figyelemfelhívás lehet az oktatási rendszer problémáira.

Korábban volt arra precedens, hogy egy gimnáziumigazgató elfogadta a keretszámcsökkentések elleni diáktüntetések időpontjára a szülői igazolást a három napba beszámítás nélkül is, de aki nem tud a véleménykifejtés ezen módjában részt venni, azt is ugyanúgy várjuk a demonstrációnkra, hiszen az délután, tanítási idő után lesz a Parlament előtt.

A média nagy részében a rövidebb, virális videónk jelent meg, melynek célja a problémák rövid összefoglalása és a diákok figyelmének a felkeltése az esemény iránt. (A videó hosszabb verziójában egyébként egy szülő és három tanár is megszólal.) Aki a konkrétabb problémafelvetésekre kíváncsi, annak ajánlom a Független Diákparlament (egyébként FDP, és nem FD) 2016/17 tanéves diákképviseleti munkájának eredményeképpen készült 80 pontos komplex javaslatcsomagunkat, mely itt érhető el. Az Emmi, mint az oktatásért is felelős minisztérium sajnos javaslatainkat még befogadni is csak sokadjára volt hajlandó, érdemi válasz helyett pedig alaptalanul vádaskodik – ezt nagyon sajnáljuk, de ezzel önmagukat minősítik, nem minket.

Szervezetünk valóban nem kapott semmifajta támogatást Soros Györgytől és az ő alapítványaitól. A DIA valóban partnerünk, pl. az évi két plenáris ülésünk előtt tartottak érzékenyítő tréninget képviselőink számára a DIA pedagógusai, de ez nem jelenti azt, hogy anyagilag a DIA finanszírozná az FDP-t, tehát a „Soros-pénz” ezen közvetett bizonyítása sem igaz.

Aki fontosnak tartja Magyarország egyetlen önszerveződő civil diákképviseletét támogatni, az valóban az Alapítvány a Tanszabadságért számlájára teheti meg, ők ugyanis számos oktatáshoz köthető civil társaságot segítenek ezzel, ettől egyébként nincs kapcsolatunk az Önök szerint hozzájuk kapcsolható további szervezetekkel.

Erősen téved az is, aki egy diákok által önszerveződő módon létrehozott demonstrációt politikai célú lázításnak állít be. Valójában amikor egy diák önként részt vesz egy rendezvényen, ráadásul pont annak a Független Diákparlamentnek a társszervezésében, amely már két éve kéri az Emmi-t, hogy ezt a kérdést jogszabályban rendezzék (lásd: diakparlament.hu/polrendezveny - ezt a javaslatot pont én írtam), mégis miért lenne az? Nem áll mögöttünk egyetlen párt sem, és nem is hagyjuk, hogy rátelepedjen a demonstrációra. 

Először is örülök, hogy szemben pl. Kecskés István Blogstaron jegyzett cikkével itt lejáratás helyett végre egy higgadt ellenérveket tartalmazó cikket olvashattunk. Röviden reagálnék is az ott leírtakra.

A sztrájkjogról. Természetesen a cikkben megfogalmazottaknak mi sem állítottuk az ellenkezőjét, diáktársaink hiányzását igazolni kell, de:

• egyrészt van arra precedens, hogy a 2012-es keretszámcsökkentések elleni diáktüntetésekkor egy szegedi gimnáziumigazgató a tantestülettel közösen úgy döntött, hogy a tüntetés hétfő első órás időpontjára úgy fogadja el a szülői igazolást, hogy a 3 napos keretbe nem számolja bele.
• másrészt a „ne menj suliba” egy opcionális figyelemfelhívási mód. Aki nem teheti meg, azt is várjuk délután, hiszen maga a diákdemonstráció tanítási idő után lesz.

Egyébként volt már ilyen tavaly februárban is, akkor szülők szervezték, most diákok. Kétségtelen, akkor sem mindenki értett egyet ezzel a tiltakozási formával, de azt gondolom, hogy jól láthatóan, szervezetten (többen egy iskolából, meghirdetve az akciót, és az ellenőrzőbe nem „családi programot”, hanem tiltakozást beírva, esetleg a helyi médiát megkeresve) ez egy hatásos figyelemfelhívó eszköz lehet.

Azt senki nem mondta, hogy a problémákra az utcán szeretnénk megoldást találni. A közélet fontos kérdéseiben szinte minden szereplő időnként tart demonstrációkat, ez így van rendjén. Az ilyen rendezvényeken általában összefoglaló jelleggel jelenítik meg a problémafelvetéseket, de egyébként kifejtik részletesen is. A társszervező Független Diákparlament a tavalyi éves diákképviseleti munkája során pl. 80 pontban tette ezt meg, amely itt elolvasható, és amelyre az Emmi sajnos érdemben nem válaszolt.

Arról biztosítani tudom, hogy a tüntetés kezdeményezői közt nincs a háttérben egyik politikai párt, így az ellenzék sem. Azt, hogy utólag rátelepüljenek, azt mi sem szeretnénk, ebben egyetértünk. A felhívás során világossá tettük, de ezúton is megerősíteném: a demonstrációra természetesen minden szimpatizánst várunk, de kérjük, hogy pártjelvényeket senki se hozzon magával.

Az, hogy „Itt már nem csak rólunk van szó, az egész ország sorsa a tét.” miért jelentené azt, hogy a diákdemonstráció túlmutatna az oktatásügyön? Közhelyesen hangzik, de igaz: amilyen a ma oktatása, olyan lesz a jövő minden szegmense. Hiszen az összes ágazatban olyan emberek fognak dolgozni, akik a ma iskolarendszerében tanulnak, így hosszú távon, közvetve az oktatásügy valóban érinti az egész ország sorsát.

Gyetvai Viktor a Független Diákparlament alapítója, szervezője, nem diákönkormányzati vezető, nehezen is lehetne az, hiszen már egyetemista. Nem diktált le senkinek semmit, mi, a videó szereplői – ellentétben a kormánymédiával – képesek vagyunk önálló gondolatok megfogalmazására, nem kell azt nekünk tollba mondani. Talán ezért is kár, hogy az iskola inkább kiöli a kreativitást, és az egyediséget az érettségire legkésőbb, minthogy erősítené azt. De erről majd 19-én.

Szóval saját gondolatainkat mondtuk fel, Viktor is ezt tette. Sokféle iskolatípusból sokféle nézőpontot megjelenítve. A média nagyrészén a rövidebb, első virális videónk jelent meg, a hosszabb verzióban tanárok és egy szülő is mellénk áll, és kiáll céljaink mellett.

Ezen a werkfotón Viktor épp saját magának mondja tollba a szöveget

A sztrájk sosem azonos a munkakerüléssel. A Magyar Idők munkatársai sem azért mondtak fel anno a Magyar Nemzetnél, mert nem akartak dolgozni, hanem mert ezzel ki akartak valamit fejezni. Ugyanígy tesz a munkahelyi sztrájk, amely egy erős véleménykifejtés, figyelemfelhívás a problémákra. És ilyen volt tavaly februárban az akkor szülők által szervezett diáksztrájk, amellyel valóban nem mindenki értett egyet, de egy jó figyelemfelhívási eszköz volt.

Most, amikor elsőként a közösségi médiában megjelent posztokból spontán szerveződni kezdett egy újabb demonstráció az oktatás problémáiról, ugyanezt az eszközt találták ki az ötletgazdák. Ha sokan, jól kifejezetten és felvállalva emiatt maradnak távol, az fel tudja ébreszteni a közvéleményt, és utána a tüntetésen el fognak hangozni a részben a videókban is beharangozott problémák.

Az efféle „sztrájk” természetesen csak opció, hiszen a délutáni-esti diákdemonstráción természetesen az is részt tud venni, aki ehhez nem csatlakozik, és ugyanannyira várjuk ezen diáktársainkat is természetesen. Valamint a sajtó kedves munkatársait, hogy esetleg kérdezzenek meg bennünket is, mielőtt rólunk írnak (vö.: „velem beszélj, ne rólam”).

U.I.: Idézném egyik szakgimnazista ismerősöm véleményét a cikkről: „van olyan iskola, ahol kémiaórán szoktak kísérletezni?”. Nincs baj az oktatásban, uraim, ugye?

Listámból szándékosan kihagytam Krúbi tényleg zseniális alkotását (helyette beraktam tőle egy másikat), ami a Recorder blog listáján már két alkalommal is szerepelt. Jó szórakozást!

7. MRNK: Vona vs. Orbán - Csicskapárt

A szám részben poénból készült, a leírás szerint nem kíván politikailag állást foglalni, mégis remek látlelet a parlamentarizmus állapotáról. Különben is illik már ezt a műfajt elkezdenie befogadni a mainstreamnek, így mindenképpen helye van listám hatodik helyén.

6. WNTS - Mészáros Lőrinc

Az állami tévéről írt dalukat vélhetően sokan ismerik. De az már két éve volt! Azóta a félig a sajnos azóta megszűnt Kozmosz tagjaiból álló formáció kiadott egy teljes albumot, koncerteznek, és idén is előrukkoltak egy új számmal. Szóval tekerd fel csutkára, ha még nincs meg!

5. G Ras - A Lázadás Éve

Listám egyetlen olyan szereplője, aki maga is politikai szereplő, hiszen az aktív ligetvédő Komáromy Gergelyről van szó. Zenéje a hozzá készült, tüntetéseken forgatott klippel remek, tele van utalásokkal, na meg persze a régi Orbán is belefért. 

4. Krúbi - Fogyassz Kábítószert Minden Nap

Ahogy ígértem. A rapper tényleg zseniális. Most, hogy a lista készítése közben meghallgattam újra, volt olyan utalás, amely csak most esett le, szóval azon számok egyre ritkább táborát gazdagítja, melyet nyugodtan meg lehet sokszor hallgatni.

3. Luke Benz - Abszurdisztán

A feltörekvő rapper dala szintén az a kategória, amelyet nem csak lehet, hanem érdemes is meghallgatni, hogy minden utalást érthessen az ember. Zseniális társadalomkritika, nem szájbarágós, és tele van olyan idézgethető szószerkezetekkel, mint "újabb négy év, nem baj, elrepül a fiatalokkal együtt...".

2. Egyetlen: Magyar idők

Szintén a Kozmosz volt tagjainak is van szerepe a formációban, a mikor nyáron kiderült, hogy a helyi lapot, amelynél gyakornok lettem volna felvásárolta Andy Vajna, nagyjából harmincszor hallgattam meg, szóval nagyjából olyan volt nekem a politikai trauma feldolgozásához, mint egy jó szakítós zene. Amúgy meg trauma nélkül is kiváló, ha bárki olvassa ezt a cikket az együttes környezetéből: könyörgöm, töltsétek föl végre Spotify-ra is!

1. Bëlga - Rendszerváltás 1989

Az egész album annyira remek lett, hogy amikor kijött, úgy éreztem, hogy minden szám kiadása közt egy-egy hét szünetet kellett volna tartani, hogy addig csak azt az egyet hallgathassam, mert annyira jók, hogy amikor kidobta a Spotify az összeset, elvesztem a bőség zavarában. Erről mindenképp külön cikket is érdemes lesz írni, szerintem a Majd megszokod volt utoljára ennyire erős album, mint a mostani, gyakorlatilag minden pillanata slágergyanús.

Először is két dolgot sajnálok. Hogy az Ön által szervezetünkről jegyzett cikkét (amit a Blogstar főoldalán nyilván jóval többen olvastak, mint mostani posztját) nem ilyen higgadt hangvételben, sokkal inkább politikai lejárató stílusban írta meg. Most én is mondhatnám, hogy Ön pedig a Független Diákparlament önkénteseibe rúgott bele, akik szabadidejüket feláldozva próbálnak diákvéleményeket becsatornázni, és eljuttatni azokat az oktatási kormányzathoz. Pártpolitikától függetlenül, diákképviseletünket sorosozni a kormányközeli média kezdte – teljesen alaptalanul természetesen.

A másik, hogy az tartalmi válaszaimra nem reagált érdemben.

Egyébként – bár mindig is személy szerint szkeptikus voltam azzal, hogy egy közéleti szereplő hogyan cselekedhet politikai szerepvállalásától függetlenül, szerintem sehogy – de fogadjuk el, hogy Ön DUE-s munkáját, és a kormányközeli portálon publikált cikkeit egymástól elkülönítve teszi. Ennek némileg ellentmond az, hogy ha rákattintunk az Ön „Felhorkant a független stáb!” c. cikkének címe alatt az Ön nevére, akkor a következő leírás olvasható:

„A blogstar szerkesztője, hosszú éveken át dolgozott sportújságíróként a sportnapilapnál. 1997 óta a DUE Médiahálózat elnöke. A blogstar.hu indulása óta az oldal munkatársa, sport mellett közéleti témákról is ír.”

Ez alapján tehát Ön deklaráltan a DUE Médiahálózat elnökeként (is) publikál, így szerintem kimondhatjuk, hogy a kettő nem elválasztható. Ezáltal nem én kevertem bele a politikát a DUE-ba, hanem Ön, hiszen nem én dolgozom a szervezet vezetőjeként. Mindezzel tehát azokat, amikkel engem vádol meg, miszerint politikailag független önkénteseket belevon politikai játszmákba, épp Ön viszi véghez folyamatosan – gondolok itt a DUE önkénteseire, akik közül sokakat személyesen ismerek, és nagyra tartom munkájukat, illetve – a fent említett okok miatt – a Független Diákparlament önkéntes képviselőire és szervezőire.

Ön is tudja, mit értek ellenzéki, vagy mondjuk így helyesebben: egészségesen kormánykritikus lapok alatt. Miért ne lenne egyébként helye? Pl. a felsőoktatás kategóriában, ahol már bőven mindenki szavazó korú, és érdemes lenne tájékozódni? Meg azért előtte sem árt: ne feledjük, a felelős választópolgár kapcsolót nem lehet a 18. születésnapon bekapcsolni, ha korábban az illető teljesen érdektelen volt a politika iránt - részben az olyan lejárató cikkeknek köszönhetően, amelyeket a Blogstar megjelentet, és amelyeket Fehérvárott a fidelitasos srác (akivel a végén egyébként barátságos kézfogással váltunk el az épület előtt) objektív és vállalható újságírásként emlegetett (ő azt hiszem, az Origóra mondta, hogy az "már jó".)

Természetesen örülök, hogy ha a jövőben, Ön, és mindenki, akinek van erre affinitása, leírja a véleményét. Liberális vagyok, az igen elnyűtt szó pozitív értelmében. Nagyon sajnálom, hogy a Független Diákparlamenttel szemben az Ön által is működtetett Blogstar portálon csúsztatások, hazugságok, és lejárató cikkek jelennek meg. Azt pedig, hogy Ön ehhez a nevét adja, még jobban. Ez volt csalódásom tárgya, és az által, hogy leírta, mennyi kiváló médiummal dolgoznak együtt, kíváncsi lennék, nekik mi a véleményük pl. a közleményünkről, és nagyrészt rólam írt lejárató cikkéről. De természetesen az Ön válaszára továbbra is kíváncsi vagyok a leírt ellenvéleményemmel és cáfolatommal kapcsolatban.

Nagyot csalódtam ma egy emberben. A DUE elnökéről van szó, Kecskés Istvánról. Diákúságíróként középiskolás koromban kétszer is díjazott a Kecskés által vezetett szervezet. Nekem a DUE valós szakmai mérce volt, tudtam, hogy bár jelentős kormányzati támogatással rendelkezik és mint később számomra kiderült, Kecskés maga is erősen kormánypárti elkötelezettségű, az ellenzéki hangvételű diáklapokat is díjazták, ha szakmailag jók voltak. Én is ezek közé tartoztam a Hírkút.hu-val, vagy pl. anno az Átlátszó Oktatás.

Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy ez az ember, aki diákoknak szervez diákújságíró mentor táborokat, és szakmai rendezvényeket, egyébként „szabadidejében” egy kormányzati trashblogra ír olyan gagyi minőségű lejárató cikkeket, amit, ha beküldök, ezért biztosan nem díjazott volna a DUE.

Az általam jegyzett közleményre a következő reakciókat tartalmazza a cikk:

• Azt az FDP Kommunikációs Stábja nevében küldtem. A „stáb” szó a német szlengben férfi nemi szervet jelent (haha, kuki! Amúgy a stáb szót minden bizonnyal a kormányzat is használja.)
• „Úgy 1982-t idézi Tarnay titulusának meghatározása” (jelentsen ez akármit is, amúgy a Szervezőbizottság adta ezt a nevet a titulusomnak, még mielőtt még megválasztott a Plénum erre a tisztségre, de ha valaki érti Kecskés utalását, az kérem, jelezze komment szekcióban!)
• Olyan poénkodások, hogy ha egy stábnak főkoordinátora van, akkor az „főstáb”. Haha.
• „Eleve azt írja, hogy a cikk szerzőjének lejárató szándéka volt. Dehogy volt…” Egyáltalán nem. Önmagában már azzal nyit a cikkszerző, hogy örömmel konstatálja, hogy „Sikerült felbosszantani a Független Diákparlament (FDP) képviselőit egy tegnapi bejegyzéssel.” Ezek szerint ez volt a cél. Az eredeti „cikk” ilyen mondatokkal indít: minket úgy jellemez, hogy „Annyit segítünk, hogy ők függetlennek hívják magukat, mások meg a Soros-galaxis részének nevezik őket.” Dehogy lejáratás ez, ugyan már.
• „Soros Györgytől és/vagy az általa működtetett alapítványoktól soha nem kaptunk támogatást. Nem is állította senki ennek az ellenkezőjét.” Akkor másoljuk be ide ismét a reakció tárgyát képező cikk leadjét: „Annyit segítünk, hogy ők függetlennek hívják magukat, mások meg a Soros-galaxis részének nevezik őket.”
• Persze, hogy nehéz követni valamit, ha csak kiragadott mondatokat emel át az ember egy bekezdésből. A lényeg, támogatjuk a tüntetést, ami előtt szerveződik a ne menj suliba, de a tüntetésen az is részt tud menni, aki volt, ez egy opció. Egyébként pedig örülök, hogy a sztrájkból egy dologra asszociál, az elégséges szolgáltatásokra, nos, a diákok nem szolgáltatást nyújtanak, amikor iskolába járnak. Egyébként még egy szó az igazolásokról: anno 2012-ben én 9.-es voltam, amikor voltak a keretszám-csökkentés ellen az én sulim előtt is. Akkor az igazgató a nyilvánosság nyomására úgy határozott, hogy a szülő ezt igazolhatja, és nem számít bele a három napba. Itt van, vissza lehet keresni az akkor még független Délmagyar akkori cikkét.
• „Akkor már érthető, hogy miért nem beszélnek arról, hogy 2010 után milyen hátrányt kellett ledolgoznia az oktatáspolitikának, vagy éppen a kormányzatnak. Az újszülöttnek minden vicc új ugye, de ez most nem vicces. Tudni, de elhallgatni a korábbi évtizedek hibáit, vagy azok azonnali kijavítását kérni a mostani vezetőktől, legalábbis nem elegáns.” Ez a reakció arra, amit úgy látszik, nem értett meg a cikkszerző, miszerint voltak korábban is problémák, de szervezetünk akkor még nem létezett, többségünk még általános iskolás volt, nem volt abban a korban még, hogy fölemelje szavát az oktatásügy problémáiért. Akkor most sem tehetjük? Vagy csak a múlttal kéne foglalkozunk? Nem tesszük, nekünk ugyanis mindegy, hogy hívják az oktatást irányító személyt, az számít, milyen döntéseket hoz most, amik jelenleg érvényben vannak. Akárki is van hatalmon.
• Majd a végén „árnyaljuk a képet” azzal, hogy én vitatkoztam valahol valakivel. Ez annyira még nem nagy bűn szerintem. Azt már a nagy árnyalás közepette elfelejti leírni a cikkszerző, hogy az illető, akivel részben füle hallatára vitáztunk (inkább mondanám, hogy a terem másik végén ülve és épp a laptopján dolgozva elcsípett pár félmondatot) a Fidelitas egy tagja volt, és éppen ő hagyott nem csak engem, de jelenlévő FDP-s társaimat is szóhoz jutni, annyira erősködött, hogy ha az FDP nem foglalkozik a migrációval akkor kormányellenes (!!), hiába mondtam neki, hogy a Greenpeace sem foglalkozik oktatással, nem azért, mert nem fontos, hanem mert nem ez a szakterülete.

Tudom, hogy van az a pénz. Tudom, hogy itt nincs erkölcs, etika és szakmaiság. De nekem a DUE és elnöke még egyszer minden ismert kormányzati kapcsolatával együtt egy szakmai mércét jelentett. Egészen ma reggelig. Nagy csalódás ez nekem egy emberben szakmailag és erkölcsileg.

Alább olvasható a Független Diákparlament közleménye a Blogstar.hu-n minap megjelent hazugságokról:

Nekem az itthon 2008-ban bevezetett Coca-Cola Zero jelentett akkor valami Nyugatot, valami fejlettebb világból érkező ihletet, hiszen valljuk be, az én generációmnak már (másokkal ellentétben) a sima kóla rohadtul semmi nyugatiasat nem tartalmaz, az utolsó csajágaröcsögei panzió hulladékgyűjtőjében is ott hevernek a lehasznált kokalólás napernyők, a terméket akár itthon, az elvtársak is kitalálhatták volna. Aztán persze később már a magyar folyópartok is tele voltak üres zérókólás palackokkal, készültek streetart firkák az elég gagyin átültetett kampány plakátjain mindenhol, egyszóval a néplélek beszívta ezt a brandet is („2008 legnagyobb termékbevezetése”).

Mára ezt a szerepet a különféle helyekről összeimportált ízesített italok vették át, a vaníliás kólától a koffeinmentes, cseresznyés Pepsin át a minden magyar által csak zöldkólaként ismert LIfe-ig bezárólag. Mivel bennem egy mára lankadó, de azért szenvedélyes dobozgyűjtő is elveszett valahol, ezért én különösen szeretem az ilyesmit, „anno” 3 éve meddig kutakodtam, mire megtaláltam az első szegedi helyet, ahol cseresznyés Dr Peppert kaphatok aranyáron.

Aztán rájöttem, hogy a kétes hírű és szagú pesti aluljárók kis sufniboltjai aranybányák ilyen téren, ráadásul nem is adják sokszor lényegesen drágábban a hazai kólánál. Ugyanakkor mint kiderült, nem árt velük vigyázni. Ma is a Nyugati melletti egyik kisboltba mentem be, ahol zöldkólát találtam a hűtőben, bár más nem is nagyon volt így vasárnap (?), plusz a jövőheti áruigényeket szorgosan a kétharmadban üres hűtő előtt felmérő tulaj nem nagyon akart engem, mint jelenlegi vásárlót is gazdasági számításba venni, ezért előbb percekig csak ott álltam kínosan a boltban, ami amúgy nagyjából fele akkora, mint lennie kéne ahhoz képest, amiket, és akiket ott sikerül összesűríteni. 

Ráadásul olcsón se adták, de tényleg nem nagyon volt már más, ráadásul aznap már több vonatot is lekéstem, megvettem. Aztán mikor kijöttem, és belekortyoltam, akkor éreztem, hogy valami nem oké az ízével, ittam már ilyet, meg úgy általában azért nem ilyen szokott lenni. Kiderült, hogy a cucc két hónapja lejárt. (Azért azt érdemes tudni, hogy az ilyen üdítőkre elég hosszú szavatossági időt szoktak írni, ha márciusban veszel egyet, arra normál esetben körülbelül augusztus van írva, elképzelhetjük, mennyit állt a termék, mire a tényleges lejárati időt is meghaladta, fontos hozzátenni, hogy azért az előtt egy hónappal se az igazi már, ha nagyon sokat állt, adott esetben rossz körülmények közt tárolva.)

Valahogyan erről az Angliából importált romlott zöldkóláról, a fejlettebb világrészekhez való sikertelen felzárkózási szándékunkból kibontakozó elcseszett öngyarmatosítási kísérleteink jutottak eszembe, amit olyan rosszul csinálunk, hogy inkább ne tennénk, mert úgy járunk, mint gyerekkorom ikonikus meséjében, a Süsü, a sárkányban a megfázott királynak eljuttatott forró teák, mely „mire ideér kihűl, nem használ semmit, csak lötyög a hasamban”.

Vagy megromlik. De legalább jó drágán el lehet adni, és ha szerencsénk van, még az adót is el lehet optimalizálni