Több ország van, ahol egyszerűen csak olyan világnézeti- és szólásszabadságot súlyosan sértő törvények vannak életben, vagy lesznek hamarosan elfogadva, melyek bebörtönzik azokat, akik nyíiltan kifejezik, hogy nem hisznek isten(ek)ben. Van azonban 13 ország, ahol halálbüntetéssel sújtják azokat, akik nem hisznek semmilyen transzcendenciában.

Illusztráció: Alexander Trinitatov/Shutterstock.com

A lista a következő:

1. Afganisztán
2. Irán
3. Malajzia
4. Maldív-szigetek
5. Mauritánia
6. Nigéria
7. Pakisztán
8. Katar
9. Szaúd-Arábia
10. Szomália
11. Szudán
12. Egyesült Arab Emírségek
13. Jemen

Ez a lista is jól mutatja, miért csak a szekuláris törvénykezés egyedüli módon elfogadható és fenntartható. Idehaza szerencsére még nem mentünk messzebb az olyan kapitális marhaságoknál, mint hogy nálunk az "ateista is keresztény" (jelentsen ez akármit is), remélhetőleg ez így is marad.

(Independent)

Asaduzzaman Noor 25 éves bloggert a dél-ázsiai ország repülőterén tartóztatta le az ország bevándorlási rendőrségi ügynöksége, és amennyiben bűnösnek mondják ki, akár 14 évet is kaphat a "vallásos érzelmek megsértéséért", amiért kritizálta az iszlám vallást.

A Facebook-on és a YouTube-on Asad Noor-ként ismert bloggert hétfőn tartóztatták le, és akár 14 év börtönre is számíthat az ország szigorú internet-szabályzata értelmében, amiért a közösségi médiában kigúnyolta Mohamed prófétát, és kritizálta az iszlám vallást. A hatósági indoklás még megjegyzi, hogy korábban "muszlimok százai" tiltakoztak ellene, miután egy egy iszlám szeminárium vezetője keresetet nyújtott be ellene.

Jogvédők szerint a bangladesi kormány félelemkeltéssel, és az ateistákat célpontba helyezve próbálja elhallgattatni a kritikus hangokat, akik a közösségi médiát használva osztják meg ellenvéleményüket. 2013-ban szintén letartóztattak, akkor négy ateista bloggert, akkor is voltak tüntetések, amelyeken egyenesen a kivégzésüket követelték. Őket végül szabadon engedték.

(Patheos, Deccan Chronicle)

Eddig sem volt biztonságos ország az ateisták számára Egyiptom, most azonban egészen elképesztő szintre emelkedett a preszekuláris állam ateofób törvénykezése. Aki nyilvánosan felvállalja ateizmusát, az eddig is börtönbe kerülhetett "istenkáromlásért", mint Karim al-Banna és Alber Saber, akiket három évre ítéltek, miután Facebookon közzétették, hogy ateisták. Mostantól azonban már ennyi sem kell majd hozzá.

A kormány hivatalos nyilvántartása szerint mindössze 866 ateista él az országban, ami a közel 95 milliós lakosság mellett nem valószínű, becslések szerint egy-kétmillióan vannak istenben vagy istenekben nem hívő egyiptomiak. Az ateizmus eddig nem számított bűncselekménynek, csak ha "nyilvánosan terjesztetted", mondjuk Facebook-oldalt vagy csoportot üzemeltettél a témáról.

Most az új törvény ennél is tovább megy: kikerült belőle a "terjesztés", egyszerűen istenben nem hinni bűntethető bűncselekmény lesz önmagában. Valószínűleg az ott élő ateisták egyszerűen nem vállalják föl világnézetüket a jövőben, még annyira sem, mint eddig tették.

Még nem teljesen világos, hogy fogják alkalmazni a törvényt, könnyen lehet, hogy csak nyomás alatt akarják tartani a lakosságot, hogy hitüket (vagy hitetlenségüket) bármikor megvallathatják velük, de elnézve a vallás- és világnézeti szabadság ellen eddig tett egyiptomi lépéseket az sem kizárt, hogy ennél komolyabban veszik a betartatását.

Az indoklás talán még magánál a törvénynél is megdöbbentőbb: a hivatalos kommunikáció szerint

az ateizmus mentális bizonytalanságot és “perverziót", például a homoszexualitást és a házasságtörést okoz.

Az országban közben épp  az LMBTQ közösség megfélemlítése folyik éppen, jelenleg legalább 34 ember van börtönben, és durván melegellenes törvény készül. Világszerte egyébként 13 olyan ország van, ahol halálbüntetéssel sújtják az ateizmust.

(Patheos, Humen)

 Most segíthetsz a fiatalokat bevonni a közéletbe! (x) 

Őrült pillanatokat él meg az ország. Elvileg idegen hordáktól kellene féltenünk a keresztény kultúránkat, valójában azonban valami egész mást láthatunk. Karácsony közeledtével Advent idején, amikor a várakozás, az ünnepi készülődés során a családoknak, a barátoknak, a társadalomnak egymás felé kellene fordulnia, valami egész más történik. Korábban ilyenkor azok felé is kedvesebb arcunkkal fordultunk, akikkel amúgy nézeteltérésben és haragban voltunk év közben. Most perzselt disznóra írja föl egyik államigazgatási potentátunk társasága kicsit sem áthallásosan köznévi alakban főellenségünk nevét. Korábban ilyenkor adakozott, jótékonykodott az egész ország, most betiltanák az ételosztást, és sokan az egyik, a kormány egykori oligarchája elleni küzdelem hevében kivéreztetni látszó pártnak adakoznak.

A talpáról a fejére állt az ország, és ez ilyenkor, ünnepnapokkól különösen fájó. Ilyenkor még nem szoktuk ezt meg, az év ezen szakaszára még valami régi, békésebb reflex van bennünk. És nehezen tudjuk, és megmaradt emberségünket szorongatván nem is akarjuk elengedni azt.

Most azokhoz szólok, akiket nem szippantott még be az őrület. Minden józan gondolkodású embert arra kérek, legalább az év ezen szakaszán tegyünk úgy, mint ha barátságos és befogadó ország lennénk, amiről egykoron állítólag híresek voltunk, de a két éve a csapból is ránk ömlő kampány tökéletes munkát végezvén sikerrel kiölte belőlünk. De talán nem mindenkiből. Ön, kedves Olvasó, talán Ön is azért van itt most, és azért olvassa ezen sorokat, mert Ön is ezek közé az emberek közé tartozik, akiben nem sikerült elaltatni az emberség szikráját, mely mélyen hiszek benne, hogy születésünktől fogva természetesen bennünk van.

Szóval tegyünk úgy egy pillanatra, mint ha ez az egész meg sem történt volna. Most, az ünnepek közeledtével ugyanolyan barátsággal forduljunk egymás iránt, mint tettük volna azt két vagy három éve. Akármilyen gondolkodású, akármelyik pártra fog szavazni jövő áprilisban, akár visszaküldte a nemzeti konzultációt, akár ott volt a Pride-on/békemeneten/CEU-s/népszabis/jobbikos tüntetésen, akár nem. Akár konzervatív, akár liberális. Erre a pár napra felejtsük el, és végre forduljunk vissza azokhoz, akikkel együtt élünk. A többséggel, akik semmit nem profitálnak abból, hogy politikai elitünk megoszt minket ilyen ideológiák és kampányok mentén.

Ha ez sikerül, akkor megmutathatjuk, milyen egy mindenek ellenére, csak azért is boldog, békés, és politikai ideológiától, világnézeti hovatartozástól, szexuális orientációtól, bőrszíntől, gondolkodásmódtól független, közös ünnep. Ez lenne csak az adekvát és intelligens válasz minden politikai erőnek, amely a gyűlöletet tőkének és erőforrásnak, nem pedig leküzdendő kórnak tekinti.

És aki most azt gondolja, ez struccpolitika, azt arra kérem, gondoljon bele: ki ennek az egész hacacárénak a legnagyobb áldozata! A civilek. Akiket bérenceznek, ügynököznek, megbélyegeznek, mikor valójában redkívül hasznos munkát végeznek, de egyre nehezebb körülmények közt, és egyre nagyobb ellenszélben. Ha mégis ilyenkor is szeretne egy kicsit társadalmilag felelős lenni, akkor támogassa őket.

Erre egy remek lehetőség – és itt jön a cikkbe burkolt szemérmetlen önreklám, de cserébe egy valóban alulról szerveződőd diákkezdeményezésről lesz szó – a most pénteken, az Aurórában tartott koncert, amely a közösségi szervezésű, és a fontos társadalmi témákat nyáron a diákokhoz egy fesztiválon közelebb vinni szándékozó DiákFeszt fennmaradását támogatja, amely a költségein felüli bevételeit pedig felajánlja az Igazgyöngy Alapítványnak szegény gyerekek segítésére.

Az egyébként egymástól szorosan elkülönülten létező hagyományos- és újmédia a hetekben találkozott a HírTV-n Puzsér Róbert műsorában, ahol netszűz nézők ezrei találkoztak szembe az elsőre tényleg szürreálisnak tűnő YouTube-influecerekkel. A műsor egyik ominózus jelenete volt, amikor a felkonf szerint is megosztó kritikus bemutatta, amint a maga műfajában hozzá hasonlóan megosztó SzabyEst egyik videójában bepaníroz és kisüt olajban egy előre lefagyasztott iPadet. Hosszasan sorolta, mennyire elborzasztja ezen generáció és az egész közösségi média következmény nélkülisége.

Ezt egyébként többen leírták és elmondták előtte, és a politikával sem én vagyok messze az első, aki összekötné, de valahogy a napokban olyan deja vu-m volt, amikor Orbán Viktor előadta az alábbi jelenetét:

Először is Matolcsy örülhet, hisz a főnök reposztolta a sajtónak már egyszer előadott „poénját”, másrészt érzek valami félelmetes hasonlóságot a kisütött iPad, és az ellenzének adott, humorosnak szánt, tartalom nélküli válaszok közt. Mind a kettő arra a következménynélküliségre épül, ahol meg lehet mindent úszni, ahol tényleg semmiből nem következik semmi, ahol nem lehet megbukni, és ahol az egész világ a játékszerünk.

Túltengő mazochizmusomban még a PestiSrácok egyik anyagába is belenéztem, ahol a Fidesz-frakcióhoz hasonló kitörő és cinkosi lelkesedéssel nevettek, hogy Orbán milyen szellemes válaszokat ad, és az ellenzéki bezzeg milyen szerencsétlenül vergődik, mikor valódi kérdéseket próbál feltenni.

Csak egy dolog különbözik, hogy mindezt ki finanszírozza. Ahogy Puzsér egy másik, egy üdítőcég által finanszírozott vlog sorozatra megjegyzi, hogy jól megtalálták a követőkkel már igen, de önkontrollal még nem rendelkező influencereket, így építi ki saját uradalmát urambátyám rendszerében nagyban a Fidesz is. De a főnök produkciója elé is nyugodtan kitehetjük a szponzorált kontent jelzőt, csak itt a finanszírozó mi magunk vagyunk.

Mondjuk a szerződést négyévente föl lehetne mondani, de kit érdekel, hisz olyan szellemes volt, nem?

Az iskolában nem szabad poltizálni!

Ezzel a szöveggel nem csak rendezvényeket tiltanak meg igazgatók és helyetteseik, a Független Diákparlament, és egyéb ngo-k plakátjait szedetik le, de még a klasszikus közéleti társalgásra is rendre ferde szemmel néznek. Pedig poltizálni ma a legtöbb iskolában rendre visszatérően nem csak lehet, de kötelező is. Csak persze mindig az aktuális hatalomnak megfelelő irányba.

Most legutóbb egy nagykanizsai gimnáziumban történt meg: tanítási időben tartott előadást végzős gimnazistáknak az államtitkár. Akik pedig ott ültek, és hallgatták csöndben, mert kénytelenek voltak ezt tenni. Mivel tanítási idő, ellenkező esetben minimum igazolatlant kapnak, rosszabb esetben beírást is, arról nem is beszélve, hogy tudjuk, milyen az oktatási rendszer, érettségi előtt összeveszni valamelyik tanárral, aki akár még vizsgáztathat is, nem a legjobb ötlet.

A kormány kedvenc agitprop-fordulatával élve ez felháborító. De most tényleg. Ugyanis nem először, és valószínűleg sajnos nem is utoljára fordul elő ilyesmi. A Független Diákparlament éves, komplex oktatási javaslatcsomagjába idén, és tavaly is beleírtuk, kértük, hogy végre legyen jogszabály, ami rendezi ezt a kérdést.

Azaz tiltsák meg, hogy politikusok oktatási intézményeken keresztül kis- és fiatalkorúakat: iskolásokat és óvodásokat (!!) politikai díszletként használjanak visszaélve kiszolgáltatott helyzetükkel! Ebbe beleértendő minden avató rendezvény, politikai beszéd, és aktuálpolitikai tartalmú megemlékezés is.

A teljes javaslat kifejtéssel és indoklással itt olvasható, az oktatási kormányzatnak megküldött anyagra idén már választ sem kaptunk, csak némi sorosozást, de ettől még a Független Diákparlament a jövő pénteki alakuló üléssel idén is feláll, hogy összegyűjtse a diákok véleményét, és eljuttassa azt az oktatási kormányzathoz és a közvéleményhez. Most vasárnap pedig a Kelet Kultban lehet kérdezni tőlünk, és a többi lesorosozott diáktól.

A szerző a Független Diákparlament képviselője

A Független Diákparlamentről talán sokan hallotak az elmúlt időben, a kormányzat udvari PR-médiája több alkalommal és többféleképpen próbálta meg lejáratni független civil érdekképviseleti tevékenységéért. (Erről itt, a blogomon is írtam több alkalommal.) Most egy rendezvény keretében mutatkozunk be az érdeklődőknek, lehet tőlünk kérdezni önkéntességről, szervezésről, és az ellenünk folyó lejárató kampányról is.

Azt már megszokhattuk, hogy míg, ha mondjuk az Index egy cikk közösségi médiás megosztásakor tesz egy áthallásos megjegyzést, mindjárt rekviemet írnak a pártatlan tájékoztatásért, addig a saját cikkeikben a kormánylapok már meg sem kísérelnek ügyelni a tárgyilagosság látszatára, a cikk minden egyes szaváról üvölt, hogy annak még rejtetten sincs semmifajta tájékoztatási-informálási célja (vö.: „(…) hogy te is értsd meg, mi itt a lényeg”), minden szavának egyetlen célja a pőre lejáratás.

De ennek ellenére is fennakadok, és értelmes, olvasni tudó, gondolkodásában pártideológiák által nem blokkolt állampolgárként fenn is kell akadjak, amikor egyértelműen nem igaz, vagy egyszerűen alapvető szövegértelmezési problémákba ütközik az, ami náluk megjelenik.

Legutóbbi nagy leleplező cikkük ismét azt a tételmondatot igyekezett sulykolni a tisztelt olvasóközönség fejébe, hogy a Független Diákparlament bizony, nem képvisel senkit. (Miután a sorosozást már tőlük is körberöhögte mindenki, akiben még kicsit is pislákol az értelem, maradt ez.)

Ezt a tételmondatot többféleképpen próbálják alátámasztani idestova 9 bekezdésen át. Ezeket veszem most végig, és cáfolom meg. (Hogy lássátok: nem szalmabábozom, idézek is pár erősebb mondatot a cikkből állításonként.) 

"A Jobbik az a Fidesz, amelyik még nem volt hatalmon."
(444 kommentszekció)

A nagy italgyárak pontosan tudják, hogy bevételük jelentős része a masszív alkoholistákból származik. Ettől függetlenül időről időre alkoholmentes söröket mutatnak be, kampányt indítanak az ittas vezetés ellen, és persze ne felejtsük el a címke alján a kis feliratot, hogy fogyasszuk felelősséggel.

Na, ugyanennyire hiteles a Jobbik mostani néppártosodása. Bár nagyon szeretnék minden létező médiafelületen megmutatni, hogy mennyire klassz új alkoholmentes termékük, és mennyire szuper alkalmazást írtak, amivel sofőrt találhatunk, ha ittunk, valójában ők nem egy termék, hanem ők egy egész sörgyár. A Jobbik a masszív bázisát, a mögötte álló emberek többségét abból meríti, amire annak idején létrejött, aminek köszönhetően eljutott oda, hogy most eljátszhatja a nagy néppártosodást.

 „Sosem volt a Délmagyar független, rövidebb pórázon tartották Botkáék, mint amit bárki el tudna képzelni” - írja a változatlanul, és kitartóan szervilis kormánylapként működő SzegedMa.hu. (Azért jó, hogy vannak ilyen gránitszilárdságúan egy pártnak aládolgozó lapok, mert mégis csak kell valami stabilitás ebben a megőrült médiapiaci helyzetben.)

Nos, ennél tényleg nagyon kevés hiteltelenebb dolgot tudnék elképzelni. Az is autentikusabb lenne, ha én egy egyetemi előadásról húsz percet késve elkezdenék arról beszélni, hogy bizony, jellemzően - reprezentatív felmérésem alapján - senki nem szokott időben beérni órára.