Káromkodni az élet nagyon sok területén belefér. Egy tüntetésen elmondott beszédben például egész nyugodtan, a tüntetés alapvetően egy kellő populizmust és valóság-leegyszerűsítést igénylő műfaj, tüntetésen sosem akadémiai székfoglalót mond az ember, mert a résztvevők megunják és hazamennek.

Amúgy is, ezért konkrét cselekvési lehetőséget kell/kéne nekik adni, és meg kellene próbálni országszerte meglévő vagy új civil közösségszervezésbe bevonni a résztvevőket. De erről máskor.

2019 van ugyanis. Ezt nem azért mondom, mert régebben nem fért volna bele, ahogy haladunk visszafelé a történelemben, egyre álszentebb “viselkedéskultúrával” találjuk szembe magunkat pár üdítő kivételt leszámítva. Talán ezt mára már meghaladtuk, de persze a középkori gondolkodású egyház szócsöveként a bődületes egyrésztmásrésztbe oltott féktelen álnaív álszentséget csúcsra járató Szemlélek blog igyekszik ezt őrizni nekünk még egy kicsit.

Bayer Zsolttal az a legkisebb baj, hogy kurvaanyázik. Az a baj vele, hogy - túl azon, hogy nyeglén, láthatóan unott rutinból lenyomott műsoraiért többet fizet neki a közpénzből eltartott médiaholding havonta három-négy független helyi lap teljes havi költségvetésénél - hogy embereket az emberi méltóságában, emberi mivoltában aláz meg, amikor fehérjehalmazozik, ivadékozik pusztán azért, mert valaki nem ért egyet vele, illetve bírálni meri imádott Viktorkáját.

Ezt egy napon említeni Blanka bajszosfaszozásával bődületes és nagyon káros relativizáció. Bayerrel való összevetése mindössze két szempontból indokolt, egyrészt nyilván szintén az álszentség magasiskolája, amikor Bayer maga háborodik fel azon, hogy valaki csúnyán beszél egy tüntetésen, és a tévé-“show”-jában kivételesen egy videóbejátszást kell kisípolni két helyen, nem az ő mondatait. Másrészt nyilván a Bayer médiatartalmain szocializálódott Echo TV-fogyasztók nem fognak nyugtalanul aludni, mert Blanka azt mondta valakinek, hogy bassza arcon magát.

Akinek Blanka beszédéből annyi jött le, hogy úristen, trágár szavakat használt, az minden bizonnyal az a srác volt az általános iskolából, akinek a South Parkból annyi esett le, hogy menő, mert csúnyán beszélnek benne. Az ilyen embereknek pedig nem szellemi önvédelemre, hanem safe space-re van szüksége, amivel nincsen semmi gond, de akkor nem kéne politikai megmondóembert játszani, pláne nem kikapcsolt komment szekcióval.

Most, hogy a Momentum "nagyot alakított" az Echóból való két mondat után kivonulásával, előhozakodnék az ellenzéki oldalon vélhetően népszerűtlen álláspontommal, miszerint nekem egyáltalán nem tetszett ez a performansz. No, nem azért, mert szeretném az Echo Tv-t, egyetértenék borzasztó kontraszelektív és manipulatív hírszerkesztési metodikájával. De hogy őszinte legyek, a néhány közegben az ellenzék aktuális "jól odamondó" messiásaként ünnepelt Jakab Péter vetkőzős performansza, és a többi "propagandahekkelés" sem tetszett igazán. Miért?

Nos, először kezdjük azzal, szerintem van-e értelme bemenni ilyen csatornákba. Van. Miért?

1. Minden csatornába be kell menni, főleg, ha politikai pártról beszélünk, ez kutya kötelességünk, akkor is, ha az adott csatornában csak az épület és a technika emlékeztet arra, hogy ez egy médium lenne, egyébként százszázalékosan propagandisztikusan működik. Ha nem pártról, hanem mondjuk civil szervezetről van szó, ott már talán kevésbé egyértelmű ez a kötelesség, de személyes véleményem, hogy ott is ez érvényes.

2. Az ilyen szerepléseket úgy kell fölfogni, hogy az ember a Fidesz-szavazókhoz szól. Véleményem szerint nekik elsősorban alternatívát, reményt kellene mutatni. El kell hintened nekik azt a gondolatot, hogy "srácok, másképp is lehet! Nem muszáj rettegned a helyi kiskirálytól, nem muszáj gyomorgörccsel bemenned éhbérért dolgozni", stb. Ha nem is győzöd meg, legalább felmutatsz neki egy alternatívát a jelenlegi rendszerre. 

3. Egyre több a Fideszből kiábránduló jobboldali. Minden fideszest aki legalább a saját oldalának a tévéjét bekapcsolja, nem csak óriásplakátok és a szomszédnéni véleménye alapján tájékozódik, lehet potenciális kiábrándulóként kezelni. Akik ha kihasználod az ilyen lehetőségeket, és a saját médiafogyasztási közegében üzensz és reményt, alternatívát mutatsz nekik, talán ha ez megtörténik, nem a bizonytalanok így is elképesztő méretű táborát fogják gyarapítani.

4. Legyél fény a sötétségben. Tudom, most rohantok le kommentelni, hogy az összes tüntetésen és a tévében is mindig ezt a baromságot mondom, de most ezt a közbeszédre értem. Nevezetesen képzeljük el, hogy amikor a Momentumot az ÁSZ-eljárásról kérdezi Mondatelemző Vili, akkor nem kivonul Hajnal Miklós, hanem elmondja, hogy befizették, nem fizették, mittudomén (és mit érdekel engem), de egyébként ha már itt tartunk, szerintünk nonszensz, hogy 2019-ben x tucat oldalt papíron kell beadni, erre nekünk ilyen és ilyen digitalizációs javaslatunk van (most mondtam valamit, mert a Momentum programjában például ezeket a digitalizációs részeket imádtam). Erre Vili mond valamit és ÚRISTEN két percig az Echó tévében nem egymás anyázása megy, hanem egy értelmes javaslatról szóló vita.

A választásokkor átolvastam az összes párt programját, nem mondom, hogy mindnek minden szavával egyetértettem, de rengeteg remek elképzelés volt, nem igaz, hogy ne tudna minden párt kommunikációs osztálya egy olyat összerakni, hogy ezekben a tévés szereplésekben (is) beleszőjenek egy-egy javaslatelemet a beszélgetésbe? Már lenne értelme bemenni.

Azzal, ha bemész balhézni, azzal tényleg nem érsz el semmit. A 444 megírja, hogy felmostad a padlót a műsorvezetővel, a 888 megírja, hogy a műsorvezető felmosta veled, és mi történik? Semmi, tovább építjük alternatív, és lassan más sehol össze nem érő valóságainkat, mindenki csak a saját szekértáborához szól, és belerúgunk még egyet az amúgy is halott közbeszéd sírjába.

Ráadásul ne felejtsd el, hogy ezeknek a csatornáknak még mindig a fideszesek az elsődleges célközönsége, akiket csak megerősítesz a hitükben a klasszikus védekezési mechanizmusnak köszönhetően, ha támadod őket "náluk". Persze ez a munkának csak a kommunikációs fele, a pártnak közben építkeznie is kell és értelmiségi műhelyeket is létre kell hoznia, hiszen ha a Fidesznek anno az lett volna ellenzékben a maximális teljesítménye, hogy bemegy a Nap-Keltébe és kiosztja a baloldali újságírókat, lehet, még most is Gyurcsány lenne hatalmon.

Montázs: Azonnali.hu

Az egykor szebb napokat megélt megyei napilapokba az egykoron még a reklámadó kapcsán a sajtószabadság torkára lépő kétharmadról Nemzet-vezércikket író Csermely Péter készített alákérdezős proapagandainerjút Orbán Viktorral, melyet karácsonyra minden megyében megkaptunk, hiszen most már mind egy kézbe tartozik, az összes lapban szó szerint ugyanaz az anyag ugyanazokkal a képekkel, címmel, leaddel - és ugyanazokkal a borzasztóan alákérdező kérdésekkel.

Ezekből rögtön az első kérdést és az arra adott választ idézném:

– Boldog karácsonyt, Miniszterelnök úr! – ezzel a címmel rendeztek összellenzéki tüntetést néhány nappal ezelőtt. A jókívánság alighanem irónia volt, ugyanis főként az Ön távozását követelték.

– Ahány ház, annyi szokás; van, ahol így kívánnak boldog karácsonyt, s van, ahol szeretettel, ajándékkal, az otthon melegével. Én hoztam magammal egy családi képeslapot, ezzel szeretnék áldott karácsonyt kívánni az ellenzéknek és az egész országnak. Persze a politika olyan világ, ahol akár karácsony estéjén is dúlhatnak a küzdelmek, a tüntetések is hozzátartoznak a demokrácia mindennapjaihoz. Az erőszak, a rombolás, a vandalizmus viszont nincs rendben.

Hát igen. Mindketten úgy tesznek, mintha nem tudnák pontosan, hogy ez miről szól, mindketten játsszák a hülyét. Orbán úgy csinál, mintha nem tudná, mit szimbolizál ez a mondat, és Csermely ehhez boldogan asszisztál.

De akkor legyen ez a blog szájbarágó rovata, és magyarázzuk el, mire utal ez a név. Egyrészt egy, a munkavállalókat a multiknak egy az egyben kiszolgáltató törvényjavaslatot nyilván szándékosan nyomtak át karácsony előtt, gondolván, hogy akkor úgyse megy ki senki tüntetni - hehe - , mondhatni a karácsony békéjét és nyugalmát pont a kormány zavarta meg azzal, hogy az ünnepek előtt tolt át mindenfajta társadalmi egyeztetés nélkül egy ilyen horderejű változtatást, és ezzel ekkor kényszerítette az embereket rá a tiltakozás valamilyen formájára, ha nem akarnak belenyugodni mindebbe.

Másrészt nyilván önmagában szimbolikus értékű az a fotó, amelyen az ország karácsonyfája előtt rohamsisakos rendőr áll - egy olyan tüntetés után, ahol jogszerűtlenül, felszólítás nélkül vetettek be könnygázt, noha 2006-tal szembeállítva magukat a Fidesz nyolc éve arról beszél, hogy ők sose támadtak a magyar tüntetőkre, és egyébként valóban korábban ennél nagyobb tüntetésen lévő komolyabb balhékat is tudtak eddig szakszerűen kezelni.

De a “boldog karácsonyt, miniszterelnök úr” szimbolikusan elsősorban arra utal, amikor Orbán a parlamentben ellenzéki kérdésre nem volt hajlandó válaszolni, hanem pökhendi és arrogáns módon ezzel a mondattal kerülte ki a válaszadást a Ghaith Rashad Pharaon-nal kapcsolatos, számára kínos kérdésre. Ez pedig szintén túlmutat önmagán, a hatalom következmények nélküliségét, elszámoltathatatlanságát és az ebből fakadó mérhetetlen úri arroganciát jelképezi.

“A liberális médiumok a csőd szélén állnak, Soros pénze nélkül nagy bajban lennének. Nemhiába kuncsorognak folyton pénzért, egyikük sem tud megállni a lábán.” - írja a most éppen az egyetemisták politikai befolyásolásán aggódó, és tanárok feljelentésére buzdító 888.hu (persze csak ha a tanár nem a kormány mellett foglal állást). Annak kapcsán született meg ez az írás, hogy bejelentették: az összes kormánypárti médium egy holding alá fog tartozni.

Nagyjából egy hónapja az Echo Tévé esti műsorában egy, kezében a fő kormánylap internetes oldaláról kinyomtatott helyreigazítást lobogtató jobbikos képviselőt azzal reagált le a tévé méltán hírhedt nyelvtantanári afférokkal kacsingató műsorvezetője, hogy “ön szerint mi egy cég vagyunk a Magyar Időkkel?” Nos, Velkovics úr kérdésére mostatnól igen lesz a válasz, egy cég lesz az összes fideszes médiatermék - egy nagy, állami hirdetésekkel bőségesen ellátott cég.

Abszurd, hogy talán bele sem gondolt a 888 munkatársa, mennyire tökéletesen fogalmaz, amikor saját lábat emleget. Épp olyan saját láb ez ugyanis mint Orbán Réhelé elhíresült nyilatkozatában. Tízmillióan állunk a hatalmas, és a magyar médiának nevezett valamicsodából egyre nagyobb szeletet elfoglaló, egyre több pénzt felemésztő "saját lábuk" alatt.

Ugyanis míg ők “tarhálásnak” gúnyolják a független online lapok adománygyűjtő kampányait, addig ezeket a médiumokat mindannyian támogatjuk, nem is egyszer, hanem rendszeresen, minden magyar állampolgár, azáltal, hogy befizeti az éves jövedelemadóját. Ebből aztán jó busásan megszórják ezeket a fideszes lapokat az állam és a temérdek állami cég hirdetésével. Van olyan lap, amiben szinte csak ilyen hirdetések jelennek meg, ami azt jelenti, hogy kormányzati lélegeztetőgép nélkül már réges-régen csődbe mentek volna piaci bevételek híján.

A különbség csak annyi, hogy míg a független médiumok esetén ez választás kérdése, itt nincs más lehetőség, mindenki kötelező jelleggel támogatja, akkor is, ha nem is hallott az adott médiatermékről, mert mondjuk elérése minden kormányzati támogatás ellenére elég karcsú, és a liberális értelmiség többet jár oda bosszankodni, mint a Fidesz-közeli olvasók tájékozódni.

Persze nem lehet elmenni a dolog igazságtalansági vonulata, a folyamatos politikai kettős mérce mellett sem. Ugyanis anno a Népszabadság bezárásakor mindenki harsogta a kormányoldalon, hogy itt bizony a piac diktált, miközben pontosan láttuk, hogy kormányzati körök vezényelték le az egészet, a lap pedig nem csak piacvezető volt, de az utolsó évében már nyereséges is. Most pedig olyan médiumokat tartanak mesterségesen életben állami pénzen, amire nem csak hirdetői, de olvasói részről is alig mutatkozik igény.

A másik pedig természetesen a médiatúlsúly. Amikor két független médiacsoport, az RTL és a 24.hu-t is kiadó Central Digitális Média Kft. szeretett volna fúzióra lépni, az NMHH Médiatanács szakhatósági állásfoglalásában megtagadta, majd ebből következőleg a Gazdasági Versenyhivatal megtiltotta az akvizíciót. Akkor arra hivatkoztak, hogy ez “tulajdonosi koncentráció jelentős erősödésével járna, az összefonódás eredményeként a véleménybefolyásolási képesség a releváns piacon olyan mértékben változna, amely veszélyeztetné a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését”.

A kedves olvasó tippelhet, hogy a mostani gigaholding esetén lesznek-e ilyen aggályai a hatóságoknak.

Először is nagyon gáz dolognak tartom a névtelen észosztást. Na, nem a kommentelőkről beszélek, ott már megszoktam, hanem Tibi atya blogjára gondolok. Amíg az ember mémoldalt vezet, megértem, hogy névtelen, amikor blogján viszont komoly témákban foglal (egyébként időnként abszolút józanul és támogathatóan) állást és emberekbe áll bele, akkor ezt név nélkül tenni olyan Origó-szint, még ha alapítójuk már ismert is, de gondolom, az oldalt többen szerkesztik, és korábban még pályázat is volt, hogy lehet hozzájuk beküldeni külsős cikket. Továbbá a Blogstaron blogolni halálciki, ha te vagy a következő Nobel-díjas író, akkor is kellemetlenné teszi, amit írsz, hogy Bayer Zsolt játszóterén publikálsz.

Persze az oldalon vannak ennek ellenére - a kezdeti igéreteknek megfelelően - kormánykritikus kontentek is, ám miután ezek persze nem kerülnek ki a főoldalra, csak ami illik “a képbe”, érzek némi megfelelési szándékot, hogy a Tilos Rádió idióta cenzúrája kapcsán rögtön fontosnak tartja megemlíteni, hogy a rádiót Soros alapítványa támogatja. (Mondjuk a “Soros György által támogatott” megfogalmazás de facto hülyeség, mert az alapítványának kuratóriuma van, nem ő lép be a netbankjába, és utalgat pénzt embereknek).

Ennek ellenére (ezt vegyük disclaimernek, két bekezdés “hogyhabár” elhatárolódás után már hivatkozhatok Tibi Atya blogjára forrásként) az általuk kitett videóban hallható tilosrádiós idióta cenzúra vérciki. Legalább annyira, mint Blogstaron blogolni. Hallgasd meg, utána folytatjuk.

Nos, miért használom az “idióta cenzúra” szót? Mert nem arról van szó, hogy Puzsér valami titkos igazság birtokában lenne, ami ha éterbe kerül, akkor másnap elhallgatna a Tilos Rádió. Még arról sem, hogy valami hülyeséggel megbélyegezték, ezért konkrét ok miatt képtelenek vele vitába elegyedni, de még róla sem lehet szó.

Puzsér egyszerűen kellemetlen.

Pontosan arról van szó, amiért anno a politikai elit nem ült le vitatkozni az akkor még gárdamellényben masírozó Vonáékkal. Nem azért, mert millióegy vállalhatatlan mondatot lehet tőluk előtúrni mindenhonnan, azért, mert számomra nem vállalható a véleménye erről vagy arról. Nem az a baj Puzsérral, hogy mit gondol a nőkről és a nemek közti egyenlőségről, milyen érzéketlen dolgokat mond néha, stb. Nem.

Puzsérral az a baj, hogy hangos, kellemetlen, az embernek ki kéne mozdulnia a saját kis komfortzónájából, állandóan tabukat akar döntögetni, és vitatkozni kéne vele.

Ezt nevezem én komformista elitizmusnak, de hogy az Index címlapon valaki rá is kattintson a cikkemre, ezt egyszerűsíthetjük idióta/lusta cenzúrának. Sajnos nem fért már bele az adásidőbe, de ez a gondolat is annak kapcsán ötlött fel bennem, amikor egy új internetes vitaműsorban az én részvételem mellett a passzív és aktív értelmiségről beszéltünk.

Itt egyszerűen arról van szó, hogy a lusta elitista véleményformáló a legegyszerűbb megoldást választja az ő világába kényelmesen nem passzoló vitapartnerekkel szemben: a lenézést. Ez a lenézés a leginkább megengedhetetlen módja annak kifejezése, ha valakit nem tartunk szalonképesnek.

Persze addig alapvetően nincs baj azzal, ha valaki egyszerűen meg akarja magát kímélni más emberektől, esetleg a fél ország véleményétől, amíg ezt csak privát körben teszi. Én mondjuk kifejezetten nehezen viselem a legegyszerűbb út választásának ezt a formáját.

A gond ott kezdődik, amikor ez a hozzáállás megjelenik a közbeszéd alakítói között.

Ez pont ugyanaz a kategória, amikor Orbán fakenews-ozza az Indexet, vagy a Jobbik nem nyilatkozik az Echónak. Persze ez előbbieknél annyival problémásabb, hogy míg közpénzől eltartott honatyák ezt egyszerűen nem tehetik meg, munkaköri kötelességeik elmaradásáról van gyakorlatilag szó, egy magán rádióra, amíg az közpénzt nem kap, végülis egy szavam nem lehetne. Ha van igény erre a fajta beszűkült gondolkodásra, akkor a piac logikája szerint oké, elégítsék ki azt. Széttárt kar.

Amiért mégis megszületett ez a poszt, hogy ha egy magán rádión nem is lehet kötelesség-elmulasztásként ezt számon kérni, a káros társadalmi hatása akkor is ugyanolyan erős. Bár gondolom, ilyen mentalitással a Tilos nem is sajnálja, hogy Budapesten kívül nincs frekvenciájuk, és vélhetően kicsi a hatása annak, ami ott elhangzik, minden egyes ilyen idióta cenzúra hozzájárul ahhoz a társadalomhoz, amelyben már most is komplett alternatív valóságok léteznek.

"(...) ami pedig az ellenzéki téeszeket illeti, az ott dolgozók politikai nézeteit titkosszolgálati eszközökkel kutatni teljességgel fölösleges, hiszen ők a véleményüket amúgy is folyamatosan közzéteszik. Vagyis a téeszeket legjobb esetben is csak figyelni, azaz nézni, hallgatni, olvasni célszerű, mármint egy csekély hányadukat, megfigyelni viszont egyiket se, már ha ép ésszel gondolkodunk."

- írta Váncsa István pár nap híján három éve az ÉS-ben, akkor annak a felmerült fantasztikus ötletnek a kapcsán, hogy megfigyelő "kémeket" ültessenek újságok szerkesztőségeibe. Az ötletből végül nem lett semmi, nekem viszont ez a vezércikk volt az első dolog, ami eszembe jutott, mikor az Átlátszó hírére kijött az a hír, hogy Rogán Antalék propagandaminisztériuma "kulcsszavak alapján figyelteti az internetet".

A hír aztán a közösségi médiában kb. azzal a narratívával kezdett terjedni, hogy akkor most jön Orwell meg a Nagy Testvér. Pedig véleményem szerint erről szó sincsen. Számomra ez csupán azt jelenti, hogy a propagandaminisztérium tényleg az égvilágon semmi hasznosat nem csinál a rábízott ötven-hatvan, ki tudja, hány milliárdból.

Mit csinálnak ugyanis azontúl, hogy kamukonzultációkkal spammelnek bennünket és agyrohasztó plakátokkal szórják meg az országot kéthavonta, azaz, amit eddig tudtunk róluk? Figyelik a közösségi médiát, és a legnagyobb híroldalakat? Hát, kéremszépen. Igazán remek munka. Ezt a hazai sajtó olvashatóbb felével (ahol az egyszerre a monitoromra kiférő címlapfelületen legalább a képernyő felén találok migránsozásoktól eltérő híreket is, de amúgy tőltengő mazochizmusomban sokszor az olvashatalan felével is) ezt én is megteszem, csak nem kapok utána pénzt, és nincs erre egy minisztériumom, aki híreket olvas nap mint nap.

De jó, legyünk igazságosak, szépen, precízen kulcsszavaznak, mondjuk, hogy akkor nem csak simán olvassák a médiát, hanem mondjuk azt csinálják, mint bármelyik magáncég, aki sajtófigyeléssel foglalkozik bármilyen okból (kutatásiból, egy adott cég megjelenéseit nézi, stb.) 

Hogy miért kell erre egy millárdos minisztérium is, az egy igen fogas kérdés.

Ez tehát messze nem azt jelzi számomra, mint ahogyan sokan beállították, vagyis, hogy félnünk kéne. Inkább látom magam előtt, ahogyan ég a pénz, miközben ezeket a sorokat olvasom. (Most majdnem írtam egy spoileres hasonlatot, hogy hogyan, de még időben észbe kaptam.) A propagandaminisztérium ezzel, az Átlátszónak írt gúnyos válaszával valószínűleg nem fenyegetni, hanem bizonyítani akart. Azt, hogy hasznos az a munka, amit milliárdokért végeznek, vagy legalább bármi értékelhető tevékenységet fel tud sorolni, ami meggyőzhet bárkit, hogy érdemes mondjuk oktatási minisztérium helyett őket fönntartani. Nem sikerült.

De ezt leszámítva figyeljék csak nyugodtan. Akik most rettegnek, azoknak azt üzenem: könyörgöm, srácok, internetre fölrakott nyilvános dolgokról beszélünk. Nem azért rakod ki, hogy elolvassák? Olvassák csak. Ide is írok egy csomó kulcsszót, hogy biztosan megtalálják:

soros, györgy, gyuri, gyurika, gyurcimurci, george, dzsordzsó, viktor, orbán, felcsút, kisvasút, geci, lajos, elios, tiborcz, migráns, pénzike, betelepítés, propaganda, világuralom, hatalom, illuminátusok

Ja, srácok, ne felejtsetek el feliratkozni a jobb felső sarokban, akkor ha mondjuk az Indexet olvassátok, akkor is megjelenik a kis szám értesítésként, hogy új posztot írtam. Mert azt is figyelitek szorgalmasan, ugye? Ja, még valami! Ha már ott vagytok, átküldhetnétek pár cikket a Rendőrségnek, úgy látom, pár ügyben nehezen megy nekik az infógyűjtés...

Legközelebb így utazhatunk?

Tegnap, azaz hétfőn reggel párommal Ferihegyről a Nyugatiba szerettünk volna utazni. A vonat megérkezett a szokásosnál egy leheletnyivel több késéssel, ám arra nem fértünk föl. Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy nem volt ülőhely, vagy hogy kényelmesen nem tudtunk, utazni, hanem, hogy egyáltalán sehogy. A járat ajtóiban is tömve álltak az emberek. Nem csak mi, úgy 15-20 ember nem fért föl a járatra (akik előre jegyet vettek, egyre többen alkalmazásból tettük meg ezt, amit már korábban is látnak).

Rá egy kicsivel némileg több késéssel beért a Szegedről indult Intercity. Ide is megpróbáltunk a hoppon maradt több tucat emberrel felszállni – ismét sikertelenül. Konkrétan az is kérdéses volt, hogy a kalauz fölfér-e egyáltalán a szerelvényekre. Mi „csak” úgy negyedóra-20 percet késtünk (persze, hogy utána nem vette be a BKK-automata a papírpénzt, és állhattam végig a sort az aluljáróban), a várakozók közt azonban volt egy cukorbeteg hölgy, aki azt mondta, lehetnek komolyabb komplikációi is, ha nem ér be időben a városba.

A Vonatinfó appban vett jegynél a jobb felső sarokban ott figyelő visszatérítés gombra koppintva rögtön visszautasított, ezért mindezeket emailben jeleztem a MÁV-Start Zrt-nek. Nem számítok visszatérítésre, nem is a kevesebb, mint 200 forintos jegyár érdekel, hanem, hogy ha már egyre többen előre megvesszük a jegyet (a pár gyermekbetegségét leszámítva alapvetően jól működő alkalmazásban – erről lesz majd külön poszt), akkor nagyságrendileg próbálják már meg eltalálni a várható utasszámot.

Nem ártana már a MÁV-nak egy kis konkurencia.

Gábor László, az Origo helyén azonos néven futó, három éve propagandalapokat is inkább csak parodizáló szennyblogocska főszerkesztője (mondjuk nem tudom, a propagandamédiában mit takar ez a titulus, neki küldi le Habony a kopipésztelendő címlapsztorit?) a 888 nevű szennyportálra hányt oda pár bekezdést (csak erős idegzetűek klikkeljenek) arról a közös ellenzéki és civil korrupcióellenes tüntetésről, amelyet október 23-án tartottunk, és amellyel kapcsolatban nem csak arról tartotta fontosnak hosszan elbüszkélkedni, hogy nem emlékszik a nevemre, hanem, hogy a kritizált felszólalók beszédéből sem jegyzett meg semmit.

Origo, az acetonos vodkanarancs

Beszéljünk egy kicsit az Origóról! Pardon, az Origo lassan három éve halott, szóval az azóta azonos néven a helyén futó valamiről (nekem így szerepel a könyvjelzőim közt), ami ugye először csak olyan tetszhalott volt a nem politikai alapú vezetőcsere, majd abszolút nyomás nélküli eladás után, majd...

Mindenki másra büszke, volt magyartanárom szörnyűlködött néha azon, amikor a villamoson (a szegedin, mert az Origó főszerkijével ellentétben, aki csak beszél a vidék fontosságáról, én itt is élek, ki is vetítettük annak a helyi civil szervezetnek a nevét, amelyet alapítottam, és erről szólt a beszédem nagy része, de nem lep meg, ha ez sem maradt meg) pár diák arról beszélt, hogy azt se tudják, ki a köztársasági elnök, és mondjuk miért híres József Attila. Nagyjából ehhez tudnám hasonlítani ezt  "publicisztikát", vagy tudja fene, minek szánt betűhalmazt (nem tudom, hogy fizetnek neki érte, de ez azért csak nagy jóindulattal egy flekk). 

Nos, igen, kiabáltam, ez egy ilyen műfaj. Tarthattunk volna kerekasztal-beszélgetést mondjuk a  mindenhová beszivárgó propaganda társadalmi hatásairól, meg konferenciát a felsőoktatási esélyegyenlőség módszeres kinyírásáról, esetleg kiselőadást arról, hogyan alkalmaz kettős mércét a kormány a különböző kormányokra vonatkozó OLAF-jelentések kapcsán, hogy megírjátok, hogy na, már megint csak a Klubrádió hallgatóit és a Spinoza-ház körét érdekli a dolog, de nem tettük. Nem tettük, mert van elég ok, ami miatt dühösek lehetünk, ezt ki kell fejezni, és igen, fel kellett rázni a tömeget.

Mert a beszédemben alapvetően hozzájuk szóltam, nem a médiához, és inkább a jelenlevőket akartam lelkesíteni, mint idézhető mondatokat gyártani az esti híradóba. Nehezen indult, elismerem, de fokozatosan egyre jobb volt, és a végén a tömeg már spontán kezdett skandálni, és világítani - ezt te is elismered, amikor némi önellentmondásba keveredve miután arról beszélsz, hogy én húsz év múlva is mennyire sikertelen leszek, azt írod, hogy a tömeg megtapsol a beszédem végén.

Apropó, siker. Te beszélsz itt sikerről, és sikertelenségről, te ecseteled, hogy Lukácsi Katalint tekinthettük-e politikusnak anno a KDNP-ben, aki most kávét sem főzhetnél az Origóban, ha anno Lázár János nem veszi meg neked a Telekomtól, és nem zülleszti le udvari propagandalappá? Te beszélsz sikeres életutakról, akinek a karrierje csúcsát jelenti, hogy az élettársát PR-cikkekkel promózza saját lapjában?

Te beszélsz arról, hogy kiből lesz népvezér politikus, amikor reggeltől-estig azon fáradoztok a TV2-től az Origóig, hogy a szerencsétlen, három mondatot felolvasni képtelen fidelitasosok "sajtótájékoztatóját" úgy vágjátok össze, hogy ne rajtuk röhögjön mindenki?

Abban a szennylapban, amelynek, ha olvasókból és reklámbevételekből kellene megélnie közpénzből odaöntött támogatások nélkül, akkor már réges-régen el is feledtük volna, hogy valaha volt egy ilyen gyenge és hamar csődbe ment próbálkozás?

Azon, amit írsz, csak az a szűk közönség tudja magát fölidegesíteni, aki ezeket a szennyportálokat olvassa, de az, hogy ez a mi adónkból van finanszírozva, egészen vérlázító és felháborító. Talán már kezded érteni, miért kiabáltam a színpadon.

Szeretett hazánk ugyanis fuldoklik a korrupció sötétségében. Egész országrészek zuhannak bele oligarchák zsebeibe, komplett médiabirodalmakat térítenek el egyik hónapról a másik, és úgy tűnik, a fideszes korrupt elit már nem is akarja eltitkolni, milyen szégyentelen mennyiségű vagyont halmozott fel a mi pénzünkből.

A MI PÉNZÜNK!

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is, én pedig hüledezem.

A kedves Olvasó szerint vajon mennyire lenne bölcs döntés egy csoportot kiküldeni az esőbe, majd elvenni tőlük az esernyőt, hogy el ne fáradjon a kezük, miközben tartják? Nos, esetünkben pont ez történik. A diákok ugyanis nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak pár órákat, hanem mert a rendszer erre kényszeríti őket. Én például azért kezdtem el nyolcadikos koromban energiaitalt inni, mert általános iskolám utolsó évében kisérettségit kellett tennem.

A probléma ilyen irányú kezelési kísérlete egy nagyon kontraproduktív felületes szemléletet tükröz.

És ahogy nekem is volt szerencsém egy évet olyan gimnáziumba járnom, ahol teljesen abszurd módon tiltva volt a kávéivás (a tanárok azért ihattak), úgy a probléma világszerte nagyon sok helyütt jellemző, nálunk is nagyon erősen jelen van. Ha tehát a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább következetes), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken és racionalizáljuk azokat!

Részben az év eleji sok ezres diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik a diákság túlterheltségének arról a formájáról, amelyet a magas óraszám okoz - idén tanév eleji felhívásunkra rengeteg diák fotózta le sajátját ezt bizonyítandó.

Ez mindenképpen örömteli, ám érdemes beszélni a probléma másik két oldaláról is.

Az egyik a túlzott mértékű lexikális tananyaggal való terhelés, a másik pedig a diákok túlstresszelése. Aki nem szakosodik nagyon hamar, hanem például általános gimnáziumba megy el, ahogyan én is tettem, az egy sor tantárgyból nagyon részletes szakmai magasságokig kell elmenjen a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik belőle, ha nem -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyakra nem jut ilyen szintig idő és óraszám. Így azt különóraként kell felvennie - itt tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - lenyilatkozza, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. Persze, csak a kötelező tananyag miután egyrészt merev, másrészt pár irányba nagyon részletes, közvetve mégis maga idézi el ezt azoknál a diákoknál, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulna tovább, melyeknek tanulását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.

Emellett - és erről kevesebb szó esik -  a “poroszos” iskolarendszer (amelynek a neve is hibás, mert az egykori Poroszország helyén a mienknél már sokkal modernebb szisztémában tanulnak) elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat.

A tesztrendszere a memóriát kéri számon, azon is elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló.

Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, főleg ha a nagyon hierarchikus oktatási struktúrát nézzük - nem egy esetben megszégyenítő helyzetbe hozva az egész osztály (akikkel a diák hétje nagy részét tölti) előtt azt, aki egyik vagy másik kérdésre éppen nem tud helyesen felelni.

Erre jönnek még rá az antidemokratikus igazgatók, akik között amióta egyre több a politikailag kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekig elmenve nyomják el a diákönkormányzatot és hallgattatják el saját iskolájukat - de ez egy másik cikk témája lesz majd.

Mindenesetre annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen pár diákkal, esetleg töltsön el egy napot egy közoktatási intézmény tanulói között, látogasson el pár órára, nézze meg őket másnapra készülés közben. Garantálom, hogy másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.